Kevyn Aucoin elmondta: "Minden reggel, amikor felkelek, az örömöt, a gyümölcslevet, a negativitást vagy a fájdalmat választom. Elfelejtem a bánatot, a kárt és az összes ajtót, amely bezárult előttem, és remélem, hogy a következő napokban ezek az ajtók lassan kinyílnak. Az idézet elolvasásakor felteszek egy kérdést - Ha valaki megbocsát, elfelejtheti? Ha elfelejt, ez azt jelenti, hogy megbocsátott? És egyáltalán valóban megbocsáthatunk?
Úgy gondolom, hogy a megbocsátás önmagában nagyon nehéz teszt bizonyos esetekben. Természetesen, ha valaki csak ráönt egy csésze kávét, vagy akaratlanul is talpra áll, akkor ez nem olyan nehéz. De amikor ez mélyen a szívedben érint és fájdalmat okoz, amelynek erejéhez hosszú gondolkodás után sem találsz összehasonlítást, a megbocsátás már nehéz dió. De nem lehetetlen - csak idő kérdése, hogy a fájdalom fájjon, és újra normálisan kezdjen dolgozni.
És miért bocsát meg valójában? Ha másért nem, mert szomorúság nélkül nem ismernénk az örömöt, a fájdalom nélkül nem értékelnénk a csendes jólétet, sírás nélkül nem éreznénk a nevetés varázsát, a gyűlölet szeretetét és mindazokat a pozitív dolgokat, amelyeket a negatívak nélkül légy csak hétköznapi érzés.
De ekkor felmerül a kérdés, hogy az ember képes-e elfelejteni a megbocsátás után. Azt hiszem, bármennyire is igyekszik, és egy idő után abbahagyja az ügy gondolkodását, az a benyomása lehet, hogy elfelejtette. De amint észrevesz egy személyt, vagy ami fájdalmat okozott neki, visszatér a fájdalom emléke. Még ha nem is érzi olyan intenzíven, gondolatai nem engedik elfelejteni. Az egyetlen kivétel talán a fejsérüléseknél bekövetkező memóriavesztés: o)
Ha megtanulunk megbocsátani, akkor csak a felejthetetlen feledékenység megoldása marad. Annak ellenére, hogy optimista vagyok, meggyőződésem, hogy egyikünk sem tudja teljesen elfelejteni. A remény azonban továbbra is megmarad. A remény nagyon fontos, és nélküle semmi értelme nincs annak, amit csinálunk, de sokan elveszítik. Olyan, mint a tizenharmadik szoba rejtélye. Senki sem tudja, mi rejtőzik benne, de mindenki fél kinyitni, mert lehet, hogy valami nincs rendben. De talán ez a remény, amit keresünk. Csak keresse meg a megfelelő kulcsot.