"Két fiunk Božkánál nőtt fel, együtt éltük meg az összes eseményt és ünnepet, neki köszönhetően bejártuk a világot" - mondja Olga, aki nyolc évvel ezelőtt veszítette el barátnőjét és volt kollégáját a nyitrai színházból.
Tizennégy év különbség volt közted és Božka Slabejová között. Mi hozta kettőtöket ilyen közel a színészkedéshez? Lehettél a lánya.
Végül is lánynak tekintett engem is. Nagy "Bubuša" volt a színházban, én egy kicsit "Bubuša", ezért hívtak minket. Božka értékelte, hogy anyám, akit sajnos majdnem elvesztettem, hogyan nevelt fel. Amikor úgy döntöttem, hogy színészi tanulmányokat folytatok, a nagyszombati színházba mentem, amit szerettem. Ott csodálatos produkciókat játszottak, ott csinálták a legjobb rendezőket és Božka Slabejová is ott játszott, onnan találkoztam és csodáltam. Mindig Nagyszombatba akartam menni színésznőként. Amikor azonban befejeztem az iskolát, lemondták a Nagyszombati Színházat, és szétszórták a helyi színészeket. Božka végül a pozsonyi Tátrai revübe került, ami kabaré színház volt, bár paradox módon nem szerette a műsort, ezt a fajta humort, és én is ezt a jelenetet választottam. Ott találkoztunk és közelebb kerültünk. Amikor feleségül vettem Milan Dubovský zeneszerzőt, volt egy művészeti társaságunk, ahol Božka jól beilleszkedett, jól érezte magát közöttünk.
Mondj valamit.
Anyja Slováckóból származott, apja tiszt volt. Valójában ő volt az egyetlen, amióta testvére meghalt a háború alatt. Egész fiatalságát a Žilinská utcai katonai házakban töltötte. Ő, mint én, azt a színházat akarta csinálni, amiért megőrült. Osztálytárs volt Mária Kráľovičová, Ladislav Chudík mellett - ők voltak a szakmai színházi életünk alapítói. Ott kezdte, egy ideig az Új Színpadon is dolgozott, de amikor az Ifjúsági pálya épült, egyfajta csapással elhagyta az SND-t is, amely körbejárta a falvakat. Ekkor jött létre a Falusi Színház hazánkban. Mindig izgatott valami miatt, ezért elment a kultúra terjesztésére. Božka teljes szívéből szerette az embereket és a színházat, több ezer kilométert vezetett miatta, ami csodálatra méltó volt.
És mi van a magánéletével?
Amikor még az SND tagja volt, feleségül vette a pozsonyi állami kórház vezetőjét, Dr. Slabejt, és ott éltek. Akkoriban szinte az összes akkori fiatal színész - Dibarbora, Machata - találtak tetőt a fejük felett. Több sikertelen gyermekkísérlet után végül elhagyta férjét, úgy döntött, hogy szabadságot ad neki. Azt azonban tudom, hogy bár később feleségül ment és lánya született, mégis szerette. Aztán Štefan Bednář festőművésznél lakott és szerette gyermekeit. Amikor problémáik voltak, segített nekik, de ez megölte, lelkileg nem volt jól. Abban az időben elhagyta Pozsonyt Nyitrába. Soha többé nem ment férjhez, alapvetően a színháznak élt.
eredeti_1457244006.jpg
eredeti_1457244008.jpg
Élete utolsó éveiben azonban nem éltetek ilyen gyakran együtt. Mi történt?
Nyolcvanéves korában rosszul lett, és összeszedte magát, kezdve félni önmagától. Élete utolsó négy évében többet telefonáltunk, mint eddig. Berendeztem a pozsonyi lakását, de ő nem költözni akart, hanem Nyitrán akart élni. Amikor a kórházban feküdt, Béďo észrevette, hogy beteg vele, és megkért, hogy jöjjek. Vittem egy kisebb fiút is egy leendő menyasszonnyal, bepakoltam kedvenc Moschus parfümjét, amely nélkül nem tudott létezni, és mentünk érte. Szinte egész délután beszélgettünk, nevettünk, mint régen. Szombat volt, kedden meg kellett operálni. Megállapodtunk abban, hogy amikor felveszi, felhívom. A műtét után azonban Dóczy Jozef felhívott, hogy Božka meghalt.
Fedje fel, hogyan használt egy üres szobát a nagy lakásában, miután elment a színészi mennyországba?
A mai napig senki sem lakik ott, különféle dolgokat tárolunk ott, és emlékezünk Istenre.
Szerző: ALENA HORVÁTHOVÁ-ČISÁRIKOVÁ
Fotó: archívum O. Š., DAB