A szlovák nyelv rövid szótára

pren. d. technika

adelník színházi

2. meglepetés, döbbenet, döbbenet: d-u-ból nem tudott mit mondani;
nem a d-u alapján

● → a nyolcadik d. világ;
kifejez d. vad a) nagy csoda b) nagy meglepetés

II. mondat kiegészítők szokás negatívummal értékelő hozzáállás a vallomáshoz, nem csoda, nem csoda: nem d. hogy dühös volt;
elaludt, és nem d.

III. kíváncsi vagyok arra a részre. negatívan korlátozza a kifejezés érvényességét, csak-csak azt, hogy nem, nos, hogy nem, szinte, szinte: d. nem sírt;
sétál d. (az) nem minden nap

nézők jönnek. és kiegészítők: d-a szívesség;
d. sikeres film

div adelník -a mn. -ci m. színházi dolgozó: dramaturgok és d-i

  • A szlovák helyesírás szabályai

    div adelník ‑a mn. Mci m.; színházi lány –y ‑čok ž.; színházi; színház sa p.

    div adlo ‑a ‑ diel s.; színházi; színházi kiegészítők; színháziasság ži ž.; divadielko ‑a ‑ lok s.

    div ák ma mn. Mci m.; néző –y ‑čok ž.; néző jöjjön. és kiegészítők.

    div án [d-] ‑a m.; dívány; divánik ‑a m.

    Szlovák szótár (1959 - 1968) 1

    1. dolog, kinyilatkoztatás, tett, csoda;
    szokatlan jelenség, ritka jelenség, csoda: 1438-ban valami csoda folytán a magyar polgármester lett. (Skult.) Úgy tűnik számára, hogy a világ vége lesz, mert csodák és csodák történnek. (Kuk.)

    ● a világ hét d-ovja hét híres, szokatlan, ritka dolog;
    nyolcadik d. a világ (néha vas.) valami rendkívül ritka;
    képes meglepő eredményeket elérni a d-y-ben;
    tegye a d-y-t rendkívüli eredmények elérése érdekében;
    csodálkozni valami rendkívüli furcsaságon, egy nagy csodán: aztán hat vad ló vontatta meg a vad csodát. (Hor.)

    2. csoda, csoda, döbbenet: üvöltés d-u-ból;
    Nem esett jól a csalitól és a csodálkozástól. (Tim.) Nagyon elvesztette önuralmát (Kuk.) Nagyon. Egyszer az egész falu csodájára a csendőrök egy szegény katona (Švant.) Utcájára vezettek.

    ● csodálkozás csodája, csodálkozás csodája kifejezések nagy csodálkozás, csodálkozás;
    csoda, világ: És csodák csodája, hogy ezt a kitalált mesét, ezt a hülyeséget olyan mélyen átvette. (Urbk.) Vad vadember, sikerült egy mondata. (Jes.) De csodálkozzon a történtek csodáin! (Dobš.);
    mi a csoda, mi a csoda, nem csodálkozhatsz: Mi a csoda valósította meg önmagad? (Taj.)

    3. a mellékmondat jellegét az a) csoda, csoda (negatív igével) szinte, szinte, csak-csak azt szerzi: A szív régi csodája nem szakadt meg. (Kuk.) A nő és a lánya nem voltak őrültek. (Taj.) Örömében megdörzsölte a kezét, azon gondolkodva, nem gyulladnak-e meg. (Cal.) A lába összekuszálódott és a feje forog, nem csoda, hogy nem esett le. (Jil.);
    b) nem csoda (kevésbé helyesen nem csoda);
    nem csoda. (min. idő nem volt csoda.), híg. még a csoda kérdésében is (vajon)? Nem csoda: lefogytál, és nem csoda! (Tim.) Jožka elalszik. Nem csoda ennyi repesz után. (Ráz.) Nem csoda, hogy Eper táplálta ezt az örömöt barátja fiának. (Kuk.) A megrendelések szigorúak voltak, nem csoda, hogy félt. (Vaj.) Így nem volt csoda, hogy különféle anekdoták keringtek róla. (Kisteherautók.) Nos, akkor azon csodálkozik, hogy Matej nem tud megbarátkozni ezzel a szokatlan cipővel? (Kuk.);
    hígított. csoda, hogy. (pozitív igével) furcsa, meglepő, elgondolkodhat: Csoda, hogy ribancokká nőtte ki magát. (Ő c.)

    nézőszám, -a középső. hrom. közönség, nézők: Itt az egész közönség becsapódott az ülésekre, és üvöltve dicsérték. (Csillag)

    1. színházi művészet;

    2. hrom. az előadóművészetben dolgozó emberek összefoglalása

    1. épület, egy szoba, ahol színdarabokat játszanak;
    kulturális szórakoztató társaság színházi előadásokat szervez: menjen a d-a-ba;
    országos, kamarai, regionális, bábos, népi, szakmai, amatőr d.;

    3. világít színházi, drámai művészet: ősi d.;

    4. pompás, gyönyörű al. szörnyű jelenség al. a jelenség, amelyet nézünk: Amikor az apa elfeledkezve emberének méltóságáról, dühöngött, Hana a sarokban lévő színházba nézett. (Rys.) Az utcákon, az ablakokban, a lebontott cölöpökben, a tetőkön és a falakon lévő tömeg új színházat biztosított. (Cal.);

    színház, -a, -lok, dil. én divadielce, -a húros. zdrob. k 1, 2

    div ák, -a, mn. nem. -Férfi vagyok. r. aki néz valamit, megfigyelőt (pl. színházban, moziban, sportjátékokon, valamilyen helyszínen): pártatlan d.;
    a játék vonzotta a nézőket;
    (Humoristák) csábította a közönséget. (Cal.);

    div áky, -ov ember. r. pomn. boltív. szokás. csak a nézőknek szóló kifejezésben: menni, járni d. menj nézni, nézni valamit: Minden, amit az uralkodó jár, kiderült a közönség számára. (Kuk.) Az emberek a közönséghez szaladnak. (Vaj.) A szomszédok és más ismerősök is érkeztek a hallgatósághoz. (Dobš.)