Az egészséges táplálkozásról

Általános ajánlások a megfelelő táplálkozásra

Először is ki kell emelni, hogy elég annyi étellel ellátni a testet, amennyire szüksége van. Leegyszerűsítve: be kell tartani az energiabevétel és a kiadás egyensúlyának törvényét. Ezért nem szabad többet, de nem kevesebbet kapnunk, mint amire szükségünk van tevékenységünk és a szervezet állapota szempontjából. Magától értetődik, hogy a mértékletesség szabályát is mindig be kell tartani, és törekednünk kell a lehető legkiegyensúlyozottabb étrendre az alapanyagok feleslege nélkül.

Teljes értékű és minőségi étel a megfelelő időben és mennyiségben

Ha szeretnénk segíteni a testet abban, hogy minél többet profitáljon belőle és képes legyen egészséges vért termelni, arra kell törekednünk, hogy teljes mértékben és jó minőségű - lehetőleg biogazdálkodásból származó - ételeket kapjunk káros adalékanyagok nélkül, és olyan időben, amikor a természet felajánlja nekünk. A fajtákban gazdag és a környékről származó bioélelmiszerek a legjobb módja annak, hogy testünknek felajánljuk mindazt, amire szüksége van. Meg kell próbálnunk ezeket a nyersanyagokat egyszerű módon feldolgozni.

Annak érdekében, hogy a kapott alapanyagokból minél több hasznos összetevőt nyerjünk, a legjobb, ha az élelmiszereket a lehető legfrissebb módon fogyasztjuk. A kémiai elemzések, amelyek figyelemmel kísérik a vitaminok elvesztését a tárolás során és hasonlók, szintén megerősítik, hogy a gyógynövények és gyümölcsök a legkedvezőbb hatást gyakorolják az emberi testre abban az időszakban, amikor földjük hozza őket.

Meg kell jegyezni, hogy az ember, mint a természet része, törvényeinek hatálya alá tartozik, ezért vagy önként, vagy bizonyos kényszer után, pl. önfájdalom. Már az ókorban figyelték testünk különböző igényeit a napi ritmusok, évszakok és egyéb hatások szerint. Ezért az evés ideje is nagyon fontos.

A kínai orvosok még az egyes szervek maximális aktivitásának óráit is meghatározták, pl. a gyomor számára ez reggel 7-9 óra közötti idő. A legtöbb orvos még ma is kiadós reggelit ajánl a legtöbb embernek ebben az időben, amikor a gyomorban termelődik a legtöbb gyomorenzim. Ez elegendő energiát biztosít a test számára a nap első felére, amikor a legtöbb embernek a legmagasabb aktivitást kell végeznie (legalábbis elméletben). Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy nem illik reggelizni, amint felkelünk, vagy túl korán reggel. Ehelyett előnyösebb egy "tizedet" elkészíteni és egy kicsit később megenni, ha természetesen a munkánk lehetővé teszi, hogy.

Természetesen az ebédnek, mint a nap legváltozatosabb étkezésének, elegendő mennyiségű tápanyagot és energiát kell tartalmaznia. Vele összehasonlítva a vacsorának meglehetõsen könnyebbnek kell lennie, és ajánlatos lefekvés elõtt elég hosszú ideig feltenni. Ha túl későn eszünk, különösen zsíros és nehezen emészthető ételeket, akkor a májnak, többek között a szerveknek is megterhelést okozunk, ami többek között a reggeli étvágytalanságot is eredményezheti. A főétkezések között szükség szerint megfelelő kisételek is hozzáadhatók - tized, ólom stb. (pl. gyümölcs, joghurt vagy más termékek).

Sokan azzal érvelhetnek, hogy teljesen más szükségük van az étel megosztására a nap folyamán. Ezt befolyásolhatja nevelés, közös szokások, munka- és életritmus vagy egyéb hatások. Ennek ellenére mindenkinek meg kell próbálnia megtanulni betartani a természet törvényeit. Általában rendszeres étrendet kell követnünk (természetesen, ha a körülmények megengedik). Ha egyszer-egyszer megszegünk bizonyos szabályokat, annak nincsenek ugyanolyan következményei, mint hosszú időn keresztül.

Fontos az étkezés környezete és légköre is, az étel elkészítőjének és annak kapójának belső ráhangolódása. Az evés közbeni kedvező belső hangulat elősegíti az emésztést, és arról tanúskodik, hogy mennyire fontos az étkezés örömmel és békével. Minden étkezéshez elegendő időt kell szánnia, rendesen meg kell rágnia, majd ésszerűen hosszú időt kell adnia a testének a békés eltöltésre. Előnyös, ha csak azután étkezünk, hogy az előző étkezést elegendő mértékben elköltöttük.

