DIAGNOSZTIKAI ELJÁRÁSOK

Hogyan állapíthatja meg az orvos, hogy a páciens krónikus gyulladásos bélbetegségben szenved-e, mennyire súlyos és milyen bélrész érintett? ? Az orvos pontosabban elmagyarázza Önnek, hogy melyik diagnosztikai vizsgálatok szükségesek az Ön esetében. Ez lesz az első helyen fizikális vizsgálat természetesen az egész test, főleg a has és az anális terület. A tapintás (tapintás), auszkultáció (a hangok hallgatása belülről) és az ütőhangszerek (fedél) segítik az orvost abban, hogy felmérje a belek működését és a máj állapotát, sőt megbecsülje azt a helyet is, ahonnan a fájdalom származik. Észrevesz néhány tipikus változást, amelyek a bőrt, a nyálkahártyát, a szemet vagy az ízületeket érintik. A végbél területén első ránézésre gyulladásos változásokat észlelhet, tapintással pedig vérnyomok tárulhatnak fel.

lehetővé teszi

Vér- és vizeletmintákra van szükség laboratóriumi tesztek: vérsejt-ülepedés (FW), fehér- és vörösvértestszám, vérlemezkeszám (összefoglaló néven vérkép), vérfehérje-összetétel, vastartalom, vérelektrolit-koncentráció és még sok más. Ezek a tesztek elmondják az orvosnak, ha általános gyulladásos reakció lép fel a szervezetben, ha a tápanyagok felszívódása a bélből károsodik, vagy ha vérzés lépett fel. A vizeletelemzés lehetővé teszi a veseműködés értékelését. Ha ezen vizsgálatok eredményei gyulladásos bélbetegség jelenlétére utalnak, további vizsgálatokra van szükség a bélkárosodás formájának és mértékének meghatározásához.

Szonográfiai vizsgálat A has egyike a kevésbé igényes vizsgálatoknak. Ez a módszer általában rögzíti a bélfeszültséget, a bélfal megvastagodását, a máj, az epekövek vagy a vesekövek megjelenésének változásait, tályogokat, a vesék károsodott kiáramlását és hasonlókat. A vizsgálat ártalmatlan és szükség szerint megismételhető.

Hogy meghatározza típus és a krónikus gyulladásos bélbetegség mértékét pontosan meg kell határozni, hogy a bél mely részei érintettek. Ez azt jelenti, hogy a vékonyt és a vastagbelet, a nyelőcsövet és a gyomrot vizuálisan (látásból) meg kell vizsgálni. Kétféle vizsgálatot használnak erre a célra.

Az első az endoszkópia emésztőrendszer, amelynek során lehetőség van az emésztőszervek belülről történő vizsgálatára. A második egy kontrasztanyagot használó röntgenvizsgálat.

A Röntgenkép a beadott kontrasztanyag az emésztőszervekben jelenik meg. Ezt fel lehet használni szerkezetük bemutatására, valamint működésük értékelésére. Különleges esetekben szcintigráfiai vizsgálatot végeznek.

Megerősíti a krónikus gyulladásos bélbetegség jelenlétét, és általában lehetővé teszi a fekélyes vastagbélgyulladás és a Crohn-betegség megkülönböztetését.

Nál nél gasztroszkópia az endoszkópot a szájon, a nyelőcsövön és a gyomoron keresztül helyezzük a nyombélbe. Ezt a vizsgálatot akkor kell elvégezni, amikor a gyomor üres, különben az élelmiszer-részecskék megakadályoznák a vizsgáztatót abban, hogy tökéletesen lássa a szerv belső felületét. A vizsgálat nem fájdalmas, kivéve a torokban kialakuló kellemetlen endoszkópot és a gyomor nyomásérzetét.

Nál nél kolonoszkópia az endoszkópot a végbélnyílásba helyezzük, és tovább vezetjük az egész vastagbélen a vékonybél kijáratáig. A vizsgabiztos a készülék végén keresztezheti az ileocecalis szelepet, amely összeköti a vékonyt és a vastagbelet, így megvizsgálhatja a vékonybél végszakaszát is. Ez a vizsgálat intenzívebb felkészülést igényel. 24 órával előtte a beteg nem ehet szilárd ételt. A bél teljes tisztításához hashajtót és elegendő mennyiségű folyadékot (speciális vizes oldat) kell használnia. Egy másik módszer a beöntés beadása, így lerövidítve a készítményt. Néhány beteg azonban kellemetlenebbnek találja ezt az eljárást. A kolonoszkópia nem mindig fájdalommentes, különösen akkor, ha a belső szervek gyulladásos tapadásai vannak. Az elővizsgálat előtti nyugtatók, fájdalomcsillapítók és injekciók tolerálható mértékben csökkentek.

