Azért nyitom meg ezt a témát, mert sehol nem találtam hasonlót.

gyermekem

igennek tűnik nekünk. csak az eredményre várni olyan, mint várni, mint egy kata ☹

Nagyon sokáig zavarban vagyok emiatt, és örülnék, ha találnának hasonló problémával küzdő anyákat.
Azt hiszem, sokat lehetne erről beszélni, és én személy szerint jól csinálom, ha tudok róla beszélni, és különösen valakivel, akinek már van otthon hasonló problémája, vagy ismer valakit.

olyan lesz, mint a csoportterápia, különben nem is hívom, de azt gondolom, hogy talán valaki itt lesz . és lesz mit mondanom.

Úgy gondolom, hogy ez egy téma, egy modern kor, amely sok családot és társadalmunkat kezd zavarba ejteni.
ne beszéljen erről könnyedén, még a partnerek között vagy a családban sem, ezért üdvözlök egy jó vitát ebben a témában.

előre is köszönöm, ha csatlakozol . 🙂

@ anka912 😀
igazad van 🙂
egyébként ez a kutyás gyakorlattal egyetértek és semmi baj. Kutyatulajdonos vagyok, és gyakran hiányzik belőle - elmondom a kutyának nonót és a mi kis jikeinkat (mint ma a városban, sőt az utcán is!)
Megtanítom a kijelzőkre, alapvetően elég szépen reagál (vagy a múlt hóhoz képest egyenes és csodás), de ami engem zavar, az az érdeklődés hiánya, hogy megismételje a kijelzőket.
megérti a DAJ-t és megadja. megérti, amikor megtiltom neki, hogy valahova menjen, amikor azt akarom, hogy adja a kezét. de ő maga sem tudja, hogy jöjjön és kérdezzen valamit (ételt, játékot), nem akar segítséget, ha valamiben kudarcot vall.

de nem fogok panaszkodni, biztosan tudni. Csak szomorú vagyok, amikor a hallgató hallgat, de egyetlen kifejezési eszköze a garnélarák és az eeee 😢

@valika_val Kérem, ne aggódjon ennyire az egész miatt. A kisfiad főleg a gyereked, elégedett önmagával. Még mindig nagyon kicsi, sokat változik, egyéni és soha nem lehet általánosítani, hogy mi fog vonatkozni rá és hogyan fog fejlődni 🙂 Hidd el, még az egészséges gyerekek sem tudnak mindent "megtanulni", ők is a maguk útját járják . Nagyon jó, hogy van olyan anyja, mint te, aki gondolkodik rajta, cselekszik és fejleszti 🙂 Még az egészséges gyerekek is állandóan meglepik valamivel, még a "miénk" is, ez csak így van. A fiam egyik tanára egyszer azt mondta nekem, hogy sokat tapasztaltam, sokat olvastam róla, és így tovább. azt mondta, kicsit vissza kell vágnom, ellazulnom. Nos, válasszon. 😀

szia bébi sajnálom, hogy bejött ide, csak írni akarok
@valika_val nem ismerem a fiát, de a kisebbik lányom egyidős. és amit leírsz, hogy nem ismeri a sonkás sonkát, és hogy nem "engedelmeskedik". de nem tudom, ő sem tudja, nem tudja megmutatni, hol van a kezem a lábamon, többé-kevésbé sikoly, néha hülyén néz ki stb. az idősebb lánya abban a korban sokáig mindent tudott, ő is megmutatta a könyvben szereplő állatokat. Ez teljesen más. talán ha egyetlenem fiatalabb lenne, megőrülnék, mintha nem tudnál semmit. Néha az is felmerül bennem, hogy minden rendben van. főleg, amikor a kezét ezerszer megismétlem itt a lábát.és nem. de ügyes, ügyes. ez csak az öregség teljes ellentéte. Tehát csak azt akarom mondani, hogy még nagyon korai a stressz, ne zavarja őt, megvan a tempója, látni fogja, egy hónap múlva megint teljesen más lesz 😉 Kívánok minden jót 😉

P.S. az idősek soha nem hallgatták a kijelzőket és valójában nem is hallgatták eddig ... rettenetesen makacs. ma ma v trubke totalne 😉