Azt is hangsúlyozni kell (főleg, hogy minimalizáljuk a kevésbé megfelelő anyagok felhalmozódásának kockázatát egyfajta ételben), hogy mindig a lehető legkülönfélébb étrendre kell törekedni, ami az egyes források váltakozását jelenti! Felhívom a figyelmet a színek sokféleségének szükségességére is, azaz. az alapszínek, valamint az ízek bizonyos arányú megtartása, más szavakkal meg kell adni a sós, édes, savanyú és meleg ételeket. Nem szabad megfeledkeznünk a különféle gyógynövényekről és fűszerekről, amelyek nagyon fontosak az ételkészítés során, mivel nemcsak számos gyógyhatású anyaggal látják el, hanem finomabb energiaszintre is hatnak. Az ételnek ezért "távolról" illatoznia kell, ráadásul "ünnepnek" kell lennie a szemnek, mert ha egy gyönyörűen elkészített, élénk színű étel "mosolyog ránk" egy tányérról, akkor az a jó hangulatot is támogatja.

Annak érdekében, hogy a testet a lehető legtöbb erősítő energiával látják el, biztosítani kell anyagaik lehető legjobb felszívódását a szervezetben. A minőségi, természetes és legfrissebb források kiválasztása mellett ebből a szempontból legfontosabbnak tartom, hogy étkezés előtt csendes legyek, és a hálaadó ima után kérjem a kapott ételek felszentelését. Ez az ősi tett sokkal fontosabb, mint sokan gyanítják!

Alapvető ajánlások a nyersanyagok kiválasztásához

A keményítők a legalkalmasabbak energiaigényünk nagy részének fedezésére. Legfőbb forrásaiknak gabonaféléknek kell lenniük, legalább részben teljes kiőrlésű alapanyagokból (sötét kenyér, müzli, zabkása stb.). A teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó termékek nemcsak energiával látják el a testet, hanem rengeteg különféle vitaminnal, ásványi anyaggal és fontos rostokkal is. Elősegíti a perisztaltikát, vagyis a felesleges anyagok kiválasztódását a belekből. Sütőipari „teljes kiőrlésű” termékek vásárlásakor a „színes” fehér kenyér helyett azokat kell előnyben részesítenünk, amelyek valóban tartalmaznak bizonyos mennyiségű teljes kiőrlésű lisztet, amely láthatóan szétszórt barna héjaként jelenik meg a terméken. A legtöbb rost rendszeres búzakenyeret tartalmaz, amely sok más okból is ajánlható.

Ha kenyeret süt otthon, célszerű a sütés előtti napon a lehető legfinomabb lisztet ledarálni, pl. a búzából (a legjobb, ha régebbi "tönköly" változatát használjuk) öntsük meg, és hagyjuk másnapig erjedni, lehetőleg meleg helyen. Ha azt tapasztalja, hogy az enyhe erjedés már megkezdődött, ez helytálló, mert ezek a csírázáshoz hasonló folyamatok támogatják a gabonában zajló pozitív folyamatokat és javítják a teljes kiőrlésű termékek emészthetőségét. Ezután hozzáadhat egy bizonyos arányú fehér lisztet (pl. Ugyanannyit, mint a teljes kiőrlésű gabona) és más közönséges összetevőket.

Amikor maga kenyeret süt, annak az a fő előnye, hogy tudása szerint kiválaszthatja a legmegfelelőbb alapanyagokat, és éppen ellenkezőleg, elkerülheti azokat, amelyek a fenti ismeretek alapján alkalmatlannak minősíthetők. Végül is biztosan nem ad hozzá tudatosan vegyi anyagokat, amelyeket általában az ipari termékek gyártása során használnak. Épp ellenkezőleg, valószínűleg megpróbálja a legtermészetesebb és a legjobb minőségű alapanyagokat használni. Ha a lehető legközelebb szeretne kerülni az ideális étrendhez, akkor a cukrot mézzel, a vásárolt vaníliás cukrot vanília kéreggel, a mesterséges margarint vajjal, vegyi sütőport közönséges élesztővel stb.

Az egyre népszerűbb müzlitermékek esetében különösen előnyös azok kombinációja más egészséget elősegítő összetevőkkel (dió, szárított gyümölcs stb.). A kevésbé ízesített, kereskedelmi forgalomban kapható típusok azonban kevésbé alkalmasak - ilyen termékeknél érdemes alaposan figyelemmel kísérni az összes felhasznált összetevőt. Ha gazdagítani akarja a saját maga elkészített müzlikészletet, akkor azt javaslom, hogy először a zabpelyhet magokkal vagy dióval sütje meg egy sütőben, száraz tányéron, majd adjon hozzá egy kis vajat, keverje össze és ismét sütje meg. Amikor a pelyhek enyhén barnulni kezdenek, adhatunk hozzá mézet, és alkalmanként megkeverve kellemes barnára süthetjük, de nem éghetünk meg. A végén mazsolát adhatunk hozzá, a különösen zsírosak pedig ízlésük szerint keverhetik ezt az alapot más finomságokkal, vagy megfelelően alakíthatják a masszát. Szárítsa meg a végterméket alacsonyabb hőmérsékleten, hogy lehűlés után ne ragadjon túl sokat.

