EXPRESSIONIZMUS - z fran. szavak kifejezés - kifejezés

expresszionizmus

    A modern, avantgárd művészet iránya a 20. század első negyedében.

Az első "Expressionisme" címmel kiállított művek Párizsban már 1901-ben megjelentek.

Nemcsak az irodalomban nyilvánult meg, hanem pl. képzőművészetben, drámaművészetben.

Az expresszionizmus kifejezés H. Waldentől, a berlini Der Sturm kiadó kiadójától származik, aki minden modern művészeti irányzat leírására használta. A festészet kapcsán az expresszionizmus kifejezést 1910-ben Aby Warburg művészettörténész használta először.

Jelentősen fejlődött Németországban.

1911-ben vált jól ismert koncepcióvá a svédországi, angliai és németországi berlini szecessziós kiállításon. Eredetileg csak a képzőművészetre vonatkozott, de 1911-től kezdve az irodalomban használták ezt a kifejezést, és a szobrászatra, a költészetre és a zenére is átültették.

Az expresszionizmus legnagyobb fejlődését az első világháború alatt és után követte el, amikor e mozgalom fejlődésének feltételei rendkívül kedvezőek voltak. Németország legyőzött országként pénzügyi és pszichológiai válsággal nézett szembe, amelyet az expresszionizmus nagyon jól meg tudott ragadni. A leghíresebb német expresszionisták között voltak J. R. Becher, B. Brecht, F. Werfel. A szlovák irodalomban az első világháború után megtaláljuk Horváth Ivan, Ján Hrušovský, Milo Urban, Gejza Vámoš és mások prózájában. Az expresszionizmus az 1930-as és 1940-es évek szlovák lírai prózáját is érintette - František Švantner, Dobroslav Chrobák, Margita Figuli, Jozef Cíger Hronský és mások prózája. A zenében E. Suchoň, J. Cikker műveiben nyilvánult meg. A képzőművészetben - az irodalomhoz hasonlóan - az expresszionizmus motívumai sajátos nemzeti jelleget hoznak létre folklór, impresszionista és lírai motívumokkal együtt (pl. V. Hložník, M. Benka. M. Bazovský).