@valika_val, de szerintem a fiad még kicsi, és időt kell adnod neki, hogy minden diéta a saját tempójában menjen
amikor a fiunkra emlékszem, pontosan annyi volt, mint a tiéd most, amikor hozzánk jött. és teljesen apró morzsa volt 7 kg és így 65 cm sokat mondok. és volt egy éve és egy darabja . persze még meg sem épült és így . akárcsak egy kis nagyi, mi is élveztük a garnélarákot. és ma már kedves duci fiú, bár alacsony ./és lassan utolérjük. annak ellenére, hogy tudom, nem minden ér utol.
nem kell sokat összehasonlítani és nézni, valószínűleg megőrülnénk./Megtiltottam az összehasonlítást. és főleg azért, mert a lánya megint rendkívüli tehetséggel rendelkezik az élen ... így másfél év múlva abszolút mindent elmondott nekem, és egész könyveket tudott elmondani. és ismerte az ábécét, stb ./
Természetesen, ha az embernek gyanúja merül fel, akkor azt meg kell oldani, de ugyanakkor időt kell adni a gyermekeknek. amennyire óvatos tudnék lenni a te esetedben, nem adnám meg azt az MMR oltást. esetünkben visszafejlődést okozott . pedig csak 2 év után kapta meg.
Jelenleg a pelenkákkal próbálunk foglalkozni. nálunk teljes munkaidőben vannak . és a bili csak visszautasítja.
Esetünkben, amíg konzultáltam, úgy tűnik, hogy a kötődési rendellenességeknek apró jelei vannak, és néha hasonlóak az autizmushoz . de dolgozunk rajta. továbbmenni.

@ maznacik007 lenka, szerintem még mindig szinte pelenkád van. vedd úgy, hogy körülbelül egy évet veszített, tehát nem azt várhatod el tőle, amit egy hétköznapi gyermektől, aki 2 éves és 10 hónapos, hanem azt, amit egy év és tíz hónapos körüli gyerektől várnak.

a miénk is hasonlóan "régi", és örülök, hogy legalább engem ilyennek érzékel, és most nem pelenkával foglalkozom (végül is teljes munkaidőben, hogyan máshogy?). főleg, ha fóbiája -nielen van a bili, WC-ből, de egyáltalán nem vetkőzni. bármelyikből. 😒

Egyetértek a többiekkel.

Tudom bébi. Mindegyik (néhány kivételtől eltekintve) azt írja nekem, hogy a fiam még kicsi. és még mindig körül, és mindenki ismételgeti és verklik. Tényleg rájövök, hogy kicsi, 13 hónapja "csak" velem van 😉 Nem spriccelem sehova, nem haragszom rá, nem kényszerítem, nem csinálom rosszul. Mindent elfogadok, ahogy jön.
pszichológiailag Edizon központjától paradox módon az égig dicsért minket (férjével együtt)! és meg kellett állítanom. el volt ragadtatva, hogy szinte észrevettünk efféle dolgokat (ez a fontosság a korai beavatkozás), nagyon értékelte a fiához való hozzáállást, megdicsért minket mindazért, amit és hogyan csinálunk. igen, bizonyos mértékig feltétlenül motiváció tőle, de örülök, hogy legalább valaki megértette, és nem mondta, hogy összekulcsolt kézzel várjak, amint a dolgok kiderülnek. ha tudok segíteni, miért ne?

tanítványom nem esett le az égből, ezért csak más anyáktól tanulok új dolgokat. ehhez társul az összehasonlítás. Nem arról van szó, hogy lerakóba kerül, amikor a fiam nem tudja, mit csinál egy másik lánya. azt nem. de ez előrángat, arra kényszerít, hogy emeljem fel a ruhát, és még egy darabot, és még egy darabot, hogy a fiammal dolgozzak - vagyis amíg érdekel.

Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent el lehet felejteni, igyekszem felkészülni a regresszióra is. de most nem csak összekulcsolt kézzel akarok várni és megnézni, kinőtt-e belőle, vagy csodaként várni, hogy minden magától megtörténik.

Tudom, hogy sokan csak szeretnétek megnyugtatni vagy kedveskedni nekem, amit nagyon köszönök, de jelenleg sokkal több tanácsot értékelek, mint egy kicsi emberrel való együttműködés, melyik étel része a cfgf étrendnek és hogyan hogy kifejlessze. ez tényleg a legjobban segít nekem. ez az első diéta. és ha látom, hogy Kamoskina lánya reagál a malomkerék kerekére, minden nap megpróbálom megnézni, hogy nekik sem kellene elkapniuk! és amikor egy másik barát fia meg tudja ismételni a hapci-t (és még megmutatni is), amikor valaki tüsszög, az számomra egy új liter benzint jelent, és új erőm és energiám van arra, hogy megtanítsam a kicsi és odaadjam magam neki. ha valaki ismerné, bevallaná, hogy nagyon könnyen belemerül egyfajta letargiába. megnyeri magát, csak engedje ki, mint egy kutyát, és repül a lakásban, átadja a dolgokat. csak annyit kell tennem, hogy ülök és nézem, ahogy csendesen megoldja saját világát. szó nélkül, szó nélkül. és ezt meg akarom akadályozni. de mivel nincs téves kapcsolatom tőle, fogalmam sincs, mit szeret és mit szeretne csinálni, mert nem mutat nekem semmit, zapaci.

elnézést ezért az adóssági rómaiért, csak megpróbáltam elmagyarázni. 😔