A cukorbetegség, a diabetes mellitus, sok embert érintő betegség. Az autoimmun gyulladás által okozott 1. típust főleg gyermekkorban diagnosztizálják, és inzulinnal kezelik. A 2-es típusú cukorbetegség az életkor függvénye, és más tényezők, például az elhízás, valószínűleg nem az inzulinhiánynak, hanem a sejtek csökkent inzulinérzékenységének, vagyis inzulinrezisztenciájának köszönhetők. A cukorbetegség mindkét típusa egyidejűleg cöliákiában is szenvedhet.
A lisztérzékenység és az 1-es típusú cukorbetegség közös, hogy ez egy autoimmun betegség. Az immunrendszer antitesteket termel a test saját fehérjéivel szemben. Autoimmun betegségek esetén gyakran találunk többféle ellenanyagot, amelyek különböző célpontok ellen irányulnak, így ez sem kivétel, hogy a betegek többféle autoimmun betegségben szenvednek. A lisztérzékenység és a cukorbetegség kombinációja nem kivételes. Ugyanakkor jelentősen megnő a lisztérzékenység kockázata, különösen az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A következő szövegben ezekkel a betegekkel foglalkozunk.
Tanulmányok kimutatták, hogy a cöliákia előfordulása ezekben a cukorbetegekben akár hétszer magasabb, mint az általános populációban. A lisztérzékenység diagnosztizálása bonyolult lehet cukorbetegeknél, mivel az emésztési zavar formájában jelentkező várható tünetek nem jelentkezhetnek, vagy a cukorbetegségnek tulajdoníthatók. Ezenkívül a lisztérzékenység bármely életkorban előfordulhat. A kezeletlen cöliákiában szenvedő cukorbetegeknek nagyobb a kockázata a kis és nagy erek károsodásának, ha nem tartanak gluténmentes étrendet, mert ebben az esetben a vércukorszint kevésbé szabályozott. Az érkárosodás vaksághoz, veseelégtelenséghez, károsodott sebgyógyuláshoz stb. Ezért néhány orvos azt javasolja, hogy tünetmentes cukorbetegeknél teszteljék a lisztérzékenységet.
A cukorbetegek körében a cöliákia megnövekedett előfordulását kutatások is megerősítették. Az egyikben véletlenszerűen választottak cukorbetegeket a cukorbetegség klinikájáról. Megvizsgálták az endomysium elleni antitestek jelenlétét. A 185 beteg közül 9 esetében ezek az antitestek pozitívak voltak. A későbbi biopszia ezen a 9 alanyon 5 esetben igazolta a lisztérzékenységet. Egy másik vizsgálatban transzglutamináz elleni antitesteket teszteltek, ahol a kiválasztott 109 beteg csaknem 10% -a volt celiakia. A diabéteszes gyermekek genetikai vizsgálata a HLA-DQ2 és HLA-DQ8 jelenlétére rávilágított arra, hogy a 45 vizsgált gyermek közül legfeljebb 29 hordozza ezeket az antigéneket, és előfordulhat, hogy nem alakul ki celiakia. A nem cukorbetegek véletlenszerűen kiválasztott csoportjában bizonyosan nincs ilyen számú coeliakia antigén.
A cukorbetegeknek a gluténmentes étrendre való áttérése nem könnyű, és kezdetben a vércukorszint gyakran ingadozik. Szükséges, hogy egy szakértő segítsen az étrend összetételében. Az étrendnek be kell tartania a cukorbeteg étrend szigorú szabályait, adott szénhidrát bevitel mellett. A sikeres étrend ellenére sok diabéteszes celiakia, szemben a cukorbetegekkel, a kérdőívekben arról számol be, hogy problémái vannak a glikémia kontrollálásában, és az életminőség jelentős csökkenését és csökkenését érzik.
Tagadhatatlan, hogy a cukorbetegség és a lisztérzékenység kombinációja nem kellemes, a diétázás nehéz, de nem lehetetlen, és kompenzációt lehet elérni a cukorbetegség megelőzésére és ezáltal a cukorbetegséggel járó szövődmények bonyolítására. Lehetséges belépni a "hétköznapi" életbe. Ha azonban a cöliákiában szenvedő cukorbeteg nem követi a gluténmentes étrendet, akkor nemcsak az emésztőrendszer károsodásának van kitéve, hanem az erek és a szervek károsodásának is az ellenőrizhetetlen cukorbetegség miatt.