I. Alapképzés

  • ahol az oktatás folyik
  • aki megvalósítja az oktatást
  • kire koncentrál az oktatás (Kikušová, 2004)

céljai

Az óvoda posztmodern koncepciója a gyermeket fejlesztésének aktív alanyaként fogadja el. Úgy értik, mint a gyermek élethelyét és környezetet az oktatás szempontjából értékes tapasztalatok megszerzéséhez. Elméleti inspirációjában két paradigma jellemzi:

  • pluralitás - a gyermekek sokszínűségének kulcsa, a gyermekek kulturális hovatartozásuk tapasztalatai vagy a formatív orientáció stílusa;
  • kérdések - az óvodának dinamikus szerepet, kreativitást, tevékenységének folyamatos ellenőrzését, új pedagógiai és tantervi projektek kutatását és létrehozását tulajdonítja (Cinguetti, Pimazzoni, 1993. In: Kostrub, 2003).

Az óvoda elsődleges funkciói a nevelés és a társasági élet. Jelenleg az óvoda négy funkciót lát el: 1. oktatási funkció - oktatás, képzés, tanítás, a gyermek személyiségének fejlesztése és az oktatási folyamat szakmai és szakmai szinten; 2. kulturális funkció - a társaság kulturális tevékenységeinek koordinálása; 3. kompenzációs funkció - a különbségek, a szociokulturális hátrányok és az egyéni különbségek (hasadékok) korrekciója; 4. megelőző funkció - a gyermek cselekvőképtelenségének és mentális nehézségeinek tiszteletben tartása (Kostrub, 2003). Az óvodai nevelési céloknak a gyermek valós szükségletein kell alapulniuk, amelyeket az óvodai tanterv, a szociokulturális és történelmi összefüggések biztosítanak, át kell képezni az óvoda és más intézmények közötti kapcsolatokat, ahol az oktatás folyamatosságának biztosítására és a nemkívánatos helyzetek megelőzésére irányuló erőfeszítésekre van szükség. (Kostrub, 2003). Az alapképzés olyan hosszú távú, céltudatos és szisztematikus tevékenység, amelynek során nem lehet véletlenszerűen és szórványosan kitűzni a célokat, konkretizálni a tartalmat vagy megvalósítani magát a folyamatot (Kostrub, 2002).

II. Az alapképzés céljai

  • Hosszútávú célok
  • fejlesztési célok
  • Tanulási célok

B/Célcsoportok (didaktika kérdése)

  • általános célkitűzések
  • konkrét célkitűzések
  • részcélok

A. Pedagógia - az alapképzés céljainak típusai 1. Hosszú távú célok pedagógiai szempontból:

  • identitás kialakítása - a gyermek saját identitása, öntudata és énképe;
  • az autonómia kiterjesztése - saját függetlenség, a gyermek önmegvalósítása;
  • kompetenciák fejlesztése és fejlesztése - önmegvalósítás, önbemutatás, önalkalmazás és a gyermek önmegvalósítása.

Frabboni (In: Kostrub, 2002) három egymással összefüggő keretet mutat be, amelyekben a gyermek fejleszti és javítja a kompetenciákat: - a verbális kommunikációs eszközök kerete

  • kommunikatív kompetencia - a másiktól kapott üzenetek reprodukálásának képessége, a beszélgetések aktivitásának hasonló fenntartása.
  • kifejező kompetencia - két cél: 1. fordítási képesség; 2. értelmezési képesség.
  • kognitív kompetencia - a verbális és logikai-formális beszédformával kapcsolatos célokat követi.

- nonverbális kommunikációs eszközök kerete

  • kommunikációs kompetencia - két formatív cél: 1. személyekkel és tárgyakkal való kommunikáció képessége; 2. irányítsa a gesztusok beszédellátását.
  • kifejező kompetencia - kettős képző cél: 1. "projektív" (képalkotás) - a beszéd képessége a nonverbális kommunikáció kifejező csatornáin keresztül; 2. "transzfiguratinok" (transzformatív) - lehetővé teszik személyes és társadalmi élmények létrehozását, valamint átélését.
  • kognitív kompetencia - kettős képző cél: 1. a saját testének lehetőségeinek, funkcióinak ismerete és megértése; 2. térbeli-időbeli struktúrák ellenőrzése.

- tudományos és környezeti keret

  • kommunikációs kompetencia - két kompetencia: 1. a természet és az emberiség nyelvének megértése; 2. a társadalmi környezet megértése.
  • kifejező kompetencia - a gyermekkor két természetes funkciójának átalakulása: 1. utánzó funkció; 2. kreatív funkció.
  • kognitív kompetencia - kettős oktatási cél: 1. a környező környezet, mint rendszer olvasásának képessége; 2. a rendszer regisztrálásának képessége a fejlődési változások eredményeként.

2. Fejlesztési célok pszichológiai szempontból - a fejlődés következő dimenziói kapcsolódnak és fejlődnek ki a gyermekeknél:

  • kognitív
  • kreatív
  • logikus
  • kommunikatív
  • szenzoros
  • szomatikus
  • motor
  • társadalmi
  • erkölcsi
  • érzelmi
  • affektív

  • kognitív
  • társadalmilag-affektív
  • perceptuális-motoros

Ezek a domainek határozzák meg, hogy a célok mely területekre vonatkoznak:

  • a kognitív célok nevelési célok,
  • a szocio-affektív (attitűd) célok oktatási célok,
  • a pszichomotoros célok edzéscélok.

