Szlovákia déli részén az év végét közös vadászatok jellemzik.
Szlovákia déli részén az év végét a kis vadak közös vadászata jellemzi. Szó szerint a fácánok, mezei nyulak és fogók királyi kitörései valószínűleg a múlté.
Hazánk a kisvadak paradicsoma volt. Nyulak, fácánok, fogók és nyulak jöttek hozzánk vadászni egész Európából, és ez a játék jövedelmező exportcikk volt. A múlt század ötvenes és hetvenes éveiben Csehszlovákia néhány év alatt mintegy 85 000 fogat, 50 000 fácánt és 65 000 mezei nyulat is kivitt. A Morava folyó két oldalán fekvő táj a megfelelő éghajlati viszonyoknak köszönhetően apróvadakban gazdag volt. Az időjárás azonban nem volt megfelelő. Az elmúlt években olyan, mintha a nyár egyenesen télbe ment volna, és a tartós esőzések a hirtelen tavaszi hőmérsékletváltozásokkal nem kedveznek a nyuszik és a fácánok növekedésének. A sorsok vagy sikátorok megszakadása egy kiterjedt monokultúrájú mezőgazdasági országban rontotta a kisvadak életkörülményeit, és száma számottevően csökkent. A fogó szenvedett a legjobban, valószínűleg egy nyúl fogja követni. És eddig csak az intenzív vadnak köszönhetjük a fácánokat.
1935-ben Csehszlovákiában rekord 2 562 376 fogat fogtak. A háború után a berkenye ürüléke 70-80 százalékkal csökkent. A volt Csehszlovákiában a múlt századi hatvanas évek végén vadásztunk a legtöbb mezei nyúlra, több mint 1,2 millióra. Vadászatunk című könyvében (1984) Molnár Ladislav megállapítja, hogy 1907-ben Szlovákiában a nyulak termelése meghaladta a 325 ezret, a fogók pedig a 390 ezret. A szerző megemlíti azt is, hogy 1909-ben egy bizonyos területen hét vadász 6125 fácánt és 233 darab egyéb vadat lőtt naponta. Vera a legjobb apró játékterületeinken is fogott. De a múlt század kilencvenes éveiben egy Čifár melletti festői udvarházban találkoztam egy nyolc német vadászcsoporttal, akik két nap alatt mintegy két és fél ezer fácánt fogtak el az igazgató fácánságában. Ez azt jelenti, hogy a kedvezőtlen éghajlati és antropogén hatások ellenére nem csupán nosztalgikusan kell megemlítenünk a nagy?