FOTÓ: Pravda - Ivan Majerský

kapzsi

Ha lehetséges, olvassa el az alábbi cikket eredeti szövegében:

Még mindig van értelme az esemény utáni november 23-i örökségről beszélni?
Attól függően, hogy mit lát ezen a linken. Ha azok a csavargók, amelyek néha az örökségért úgynevezett politikusok szájából fakadnak, akkor ez csak minden évben tárcsázhat. De ha van elképzelése a saját értékeiről, akkor igen. Ez volt az az idő, amikor a látomású emberek úgy döntöttek, hogy orvoslást követelnek. Ez mindig és különösen hazánkban is releváns, még november után 23 évvel is.

Tehát az igazság és a szeretet győzött a hazugságon és a gyűlöleten, vagy a hazugság érvényesül?
Nem szeretnék visszatérni ehhez a virágos mottóhoz, mert akkor még a fülemben nyikorgott. ’89 novembere nem a gyermekvirágforradalomról szólt, bár a reményekről és az emberek álmairól szólt. A politikusoknak, ahogy Václav Havel annak idején volt, gondolniuk kellett és kellett volna gondolniuk azokra a konkrét és kézzelfogható változásokra, amelyeket az emberek elvárnak tőlünk.

Többen különvéleményből azt is mondták, hogy nem számítottak a kommunizmus bukására 1989-ben. Mikor kezdte gyanítani, hogy a totalitárius rendszernek valóban vége van?
Mi, akik annak a totalitárius világnak az akváriumában születtünk, nem tudtuk elképzelni, hogy ennek egyszer vége lesz. Ez volt a mi világunk. Ezért a két emberi nemzedékig tartó rendszereknek még politikai készlete sem lehet kész a miniszteri helyek elfoglalására. Nekik sem Prágában, sem Varsóban, sem nálunk nem volt. Ez egy fémjelzi, hogy valóban totalitarizmus kérdése volt. Megbékéltünk azzal, hogy üldöztetéssel éljük életünket, és a többiek, kevésbé üldözöttek, lehet, hogy nem voltak tisztában az üldöztetéssel és a szabadság hiányával, és nem is foglalkoztak ezzel éppen azért, mert csak így élhetünk viszonylag privát személyes történelmet és aztán az emberek megégtek.

Amikor az akkori rezsim széthullni kezdett, úgy tűnt, agyagos lábakon áll. Tényleg olyan gyenge volt?
A rezsim orosz harckocsik acélszíjain állt, és abban az időben, amikor a rezsim tankjai nem szolgáltak, a kommunisták érezték valódi helyzetüket. Az, hogy bábkormány, a báb már nem érdeklődött irántuk, és megállapodást kötött a másik hatalommal, amellyel évtizedekig ilyen odaadó harcot folytattak.

Aki kitalálta a Gentle Revolution nevet?
Honnan ered a bársonyos forradalom kifejezés Csehországban és szelíd Szlovákiában? Tehát nem fordítás, hanem analógia, ez csak a felvételi szalagokról található meg. Azt hiszem, a bársonyos forradalom néhány külföldi média kifejezés volt.

Miért nem lépett közbe akkor a rendőrség november 16-án, hanem csak egy nappal később Prágában?
Van egy játék, mert a titkos rendőrség mindkét eseménybe belépett. Azt hiszem, Lorenc tábornok még mindig elmondhatta, milyen volt. De egyre nyilvánvalóbb, hogy nem mondja, mert egyszerűen gyáva volt az akció. Ha valaki, mert úgy néz ki, a szovjetekkel együttműködve azt akarta, hogy a használhatatlan Yakeš-t az állambiztonsági környezetből képzettebb és Moszkva-odaadó helyőrségre cserélje, akkor biztosan nem az Állambiztonsági Szolgálat kiemelkedése és a szocialista megszüntetendő rendszert. Ebből a szempontból intrikáik az engedélyezett prágai diáktüntetés körül, de az illetéktelen körül is, amely egy nappal korábban Pozsonyban volt, kiszabadultak a kezükből, és éppen ellenkezőleg.

Jó volt, hogy a forradalom szelíd volt, és nem volt megegyezés a kommunistákkal?
Eleinte a Václav Havel körüli csoport, amely az akkori szövetség központjában hegemóniát szerzett, úgy döntött, hogy megállapodást köt a kommunistákkal cserébe Václav Havel elnökké választását. Úgy vélem, elképzelték, hogy ez csak egy átmeneti kompromisszum, és ezt valamilyen módon orvosolni lehet, de ez egy végzetes kompromisszum volt, amely '89 novemberében sokáig húzódott. Ezért az első hetekben és hónapokban nem voltam hajlandó pozícióra törekedni. Abban az időben volt rezsimek kezében voltak, és amikor a forradalmárok funkciókat követelnek tőlük, az soha nem ingyenes. Inkább az utcán maradtam és előrehozott választásokon indultam.

