világa

Az autista gyerekeknek saját világuk van. Hogyan hatolhatunk be rajta?

Autizmus - diagnózis és kezelés

Milyenek az autista gyerekek?

Agresszívak, nehezen kezelhetők, alkalmazkodhatatlanok, világukban élnek, ami messze van a miénktől. Ilyen kijelentések terjedtek az autista gyermekekről is. Mik azok a szemedben?

Mindez a "rossz", különösképpen az agresszió, a rombolás, az erős affektivitás és az elszigeteltség, egy tipikus játék, csak egy mód arra, hogy az autista tájékoztasson minket arról, hogy mit érez, mit akar és reagál arra, amit tőle akarunk.

Hacsak nem értjük, hogy ez csak "információátadás", nem lépünk tovább. Nincs autista gyermek nem agresszív vagy romboló tulajdonságokkal szül és a saját világához való bezáródása is csak fokozatos folyamat.

Csak egy többé-kevésbé zavart gyakoriságú gyermek születik verbális képesség, fokozott vagy csökkent érzékenység a hangra, fényre, szagra, a környezet megértésének magasabb vagy alacsonyabb szintje.

Minél hangsúlyosabbak ezek a hiányosságok, minél elszigeteltebb az autista, annál nehezebb motiválni a társadalmi érintkezést, annál inkább kitart a merevsége mellett és ragaszkodik a változatlansághoz.

Az autizmus az a megbélyegzés, amellyel a gyermek megszületik

Hogyan juthatunk közelebb az autista gyermek világához?

Mindenkinek, aki ki akarja próbálni, meg kell értenie, hogy meg kell alkalmazkodjon érzékelési módjához és információk fogadása a környezettől. Csak akkor tudja megadni neki azt a biztonságot, amire annyira szüksége van kaotikus világunkban.

Nincsenek viselkedésmintáink és képességünk sem arra, hogy jól kezeljük az összes utunkat. De van intuíciónk a legmegfelelőbb vagy leghatékonyabb, legkevésbé bonyolult módszer kiválasztására, és megtanuljuk - utánozzuk más emberek viselkedését.

Pontosan ez hiányzik az autistáknak, nincs náluk, és ez segít a "túlélésben". Társadalmunk - mind szakmai, mind szülői - továbbra is nagy hibákat követ el, és autizmussal küzdő embereket próbál ki alkalmazkodjunk a képünkhöz és arra kényszeríti őket, hogy "töltsék ki" a szokásos társadalmi és kommunikációs viselkedési mintáinkat.

De mégis mérgesek vagyunk, ha valaki arra kényszerít minket, hogy tegyünk olyat, amit nem tudunk, amit nem értünk, amit elmulasztunk. És időnként agresszívek, robbanékonyak is vagyunk, és rutinokra van szükségünk a megkönnyítéséhez.

Miért tesszük ezt az autizmussal élő emberekkel, amikor ez számunkra annyira frusztráló? Rá kell jönnünk, hogy ahogyan intuícióval és utánzással születtünk, autizmussal születtek.

Hogyan lehet az autistákat bevonni a társadalomba?

Ezekből a gyermekekből egyszer felnőttek nőnek fel, akik fogyatékosságuk miatt nem tudnak bekapcsolódni a munkafolyamatba, családot alapítani. Továbbra is szüleiktől függenek, vagy olyan speciális létesítményekben helyezik el őket, ahol a gondozásuk költséges lesz. Gondolod, hogy cégünk képes gondoskodni ezekről az egyénekről?

Az autizmus valóban az nagyon változó rendellenesség és az autista rendellenességek spektrumán belül olyan személyekkel is találkozunk, akiknek nincsenek nagyobb nehézségeik, és ha csak kissé teremtettek feltételeket (pl. elfogadás az oktatásban, a foglalkoztatásban, a mozgás egy szélesebb társadalmi környezetben), akkor képesek megbirkózni a társadalomba való beilleszkedéssel.

Ezek Asperger-szindrómás (AS) emberek, akik részben észrevétlenül élnek közöttünk, de különféle problémákkal küzdenek és lehetőségeik gyakran kiaknázatlanok és gyakran súlyos pszichiátriai betegként végzik.

Azt hiszem, még mindig sokat köszönhetünk nekik, és nem értékeljük, hogy mit adhatnak nekünk. Köztudott, hogy jó néhány Nobel-díjas Asperger-szindrómában szenvedett.

Összehasonlítanám hazánk helyzetét a már említett 90-es évek viszonyaival, amikor hazánkban az autizmussal mint olyannal foglalkoztak, és a nyilvánosság megismerkedett vele. És logikusan következik, hogy ha tovább akarjuk vinni az autizmus problémáját, folyamatosan tájékoztatni kell a nyilvánosságot arról, hogy ilyen emberek élnek itt, és szükségük van valamire tőlünk.

Autizmus: SZERETTELEK, ANYUKÁT, DE SOHA SEM VESZEM

Mi változhat a társadalmunkban az autizmus kapcsán?

Az autizmus egész életen át tartó fogyatékosság, és az élet folyamán megváltoznak az autista ember megfelelő ellátási formájának követelményei.

Kezdetben domináns helyzetben van egészségügy és oktatás, de később a szociális szektorban prioritássá kell válnia. Jelenleg az én szempontomból az oktatás területe a legjobban lefedett, és úgy gondolom, hogy az egészségügynek is pozitív iránya van.

De ahogy az előző kérdésed is sugallja, a legfontosabb kérdésekkel jelenleg foglalkoznak szociális szolgáltatások és segítségnyújtás. Sajnos gyakran minden gond a család vállán marad.

Még mindig azt tapasztaljuk, hogy a gyermekkori autizmus diagnózisa nem elegendő ahhoz, hogy a gyermeket fel lehessen értékelni "Súlyosan fogyatékos" és szociális kompenzációs juttatásokat kaptak, miszerint egy autizmussal élő ember nagyon nehezen szerez rokkantsági nyugdíjat, tanácsadók a szociális ellátó otthonokban történő elhelyezésért, ha a család nem képes ellátni, és más ún. "Segélyszolgálatok".

Ha vannak lehetőségek, akkor általában vannak meghaladja a család anyagi határait. Tehát, ha változások történnek, akkor a Szociális Minisztériumnak felül kell vizsgálnia az autizmushoz való hozzáállását.