Az emberi test immunrendszere rendkívül összetett, differenciált és sok szempontból még nem teljesen megértett. Számos szerv és sejtrendszer vesz részt az immunrendszer felépítésében. Az immunrendszer elsődleges szerveihez
2004. január 21., 21:32 Primar.sme.sk
Az emberi test immunrendszere rendkívül összetett, differenciált és sok szempontból még nem teljesen megértett.
Számos szerv és sejtrendszer vesz részt az immunrendszer felépítésében. Az immunrendszer elsődleges szervei közé tartozik a máj, a csontvelő és a csecsemőmirigy, a másodlagos lép, ill nyirokcsomók és nyirokszövetek a gyomor-bél traktusban, a tüdőben és a húgyúti traktusban.
Az immunvédelem egy nem specifikus és egy specifikus részből áll, amelyek szorosan kapcsolódnak tevékenységükhöz.
Nem specifikus védekezés
A nem specifikus védekezés az első érintkezéskor készen áll az idegen anyagok és általános kórokozók semlegesítésére. Ezért veleszületett immunitásnak is nevezik. A nem specifikus védekezés magában foglalja a humorális és sejtes mechanizmusokat.
- Humorális tényezők: Úgynevezett humorális (latin humor = folyékony), azaz azok a nem specifikus védekezési tényezők, amelyek feloldódnak a testnedvekben, baktériumölő (= baktériumölő) anyagok. Ide tartozik a lizozim enzim, amely különböző testváladékokban található meg, például könnyfolyadékban és nyálban, és számos baktérium sejtfalát megtámadja. Ezen felül létezik egy úgynevezett komplementrendszer. Ez egy máj által képzett enzimatikus rendszer, amely körülbelül 20 vérfehérje anyagból áll, és idegen sejtek testének lebomlásához vezet.
- Sejtes tényezők: A nem specifikus rendszer, más néven fagociták, védősejtjei tartalmazzák a granulocitákat (a fehérvérsejtek egy formája), a makrofágokat és a hízósejteket. Belül mikroszkóposan kis testeket, úgynevezett granulátumokat (lat. Granum = mag) tartalmaznak, amelyekben olyan anyagokat tárolnak, amelyek normál esetben kiválthatók, ill. fokozza a gyógyulásra orientált gyulladásos választ.
A humorális és sejtes mechanizmusok mellett a nem specifikus immunvédelmet más tényezők is támogatják. Az egészséges bőr így természetes védelmet nyújt a kórokozók behatolása ellen. A gyomornedv magas savtartalmával elpusztítja az étellel bevitt baktériumokat. A kórokozók, amelyek a belélegzett levegővel az ott lévő légutakba kerülnek, a nyálkahártya által létrehozott nyálkákon lógva maradnak, és a szempillák testből való mozgása kiöblíti őket. Tüsszögés vagy köhögés ugyanazt a célt szolgálja.
Specifikus védekezés
A specifikus védekezés a nem specifikus védekezéssel ellentétben csak egy adott kórokozóval való közvetlen találkozás során alakul ki. Ezért szerzett immunitásnak is nevezik. Ezzel párhuzamosan speciális védintézkedések vannak kialakítva, amelyek meglehetősen célzottak a kórokozó testbe történő ismételt behatolása ellen. Ennek alapján az adott immunrendszer képes felismerni és megtámadni a beteg test saját sejtjeit, például a daganatokat.
A specifikus immunvédelmet az immunsejtek közvetítik, azaz sejtek, amelyek alkalmazkodnak az immunválaszokhoz. Ezek úgynevezett limfociták (lat. Lympha = tiszta, tiszta víz, görög guitos = sejt). A limfociták a legkisebb fehérvérsejtek. Részük a vérben lévő összes fehérvérsejt számban körülbelül egynegyede.
A limfociták 98% -a azonban nem a vérben található meg, hanem a nyirokszervekben (nyirokcsomók, nyirokcsatornák, lép) és a csontvelőben. Onnan a sejtek egy kis része még mindig felszabadul a vérbe. A limfocita életképessége tíz naptól több évig terjed. Először a csontvelőben és a csecsemőmirigyben fejlődnek ki, azaz. az immunrendszer elsődleges szerveiben, és onnan népesítik be a másodlagos immunszerveket, például a nyirokszövetet és a lépet.
- T-limfociták: A thymusban úgynevezett T-limfociták képződnek, amelyek a test saját és idegen szerkezeteinek felismerésére formálódnak. A csecsemőmirigy (görög thymos = emlőmirigy) bilobed szerv, amely az emlőcsont alatt fekszik. A T-limfociták a vér összes limfocitájának körülbelül 70-80% -át teszik ki. Sajátos sejtes immunvédelemhez tartoznak. Idegen anyaggal érintkezve úgynevezett T-effektor limfocitákká fejlődnek, amelyek indukálják, ill. fokozzák a különböző immunválaszokat, vagy a T-memória sejteket, amelyek akár ugyanazon idegen anyag több éven át történő visszatérése után is felismerik és fokozott immunválaszhoz vezetnek.
- B-limfociták: A B-limfociták a csontvelőben érlelődnek, és a vér összes limfocitájának körülbelül 15% -át teszik ki. Sajátos humorális immunvédelemhez tartoznak. Idegen anyaggal érintkezve a B-limfociták egy része úgynevezett plazma sejtekké fejlődik, amelyek antitesteket (= immunglobulinokat, Ig) képeznek az idegen anyaggal szemben. A plazmasejtek körülbelül 2-3 napig élnek. A B-limfociták egy másik része idegen anyaggal érintkezve hosszú életű B-memória sejtekké válik, amelyek évek múlva, még akkor is, ha a szervezet már nincs kitéve ennek az idegen anyagnak, ugyanazokat az antitesteket képes előállítani.
Következő téma
Az immunrendszer funkciói és diszfunkciói