Mit tart a legnagyobb negatívnak és a legnagyobb pozitívnak ’89 novembere után?
Az első forradalmár nemcsak a központban, hanem a vidéken is nagyon csalódott és a második forradalom miatt leállt, és ez volt a kapzsi forradalom. Megcsúfította a következő húsz év arcát. Az egész kialakulóban lévő politikai színtér alkalmazkodott egy hatalmas állami vagyoncsomag lopásához. Klánok jöttek létre, amelyekben éppen azok az emberek játszottak nagy szerepet, akiket '89 novemberében kísértek. Sajnos hazánkban ismét alkalmazták a felelősség hagyományos szőnyeg alá söpörését. Senkit sem hívtak felelősségre az ötvenes években végrehajtott halálos ítéletekért, sem a határokon történt lövöldözésért, sem a hosszú börtönbüntetésekért, amelyek aláássák az igazságérzetet. Azóta a belső szolidaritás tőkéje, amely '89 novemberében volt, széthull. Az összetartó nemzet képes mindent elviselni, egymást segíteni, örömet és válságot átélni. Elvesztettük a kölcsönös bizalmat, és a szlovák közélet súlyos bizalmatlansággal fertőzött. Ez egy vírus, amely az általunk tapasztalt nehézségek egész történetéhez kapcsolódik, és végül az EU projektje is megfertőződött ezzel a vírussal. Az állampolgár ezért azt kérdezi, hogyan és hogyan lehetne visszanyerni a jövőképbe vetett bizalmat.

A szabadság értéke '89 novemberében erős motivációnak bizonyult. Mit gondol ma az emberek kijelentéseiről, miszerint már nem ütik meg a kulcsokat a tereken?
Elég lenne, ha a politikusok adnának nekik egy kis szabadságot, ha az 1989 előtti elnyomó törvények akár a tizedét is megújítanák, és a terek megtelnének. Ugyanúgy megszoktuk a szabadságot, mint bármely egészséges ember az egészséget. Olyan nyilvánvalónak tűnik számunkra, hogy a mai fiatalok, akik ezt hirdetik, el sem tudják képzelni, hogy nem lennének szabadok. Egyes választásokon a közvélemény több választáson már rendkívüli képességet mutatott be arra, hogy mozgósítsa és ne csak a terekre jusson, hanem a választásokra is, és elutasítsa a balkáni vagy kárpát demokrácia jeleit. A másik dolog az, hogy eddig sok kormányzati szerv elrabolja a nyilvánosság vagyonát, állami forrásait, és a társadalom nem képes arra reagálni, mintha a szabadságaiért nyúlna.

A forradalom után a politikusok felajánlották a vállalatoknak az Európai Unióhoz való csatlakozás gondolatát. Ma a politikusok új ötleteket keresnek az emberek vonzására. A nagy látomások korszaka véget ért?
Szlovákia még nem teljesítette elképzeléseit, ezért vagyunk inkább Masaryk államépítésének korszakában. Nemcsak nagy beszélgetést, de apró munkát is várnak mind a politikusok, mind az állampolgárok részéről. Át fogom fogalmazni Masarykot - ne hazudj vagy lopj. Ma Szlovákia komoly kihívásokkal néz szembe, amelyek három nagy változásban öltenek testet. Független irányításunk van, amely csak a választásainkon múlik, részesedésünk van egy nagy politikai integrációs projektben, és van egy nagy gazdasági projektünk is a közös európai valutában. Ha ezek a projektek kijönnek, a novemberben átélt generáció gyermekei számára a szomszédos Ausztriában meglévő jólétet hozza. Előbb vagy utóbb az életszínvonal kiegyenlítése a fejlett országokkal, amiről apáink álmodni sem tudtak. Ez olyan gyors és nagy ugrás, hogy fel sem foghatjuk a következményeit. Ez szó szerint forradalmi változás Szlovákia helyzetében, amely Európa térképén jelent meg. Részesei vagyunk ennek a nagy változásnak. Itt az ideje, hogy napi cselekedetekkel töltsük meg. Undorítóan szánalmasan hangzik, de semmit sem lehet tenni, néha a kifejezések egészen pontosan kifejezik a valóságot.