  • a tanuló személyiségének jellege és jelenlegi fejlettségi szintje, valamint az elért fejlődés,
  • a gyermek igényei és érdekei,
  • a gyermek sajátos megnyilvánulásai (Kikušová, 2004).

A gyermekek iskolán kívüli élettapasztalatai - a gyermek tapasztalatokat szerez közvetlenül, akaratlanul, főleg szituációs tanulással (Kostrub, 2005, 24. o.). A gyermekek oktatási tapasztalatainak területei - a gyermek közvetetten, szándékosan, elsősorban ellenőrzött - szervezett tanulással szerez tapasztalatokat, amely a szituációs tanulás elvét is alkalmazza.

  • tartalmazzák az egymással összefüggő valóság különböző aspektusait, ami azt jelenti, hogy a szociokulturális valóság értelmező modelljei,
  • a természetes cselekvés és a gyermek cselekvési területei,
  • bennük zajlik és fejlődik a gyermek tanulása és személyes fejlődése (azaz bennük egy bizonyos, oktatás szempontjából értékes tapasztalat konkretizálódik a gyermek számára), valamint a tanár tanítása,
  • mindegyik bemutatja sajátos útját és lehetőségeit - a tanulás és a fejlődés módjait, bár mindegyiket a tapasztalati és az aktivitási tanulás alkalmazása feltételezi, amely integrálva integrálja őket, és lehetővé teszi a,
  • mindegyik különféle lehetőségeket tartalmaz a gyermek számára, hogy különféle oktatási tapasztalatokat szerezzen,
  • mindegyik integratív nézőpont alá tartozik (az alanyok cselekedeteiben elválaszthatatlanok egymástól). ”(Kostrub, 2005, 26. o.)

Az alapképzés tartalmának felosztása a gyermekek oktatási tapasztalataira:

  • szomatikus-motoros terület - a valóság tapasztalatszerzése a testen, az érzékeken és a mozgáson keresztül; a test-mozgás intelligencia fejlesztése;
  • művészi-kifejező terület - tapasztalatok megszerzése a valóságról a művészet, a művészet és a nonverbális kifejezőeszközök (linkek, formák, eszközök, média) útján;
  • nyelvi terület - tapasztalatszerzés írott és beszélt nyelven/beszédben és verbális kommunikációs eszközökben (beszéd, szavak, beszélgetések, írás); a nyelvi intelligencia fejlesztése;
  • szociomorális és érzelmi terület - tapasztalatszerzés társadalmi kapcsolatok, szabályok, erkölcs és érzelmi kommunikáció révén; intraperzonális és interperszonális intelligencia fejlesztése;
  • logikai-matematikai terület - tapasztalatszerzés logikával, matematikával (tér, elrendezés, dimenzió); logikai-matematikai intelligencia fejlesztése;
  • természettudományi terület - tapasztalatszerzés a természet (dolgok, idő) révén; a környezeti, egzisztenciális és szellemi intelligencia fejlesztése.

Az alapképzés tartalmának megszervezése a gyermekek oktatási tapasztalatainak területein megköveteli az egyes pedagógiai-didaktikai tevékenységek megtervezését, hogy mindegyik tartalmazzon egymáshoz kapcsolódó célok komplexumát. A pedagógiai-didaktikai tevékenységek tényleges megvalósításának ösztönöznie kell a gyermek minden képességét, és bővítenie kell kompetenciáit, tudását, értékeit és hozzáállását. A pedagógiai-didaktikai tevékenységek átfogó rendszere tananyagot hoz létre.
IV. Az alapképzés folyamata Az óvodai nevelés megszervezéséhez elengedhetetlen a tanár kompetenciájának hangsúlyozása, hogy ezt a folyamatot a résztvevők közötti kölcsönhatásként vezesse. A tanítási folyamat tanítási folyamatból és olyan tanulási folyamatból áll, amelyek kiegészítik egymást és a tananyaghoz kötődnek. A tanár számára az oktatási folyamatra való felkészülés összetett tevékenység. A tanár kivetíti elképzeléseit arról, hogy mit, mikor, hol, miért, kinek és hogyan tanítson. A formatív tanítási folyamat szervezeti felépítése (motivációs-stimulációs idő):

  • a koncentráció ideje - találkozó
  • tevékenység kiválasztásának ideje
  • a tevékenységek végrehajtásának ideje nagy csoportban
  • a kis csoportokban végzett tevékenységek megvalósításának ideje.
  • a tevékenységek ideje a kint tartózkodás alatt
  • pihenő idő
  • a tevékenységek végrehajtásának ideje kiscsoportokban II.
  • a tevékenységek befejezésének ideje és összegzése
  • étkezési/étkezési idő
  • higiénés idő
  • válás/távozás ideje (Kostrub, 2003)

  • a tanítási folyamat globalizáló jellege,
  • a gyermekek tapasztalatainak forrásai a mindennapi életen alapulnak,
  • a megvalósított tevékenységek játék jellegűek,
  • az egyes gyermekek egyéni tanulási ritmusának és fejlődésének tiszteletben tartása,
  • elfogadó és üdvözlő légkör megteremtése és fenntartása,
  • a tárgyak és alanyok közvetlen megfigyelésének és közvetlen tapasztalatainak elősegítése,
  • a pedagógiai-didaktikai tevékenységekben végzett tevékenységek és cselekvések a kreativitáson alapulnak,
  • a gyermekek, valamint a gyermekek és a felnőttek közötti interakció ösztönzése és fenntartása,
  • a tanárok ösztönzése és segítség nyújtása a gyermekek számára,
  • értelmes, konstruktív és kooperatív tanulás az iskolai körülmények között (Kostrub, 2005).