Az ortodox egyháznak az emberi élet sérthetetlenségéről szóló tanítása éppúgy, mint a katolikus egyház tanítása, a Szentíráson és az egyház hagyományán alapszik. A keleti egyházak egyházi törvénye nagyon szigorú egyházi büntetéseket feltételez azok számára, akik bűncselekménnyel vétkeznek felebarátjuk életének sérthetetlensége ellen, és ebben a kérdésben az ortodox erkölcsteológia hozzáállása, különös tekintettel a büntetés-végrehajtás gyakorlatára,.
A katolikus egyház feltételezi, hogy a gyilkosságot elsősorban világi hatalommal kell büntetni, és az egyháznak meg kell felelnie a bűnbánónak Isten irgalmasságának üzenetével, és nem terheli további büntetésekkel. Az egyetlen kivétel az abortusz, amelyet a legmagasabb egyházi büntetés büntet - a latae sententiae kiközösítése (vö. A kanonok törvényének kódexe, 1398. Sz. Kanonok) támadja a klerikusok életét. Az ilyen szigorú büntetés oka abortusz esetén éppen az, hogy e bűncselekményt a polgári jog nem bünteti, amely általában figyelmen kívül hagyja, vagy közvetlenül lehetővé teszi.
Az ortodox egyház gyakorlata azon az előfeltevésen alapszik, hogy a gyilkosság olyan súlyos bűncselekmény, hogy nagyon súlyos következményeket hagy nemcsak a bűnöző lelkében, az emberi közösségben, a társadalom működésében, hanem a bűncselekmény nagyon súlyos következményeiben is. társadalom. A legsúlyosabb következmény a bűnöző Istennel való kapcsolatának tragikus és mély megzavarása. A gyilkosság nagy erkölcsi komolyságának hangsúlyozása érdekében az ortodox egyház szigorú egyházi büntetéseket - epitémákat - szab ki legalább 15 évig.
Az ortodox keresztények hozzáállása az abortuszhoz
Az ortodox egyház hozzáállása az eutanáziához
a) figyelmen kívül hagyja a tíz parancsolatot: "Ne ölj!"
b) az ember halála Isten-Teremtő hatáskörébe tartozik, nem pedig az ember
c) a testi szenvedés Isten beismerése bűneinkért. Meg kell tisztítania és fel kell készítenie az örök életre.
d) a keresztény minden helyzetben köteles minden bizalmát Istenbe vetni, aki közvetlenül vagy orvosokon keresztül segíthet a betegnek.
Az igehirdetés szerzői Pythagoras és Cicero ókori filozófusokra hivatkoznak, akik úgy tűnt, megjósolták az egyház álláspontját, amikor "bűncselekménynek nyilvánították az ember életének rövidítését annak adója döntése nélkül".
Az ortodox egyház abortuszhoz és eutanáziához való viszonyulásának e néhány sorából egyértelműen kiderül, hogy megegyeznek a katolikus egyházéval. Az elveszett egység szimbóluma, amelyre az egyház két megosztott része az apostolok hagyománya alapján vágyik. Ez az emberi élethez való viszonyulás egysége, a kortárs emberiség életének fontos kérdéseihez való hozzáállás egysége, Krisztus tanának közös hűsége a remény fénye lehet a mai megújulásra vágyó emberiség számára.