vagy

A farkas témája évtizedek óta nagyon népszerű, elsősorban a természetvédők mutatják be.

A farkas témája évtizedek óta nagyon népszerű, főként természetvédők és fundamentalista álvédők, természetesen hazánkban is. Nagyon sok értékes tudományos ismerettel rendelkezünk erről a ragadozóról, gyönyörű filmek és számos könyv készült róla.

Érdekes módon azonban alapvetően Észak-Amerikából és Skandináviából származó ismereteken alapulnak, miközben figyelmen kívül hagyják a volt Szovjetunióban szerzett ismereteket, bár ezen a ragadozó valódi hazája itt található. Itt él a globális népesség legnagyobb része.

Orosz lábnyom

Az említett művek szerzői csodálják a farkas intelligenciáját, magasan fejlett társadalmi életét a bilincsben, etológiáját, de kerülik annak értékelését, hogy milyen hatással van a laposmellű futómadarak kezelésére vagy a háziállatok tenyésztésére. Természetesen nem is engedik meg annak a lehetőségét, hogy egy veszettség nélküli egészséges farkas megtámadja az embereket, ami félrevezető. Prof. M. Stubbe (2008), aki egy évig tanulmányozta a farkas életét Szibériában Irkutszkban, kijelenti, hogy ezek a "nyugati" természetvédők nem ismerik a farkasról szóló rendkívül kiterjedt orosz irodalmat, amelynek nagy részét csak a helyi folyóiratok és antológiák. Talán azért, mert nem beszélnek oroszul, és lehet, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyják, mert a farkas ártalmára vonatkozó adatok egyszerűen nem férnek bele a képzeletükbe. Ártatlan és ártalmatlan báránygá teszik a farkast, amely csak a beteg és gyenge vadakat veszi el, tetemeket eszi meg és védi az erdőt a kérődzők által okozott károktól. Ezek az idealista nézetek azonban nem állnak fenn.

Agymasszázs

Farkas és laposmellű futómadarak

Prof. szerint. Bibikova 500-800 kilogramm húst fogyaszt évente a farkasért, más szerzők szerint pedig legfeljebb 1700 kilogrammot. Átlagosan napi 1,4–2,2 kilogramm húson alapul. Az év folyamán 1 078,80–1726,08 euró (32 500–52 000 SKK) húst fogyaszt. Feltételezve, hogy Szlovákiában akár háromszáz farkasunk van, évente 304 388,24–517 825,13 euró (9,17–15,6 millió SKK) értékű húst fogyasztanak. Igaz, ez csak a hús értéke, nem a vad vagy az állat tenyészértéke. Mint tudjuk, a farkasok által elfogyasztott élelmiszerek tömegének akár 91% -a laposmellű futómadarakból származik, további 8,9% az állatállományból és csak 0,1% a különféle kisebb állatokból, köztük az egerekből és a puskából, amelyek nagyon könnyűek, mezei nyulak és a hasonlók. (Pokol, Slamečka, Gašparík, 2001). A tenyésztők bizonyos feltételek teljesülése után kártérítést kérhetnek a farkastól elvett állatokért, tehát valójában a farkasok teljes étrendje, amint azt nagyon találóan mondja prof. Stubbe, a vadászok közvetetten fizetnek.

Bilincs nyáron és télen

A vadászat, különösen a bérleti díjak, a takarmányárak és hasonlók növekvő ráfordításával ez a probléma tovább súlyosbodik. 2007-ben a hazánk vadászterületeinek felhasználói 26 531,90 EUR (799 300 SKK) összegben jelentettek farkasok által az állatállománynak okozott károkat. A farkasok időnként rókát vagy kutyát fognak, de ezek biztosan nem teszik ki a táplálékuk 18,3 százalékát hazánkban, erről Brtek és Voskár (1987) beszámolt. Például 2007-ben legalább három vadászkutya leölt vadászat során Szlovákiában. A rókát a farkas csak kivételesen fogyasztja. Természetesen nem minden nap fogyaszt ugyanannyi ételt. Amikor lehetősége van rá, úgy eszik meg a húst, hogy nehezen mozog, de aztán éhezhet néhány napig. Főleg őzekre, őzekre és vadakra vadászik. A kennelnek a legtöbb élelemre a farkasnevelés idején van szükség, amikor kis területen vadásznak, mert "letelepedett" életmódot folytat. Télen éppen ellenkezőleg, a bilincs "nomád" életmódra vált, vadászterülete pedig sokszor nagyobb, mint nyáron. Szibériában időnként több mint tíz farkas gyűlik össze ügyesen télen, mivel nagyobb vadak, például jávorszarvasok vadászatában sikeresebbek. Jelenleg hazánkban nem jönnek létre ilyen nagy terminálok.

Gyakoriság és növekmény

A farkasok száma a régióban rendelkezésre álló élelmiszer-ellátástól és az emberek üldözésének intenzitásától függ. A farkasok szaporodnak, amikor az emberi társadalom válságban van, és az emberek nem vadásznak rájuk eléggé. Oroszországban például négyszer fordult elő ilyen szorzás, 1870-ben és 1920-ban a háború és forradalom következtében, 1945-ben a háború alatt és az 1970-es években. Nálunk ez különösen a második világháború után, majd a 20. század utolsó harmadában történt, amikor bevezették a farkas részleges védelmét. Orosz tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a farkasok számának stabilizálása érdekében évente annyi egyedet kell fogni, amely megfelel a tavaszi állomány felének. Ez valóban valóságos, mert ha például öt egyedünk van a bilincs területén, és csak az alfa farkas, amely csak három farkast tenyészt, a tavaszi állomány 60 százalékos növekedése. Táplálék hiányában a nem domináns farkasok kivételesen szaporíthatják a farkasokat. 1977 és 1980 között Brianska térségében az átlagos tavaszi farkasállomány 184 egyed volt, az átlagos fogás pedig 267, vagyis a tavaszi állomány 145 százaléka, de lehetséges, hogy néhány farkas is ide vándorolt, mivel a tavaszi állomány és a fogás is megmutatta növekvő tendencia (Stubbe, 2008).

Mit kell tenni?

Természetesen nem alkalmazhatjuk a körülményeinkre a volt Szovjetunió vagy Alaszka ismereteit, de tanulhatunk tőlük. Nem tehetünk farkasból testet öltött ördögöt, pedig sok vadász még mindig így néz rá, de nem szabad elrejteni ártalmasságát és ártatlan bárányt csinálni belőle. Vadászatának ideje túl rövid hazánkban, már októberben meg kell kezdődnie, amikor fel lehet ismerni idős egyedeket, akiket méretüknek megfelelően védeni kell a fiataloktól. Különböző jelek szerint feltételezzük, hogy a vadászok néha még a védekezés során is elkapják a farkasokat, ami elfogadhatatlan. A vadászat idején a farkast is elriasztókkal kell vadásznunk, ami hatékonyabbá tenné vadászatát. Az egyik elrettentő eszköznek körülbelül nyolc kilométer hosszúnak kell lennie. A farkasnak tisztelettel és bizonyos félelemmel kell rendelkeznie az ember iránt. Nincs szükségünk szinantrop farkasokra, amelyek még a román Brassó körútjai mentén is "korrodálódnak". A farkast állandóan hazánkban kell tartani, de elviselhető számban, hogy ez ne zavarja komolyan a laposmellű futómadarak tenyésztését. Jelenleg e ragadozó száma véleményünk szerint túl magas.