Az ételek vagy italok általános édesítése szempontjából azt javaslom, hogy minél több mézet vagy más természetes összetevőt használjon ilyen ízű. Ha lehetséges, kerülje a mesterséges édesítőszereket. Mivel az édesség iránti étvágy teljesen természetes szükséglet, ami sokakat túlzott cukorfogyasztáshoz vezet, ezért célszerű rendszeresen bevinni a természetesen édes ételeket, pl. hőkezelt gyümölcsökkel, lekvárral vagy más kiegészítő alapanyagokkal.

A zsírokat energiaforrásként célszerű alacsonyabb mennyiségben felszívni, mint általában elterjedt. Többletjövedelmük többnyire az ún Számos ipari termékben található "rejtett" zsír. Az ételek normál elkészítése során előnyben kell részesíteni a minőségi zsírokat, különösen a vajat, a napraforgóolajat (lehetőleg hidegen sajtolt) és hasonlókat. Az esetleges káros változások miatt nem szabad túl magas hőmérsékleten feldolgozni őket. Mindenesetre kerülni kell az elégetett zsírokat és az azokon készített termékeket.

Figyelmet kell fordítani a legmagasabb minőségű fehérjék megfelelő ellátására is. Legterjedtebb forrása a sovány hús (lehetőleg különféle friss baromfi, mezei nyúl, borjú és más fajok), tojás, tejtermékek (kemény sajtok, túró, joghurtok stb.) És egyéb állati alapanyagok. Jövedelmük azonban nem biztos, hogy olyan magas, mint máskor. Különösen nem tanácsos aránytalanul és túlzott mennyiségben fogyasztani a húst, mivel ekkor a szervezetben bizonyos kedvezőtlen anyagok tartalma jelentősen megnő. Egyes betegségek esetében természetesen helyénvaló ideiglenesen csak húsmentes étrendet fogyasztani. Másrészt a legtöbb ember nem részesül előnyben, ha teljesen és tartósan ki akarja szüntetni ezt a fajta ételt, mert az sok lényeges anyagot tartalmaz (a korlátozás főként a B 12-vitamin).

Mint ismeretes, az orvosok és más szakértők a gyümölcsök és zöldségek rendszeres fogyasztását javasolják. Célszerű ezekből az élelmiszerekből legalább néhányat frissen fogyasztani, amíg a fontos anyagok (pl. C-vitamin) hő vagy egyéb beavatkozás következtében nem károsodnak. Termelésünk szezonális típusait vagy a földrajzi zónánkból származó fajokat tartom a legalkalmasabbnak. Ha lehetséges, előnyben részesítse azokat a nyersanyagokat, amelyeket maga termeszt, vagy amelyeket valaki a környékéről kínál. Alternatív megoldásként tanácsos kistermelőktől vásárolni, mert frissebb árukat kell kínálniuk, amelyeket hazánkban termesztettek. Ha ez nem lehetséges, és ha ezeket az alapanyagokat rendes boltban vásárolja meg, akkor a minőség mellett vegye figyelembe a származási országot is, amelyet a törvény szerint fel kell tüntetni az árun. Egy ilyen írásos nyilatkozat teljes mértékben megbízható.

A friss alapanyagok mellett a hőkezelt élelmiszerek különféle esszenciális anyagainak jelentős mennyisége is felhasználható, pl. zöldséglevesek, szárított gyümölcsök stb. formájában Ezért szeretném kiemelni nagymamáink bölcsességét, akik hangsúlyozták a húslevesekből nyert levesek és szószok fontosságát. Így nemcsak a folyadékellátáshoz járultak hozzá, hanem számos ásványi anyaghoz és elemhez is.

Ezért ne csak a nyers élelmiszer egy bizonyos részét vegye fel, hanem szükség szerint hőkezelt ételeket is. A hőkezelésnek megvan az indoklása, mert egyrészt számos kedvezőtlen anyag tartalmát csökkentjük, és az étrendet más típusú sugárzással is ellátjuk, a tűz elemén alapulva. Természetes őseink már előálltak ezzel a természetes folyamattal, ezért az alapanyagokat és a vizet általában hőkezelik. Sokan érezték már maguk is, hogy pl. a forró italok másképp néznek ki, mint a hidegek.

A folyadékok és a különböző hőmérsékletű ételek bevitele nagyon fontos, mert testünket is harmonizálhatjuk, és segíthetünk abban, hogy jobban megbirkózzunk a környezet változó hatásaival, pl. alacsonyabb környezeti hőmérséklet mellett. Főzés, sütés stb. Bár bizonyos anyagok (pl. C-vitamin) tartalma csökken, más hatóanyagok megőrződnek, és a főzés és a vízben történő oldás után gyakran jobban felszívódnak a szervezet számára.

Vít Syrový "Élelmiszer-termelők titkai" című könyvéből válogatunk - szerkesztve