Rektoszkópia, amelyben a végbelet vizsgálják, t. J. A bél 15 - 20 cm hosszú vége a legegyszerűbb és legkevésbé kellemetlen vizsgálat. A végbelet kis mennyiségű folyadékkal (beöntés) mossuk, és egy rövid rögzített endoszkópot helyezünk a végbélnyílásba. Szükség esetén szövetmintákat lehet venni. Ha a bélgyulladás csak a végbélre korlátozódik, ez a vizsgálat elégséges a folyamatos vizsgálatokhoz. Szükség szerint megismételhető, mivel nem igényel időigényes előkészítést.

Röntgenvizsgálatok az emésztőrendszer képalkotására szolgálnak a nyelőcsőtől a végbélig. A vizsgálat során a röntgen kontrasztanyag (bárium iszap) lenyelés után fokozatosan jut be a nyelőcsőbe, a gyomorba és a vékonybélbe. Haladásának figyelemmel kísérésével különféle akadályok és deformációk detektálhatók. Különböző speciális technikákat alkalmaznak a bél egyes szakaszainak vizsgálatára. Különös figyelmet fordítanak mindig a bélfal összehúzódására (perilstatics), a nyálkahártya felszínén bekövetkező kóros elváltozásokra, különös tekintettel a bél dilatációjának tüneteire vagy a "rövidzárlatok" (bélfistulák) jelenlétére.

Nál nél átjáró vizsga az emésztőrendszer felső részében a beteg röntgen kontrasztanyagot (bárium-szuszpenziót) iszik, és a nyelőcsövön, a gyomorban és a vékonybélen keresztül történő előrehaladását ismételt röntgensugarak követik. Gyakran viszonylag sokáig kell várni, amíg a kontrasztanyag átjut a teljes vékonybélen. A vékonybél állapotának pontosabb képe érdekében kidolgoztak egy vizsgálati technikát, amelyet felfedezőjéről (Sellink) neveznek el. A vizsgálat során egy vékony csövet (szondát) fokozatosan helyeznek a nyelőcsőön és a gyomoron keresztül a duodenumba. A kontrasztanyag ezután egy szondán keresztül jut a vékonybélbe. Ez a módszer lehetővé teszi a vékonybél szakaszának jobb értékelését a duodenumból a terminális ileumig. Jelenleg még a legmodernebb technológia alkalmazásával sem lehet endoszkóppal elérni a vékonybél ezen részét.

A vastagbél vizsgálatát a bárium beöntés. A kolonoszkópiához hasonlóan a bélet is előzetesen teljesen meg kell tisztítani. Még ebben az esetben sem szükséges szilárd ételeket fogyasztani 24 órával a vizsgálat előtt. A kontrasztanyag a vastagbélbe az anális nyílásba helyezett próbán keresztül jut be. A nyálkahártya felületének kontúrjainak megjelenítésének javítása érdekében a vizsgálat során némi levegő kerül a belekbe, ami egyes betegeknél kényelmetlenséget okoz. A kontrasztanyag általában a vékonybél (terminális ileum) végéig halad, így az ezen a területen található bármilyen betegséglelet is megragadható. Jelenleg a terminális ileum röntgenvizsgálata is elvégezhető a kolonoszkópia során, ami egyszerűsíti a vizsgálatot.

Leukocita szcintigráfia egy új, csak nemrégiben bevezetett módszer a gyulladásos betegség folyamatának mértékének meghatározására. A beteg fehérvérsejtjeit (leukocitákat) elválasztjuk a vérmintától, és radioaktív anyaggal jelöljük. A jelölt leukocitákat visszavisszük a véráramba, és fokozatosan felhalmozódnak a bél vagy a szervezet azon területein, ahol gyulladás van jelen. Ezekre a hónapokra radioaktivitás-érzékelő (gamma kamera) segítségével helyezhetők el. Ez a vizsgálat nem igényel különösebb előkészítést és nem kellemetlen. Azonban a beteg sugárterhelése miatt és mivel csak a betegség mértékének és nem a típusának meghatározására alkalmas, csak különleges esetekben alkalmazzák (például amikor a bélkeresztmetszet szűkületének gyanúja merül fel).

Nem kell attól tartani, hogy ezeket a vizsgálatokat folyamatosan meg kell ismételni. Részletes diagnosztikai programra általában csak a diagnózis első megerősítéséhez van szükség.

Az, hogy egy adott esetben melyik vizsgálat lesz a legmegfelelőbb, a beteg egyéni helyzetétől és a betegség aktuális jellemzőitől függ.

A röntgen és az endoszkópos vizsgálatok kiegészítik egymást. Általában az endoszkópiát használják az emésztőrendszer könnyebben hozzáférhető részeinek vizsgálatára, mivel ez nem ró sugárterhelést a páciensre, és ha szükséges, lehetővé teszi szövetminták mikroszkópos vizsgálatát. A vékonybél vizsgálatához általában röntgenfelvételre van szükség, különösen akkor, ha a vastagbélben fistulák vagy szűkületek (lumen szűkülete) jelenléte jelzett.

Vizsgálat a nukleáris mágneses rezonancia a legalkalmasabb módszer a fistulák és tályogok pontos leképezésére az anális területen. Ebben a vizsgálatban a kép egy speciális mágneses tér felhasználásával készül, a beteg sugárterhelése nélkül.