Amikor felébredtünk, a tűz ismét égett, Alena egy darab szalonnát sütött egy bottal, a szag pedig az orrunkat sodorta tegnaptól. Összepakoltunk, és a portások is megmosták a fogukat, elkezdték a tegnapi hangulatot és elindultunk Úhornianske sedlo irányába. Az utolsó nap és az utolsó éjszaka várt ránk, mert holnap jövünk a Falvakba, és ott felszállunk a gyorsvonatra, és vége lesz. Alena köztünk járt, vidáman rázta az ötödiket a kilencediken keresztül, és a nulla meridiántól keletre a legaranyosabb lénynek tűnt számunkra. Eljöttünk Úhornianské sedlo-hoz, kis távolságot lefutottunk a vízen, és továbbmentünk Skalisko felé. Öt óra körül elértünk egyfajta név nélküli rétet a járda mellett, és itt ismét táboroztunk. És a történelem megismételte önmagát. Csak néhányan adták fel már, és úgy tűnt, hogy Alena két kedvencet választott. Mindenki az egyik oldalon ült, Alena pedig olyan volt, mint egy királynő. De, ahogy mondani szokták, ahol a kettő harcol, ott a harmadik nyer. Ebben az esetben a harmadik maga Alena volt. Ismét körülbelül hat méterre a táborunktól dobta a hálózsákját, belekeveredett, és így kiáltott: "Jó éjszakát!" És festették. Egy ideig hálózsákunkban voltunk, csak két vágyakozó kakas ült a tűz mellett, és egy üveg rumot adtak át nekünk, és "egymás sebeit nyalogatták".

amazon

[A túrákra, hegyi hírekre és más érdekes dolgokra vonatkozó tippeket követhet a Facebook-on és az Instragramon is

Sosem találkoztunk Alenával és soha nem hallottunk róla. De néha, amikor a tűz mellett ülünk, szeretnénk emlékezni arra a csavargó álomra, a tizennégy éves Amazonra, a gyönyörű Dianára, akinek sikerült mind megőrjítenie minket, és aki nem árult el egy nehéz pillanatban. Így aztán évek múltán napvilágra hoztam ezt a történetet, emlékezetemre és annak bizonyítására, hogy nem feledkeztünk meg Alenáról.

Mondom, úgy látom, ahogy ma van.

Az elektronikus űrlapon megrendelheti Bor Tomisról a Kapor Fatranský könyvet és egyéb történeteket.

Illusztráció szerző: Palo "Axel" Gomboš