ájurvédikus

Az ájurvéda alapjai a sānkhya filozófiai rendszerén alapulnak, amelyet a nagy bölcs Kapila alapított. Az óindiai mének két alapelvet vettek észre az élet létezése mögött: a szellem férfias erejét, vagyis a tiszta lélektudatot (purusha), és a természet női erejét, vagy az anyag kreatív energiáját (prakrti).

E két elv kombinációjából fakad maga a teremtés az egyéni tudattal, gondolkodással és önmagával. A természet női elve három kozmikus minőségből (fegyver) áll - sattva, radzsák és tamák, amelyek azokat a finom energiákat képviselik, amelyek a szellem vagy a tudat erejét az anyagi lét külső formájához kötik. Minden megnyilvánult életforma e három erő kombinációjából áll. A Sattva a fény, a tudás és a harmónia minősége. Öt érzékszervi képességen (hallás, tapintás, látás, íz, szaglás) keresztül hat, és kutató elmének nyilvánul meg. Rajas az energiát, a mozgást és az állandó tevékenységet képviseli. Öt érzékszervi tevékenységen keresztül hat (beszéd, megragadás, járás, szaporodás, kiválasztás), és olthatatlan vágyként nyilvánul meg. Tamás a sötétséget, az inaktivitást és az alvást jelenti. Öt érzékszervi érzékelésen (hang, tapintás, megjelenés, íz, illat) keresztül hat, és vakító tudatlanságként nyilvánul meg.

Öt elem és három dózsa

A három kozmikus tulajdonságból (fegyver) a természet öt eleme - az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld - keletkezett, amelyek egyenként egyesülnek az emberi testben, majd három alapvető biológiai alapelv (dosha) formájában nyilvánulnak meg - vata, pitta és kapha (a szél, az epe és a nyálka tibeti fogalmában). Egy személy (prakrti) egyéni pszichoszomatikus jellemzői a fogantatás pillanatában merülnek fel, attól függően, hogy a hím sperma és a női petesejtben jelenleg melyik dosa dominál. Így minden ember egyedi dózissal születik, amelyek az egyedi genetikai kódot képviselik. Az élet folyamán, különböző okokból, relatív reprezentációjuk eltér (vikrti) az eredeti veleszületett állapottól (prakrti), ami ezután tükröződik mentális állapotunkban és testi egészségünkben. A mentális tudat, a gondolatok, az érzelmek, az interperszonális kapcsolatok, az étrend, a napi ritmus, az életmód, az évszak és a környezet, amelyben mozogunk, mind befolyásolják egyensúlyukat vagy egyensúlyhiányukat. Az életnek ezt a három alapelvét nem tudjuk külön és függetlenül érzékelni. Funkcióik összekapcsolódnak és kiegészítik egymást. Az egyes dosák helyének és működésének ismerete lehetővé teszi számunkra, hogy helyesen ismerjük fel megnyilvánulásaikat vegyes alkotmányokban, amelyek a leggyakoribb pszichoszomatikus típusok.

A vata, a pitta és a kapha három alapvető jellemző típusának hét másik változatos kombinációja van (vata-pitta, pitta-vata, vata-kapha, kapha-vata, pitta-kapha, kapha-pitta, vata-pitta-kapha). Ha dominánsan túlsúlyban vagyunk a pitta karakterisztikában, akkor mi vagyunk a pitta típus. Például, ha egyformán azonosulni tudunk a vata és a pitta jellemzőivel, akkor kombinált vata-pitta típusúak vagyunk. Ennek ellenére, még a kombinált típus esetében is, az egyik jellemző mindig dominánsabb, mint a másik. A vata-pitta-kapha kiegyensúlyozott típusa nagyon ritka kivétel. Ha például egy olyan személy, akinek a tulajdonságai megfelelnek a vattatípusnak, elkezd megbetegedést mutatni, annak általában az az oka, hogy wadadosha-ja jelentősen megnőtt. A három dóza egyikének túlzott túllépése mindig a test egyes szerveinek mentális egyensúlyhiányában és meghibásodásában nyilvánul meg. Feladatunk tehát, hogy ezeket az életerőket visszahelyezzük eredeti egyensúlyukba. Ezen pszichoszomatikus elvek megfelelő megértése az egészséges és kiegyensúlyozott életmód kulcsa. Ha jobban tudatában leszünk befolyásuknak és hatásuknak, képesek leszünk megakadályozni az ilyen szokásokat és sztereotípiákat, amelyek később különböző betegségek tüneteiként jelentkeznek.

Három típus a reakciók szerint

A pszichoszomatikus típust nagyon jól meghatározza az ember bizonyos helyzetekre adott reakcióinak megfigyelése. Az ájurvéda három alapvető típust sorol fel a reakciók szerint: áldozat, támadó és tanú. Egy jobb ötlet érdekében adhatunk egy klasszikus példát vagy anekdotát: Három ember ül a szobában, akik különböző testtípusokat képviselnek: vatta (levegő), pitta (tűz) és kapha (víz). Ebben kobra kúszik be. Amikor a közönség észreveszi, mindenki spontán módon válaszol az alkotmányára jellemző módon. Vata típus megijed, megijed és félelméből az asztalra akar ugrani. A Pitta típus megőrzi szellemességét és arcát. Megfogja az első előforduló tárgyat, és fegyverrel a kezében szembesül a veszéllyel. A Kapha típus ülve marad és csak azt kiáltja a pitta típusú embernek: "Tegyen valamit! Öld meg azt a kígyót!". A veszélyeztetett emberi válasz nagyon megbízható mutató a pszichoszomatikus típus helyes meghatározására: vata-félelem, pitta-agresszió, kapha-apátia.