2018. április 18., szerda 12:03 | Szerző: Jakub Vaverka
Elena Kaliská átírta a szlovák sporttörténelmet. Ő volt az első nő, aki arany olimpiai érmet nyert a görögországi Athénban megrendezett olimpiai játékokon. Azt mondja, hogy a csúcs felé vezető úton elég áldozatot kell hoznia.
Mit jelent számodra, hogy világbajnoknak érezd magad?
Ez egy része a sportoló sportkarrierje során elért célnak.
Milyen érzés volt a világ legjobbjának lenni abban, amit csinálsz?
Nagyszerű érzés, amikor egy sportoló érmet ér el egy csúcsversenyen. Különösen akkor, amikor a világbajnokság győztese lesz. Ez nagy öröm. A sportoló tudja, mi áll mögötte, és mennyit kellett áldoznia.
Hogyan változtatta meg a civil életedet a bajnokság vagy az olimpia címe?
Jobban láthatóvá váltam. Az emberek megállnak az utcán és gratulálnak. Kicsit több társadalmi felelősséget okozott számomra, ami időigényes volt, de egyike azoknak a kellemes és kellemes pillanatoknak.
Bizonyos elkötelezettséget érzett a társaság iránt az érem megszerzése után?
Nem hiszem. Inkább azt gondolom, hogy elkötelezettségként más eseményeket adtam magamnak, amelyek rám vártak és előttem voltak. Ennek ellenére a világbajnok cím megvédése mindig nehezebb, mint amikor megszerzi az első címét.
Gondolod, hogy a világbajnoknak vannak bizonyos kötelezettségei az emberekkel szemben?
Ez egy sportesemény, amelyre a szervező a nézők és szurkolók sokaságát próbálja vonzani a médián keresztül, és a lehető legnagyobb figyelmet vonzani. Azt akarják, hogy az emberek azért jöjjenek, hogy ösztönözzék a hazai sportolókat és felébresszék őket a legjobb eredmények érdekében. Ezzel azt akarom mondani, hogy a szervező mindent megtesz annak érdekében, hogy a közönség a lehető legerősebb élménnyel távozzon. Tehát a felelősségekről nem beszélnék, ez inkább kihívás azok számára, akik megszervezik.
Úgy érezte, hogy az emberek másképp tekintenek rád az olimpia vagy a világbajnokság után?
Igen, éreztem. Miután megnyertem az aranyérmet, jobban látható voltam, és ezáltal jobban tudatosult az emberekben.
Lehetséges ebben az esetben hírnévről beszélni? Hogyan kezelte?
Bizonyos mértékig ez még mindig egy kis dicsőség. Olimpiai győztes vagy világbajnok nem minden nap születik. Például az olimpia csak négyévente van. Az emberek számára az aranyérem a lehető legmagasabb elért cél. Természetesen tudnia kell, hogyan lehet kordában tartani a hírnevet. Esetemben tudnám kezelni, és egyenesen fent maradnék a földön. Nos, legalább nem mentem le anélkül, hogy először elmagyaráztam volna magam. (mosoly)
Hogyan lehet megbirkózni az érem utolsó csatái előtti nyomással?
Hogy őszinte legyek, ez nem könnyű, különösen, ha néha a kedvenc pozíciójában vagy. Minden a sportoló fejéről és annak kezeléséről szól. Tehát a recept hideg fej és erős idegek.
Mi okozta a legnagyobb problémát sportpályafutása során?
A legnagyobb problémát természetesen a sérülések jelentik, amelyek minden sportoló számára a legrosszabb rémálmot jelentik.
Mit gondol, mi a különbség a különböző sportágakban szerzett érmek között?
Elég nehéz az egyének számára. Mivel az egyénnek csak önmagára kell támaszkodnia. Látom a legnagyobb különbséget.
Megérdemli, hogy a vízi szlalom jelentősebb pozíciót érdemel Szlovákiában?
Nos, a mi sportunk nem olyan, mint a jégkorong vagy a foci. Úgy gondolom azonban, hogy a függetlenség korában elért eredmények ismeretében kissé előkelőbb helyzetben lehetünk.
Ami a szlovákiai vízi sportok legnagyobb negatívuma. Amit hiányolnak?
Mindenekelőtt hiányoznak azok a gyermekek, akik nagyobb elhatározással rendelkeznek a sportolásra és a saját maguk érdekében végzett munkára. De azt gondolom, hogy ez a probléma több sportágban jelentkezik.
Mi a véleménye a szlovák sport általános helyzetéről?
Hiányzik a nagyobb számú fiatal sportoló bázis Szlovákiában. Általánosságban elmondható, hogy nemzedékünk utódai hiányoznak. Sok dolgon kell dolgozni és gondolkodni rajta.
Sportkarriered melyik eseménye a legértékesebb az Ön számára és miért?
Pályafutásom legnagyobb sporteseménye az olimpiai játékok, különösen a 2004-es athéni volt. Ennek oka az a tény, hogy az olimpia a legnagyobb sportünnep, és a világ minden tájáról a legjobb sportolók találkoznak. Ezért Athén, mert ott kaptam az első legértékesebb metalt, és életem legnagyobb sport sikerét értem el. Athénban én voltam az első nő, aki Szlovákia függetlenségének korában megszerezte az első és a történelmi aranyérmet. Az aranyérem nagy jutalom volt számomra mindazért, amit adtam és feláldoztam ennek a sportnak. Nem bánom meg ezt sem. Nagyon értékelem és örülök, hogy legalább egy kicsit hozzájárultam a kis Szlovákiánk láthatóságához.
Amikor elkezdtél sportolni, mik voltak az álmaid?
Hét évesen kezdtem el sportolni. Akkor még nem volt olimpiai a fegyelmem. Kicsit más szinten volt, mint most. Mindig is szerettem a sportot, és a mai napig is szeretem. Ez az életem, amely nélkül nem tudtam elképzelni a létemet. Húsz év után bekerültünk az olimpiai programba, és sok minden megváltozott. Abban a pillanatban az olimpia lett a nagy álmom.
Amit át kell áldoznia vagy fel kell áldoznia, hogy elérje a világ tetejét?
Annak érdekében, hogy egy sportoló elérhesse a kívánt célt, ezért kellően áldoznia kell. Számos akadályt kell leküzdenie, amelyek néha nagyon nehézek és fájdalmasak. Ha valaki el akar érni valamit, nem szabad ellazulnia. Természetesen, ha egy sportoló jó háttérrel rendelkezik körülötte, és sérülések, betegségek megkerülik, akkor ez valamivel könnyebb. (mosoly)
Szerinted minek kellene találkoznia az ideális világbajnoknak?
Feltétlenül szorgalmasnak kell lennie, és nem kell félnie, hogy önmagán dolgozzon. Légy ambiciózus, harcos. Egyszóval a bonyodalmak ellenére törekedjen a céljára.
Véleménye szerint a tehetség vagy a képzés fontosabb. És miért?
Véleményem szerint mindkettő. A tehetség egy dolog. Lehetővé teszi a versenyző számára, hogy még egy kicsit élvezhesse az edzést, de természetesen edzés nélkül a megfelelő eredmények nem érhetők el. Ha a tehetség és az edzés egybe kerül, akkor minőségi eredmények is jönnek.
Medalion
Elena Kaliská szlovák vízisikló-síző, aki 1972. január 19-én született Zvolenben. 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben lett olimpiai győztes. Ő lett az első szlovák aranyérmes a függetlenség korában. 2005-ben világbajnok lett Penrithben.