pavol

A Don Quijote egy olyan balett, amely sok különös módon összefonódott változatával elhatárolódott Marius Petipa eredeti változatától, aki első szerzője volt. Alexander Gorsky beavatkozásaival megzavarta a zseniális francia eredeti koncepcióját, és máris létrehozott magának egy verziót. Nem igaz, mivel sokan, akik semmit sem mondtak a történelemről, azt állítják, mennyire volt hasznos. Ezek azok a mondatok és papagájok, akiknek fogalmuk sincs Petipuszról és a cári balett aranykorszakáról. A kapcsolat, amelyet ma Petipa - Gorsky egyik leheletének neveznek, nem fedi fel az eredetet. Már 1902-ben megmaradt a kritika a Gorsky-verzió kapcsán a szentpétervári szakértők sorából, akik ezt "Petipu torzításának" nevezték. Még az öreg Petipa is jelen volt a tábornoknál, és feldúltan mondott egy emlékezetes mondatot: "Mondta valaki ennek a fiatalembernek, hogy még nem haltam meg!"

Kiváló koreográfus Vaszilij Medvegyev, egy szentpétervári származású, nagyon helyesen döntött úgy, hogy a lehető legtöbb fennmaradt információt és megjegyzést talál Petip változatához. Például Petip első változatában Kitri és Dulcinea még nem voltak összekapcsolva. Ez rendkívül lenyűgöző verziót hozott létre a litvániai Vilniusban működő Nemzeti Balett számára. Ellentétben a különféle hülyeségekkel, amelyek minden kutatót megvédenek. Medvegyevnél nyilvánvaló a hitelesség abban, ahogyan összeállítja az egyes számokat. Így dokumentálja a Petipa-kéziratot, mivel jobban megőrzött művekből ismerjük. Medvegyev állítja be elsőként az Álom-jelenetet Petip rendezői megjegyzésének szándékaival, és így ő lesz a középpont. Tipikus táncfordulat a történetben, ahogy Petipa szerette. A balettművelők számára nagyon jól ismert, hogy a Gorsky változata, bár megvan a maga előnye, szinte olyan, hogy Petipa létrehozott volna valami hasonlót. Természetesen a 20. század folyamán más alkotók, például Zacharov, Golejzovsky, Lopuchov, Anisimova és Gusev ugrottak be a címbe.

A harmadik felvonás visszatér a sugárzó spanyol városba Kitri és Basil viszontagságaihoz, miután megállt a tiszta klasszikusok szellemi világában. Jelenet egy kocsmában, egy népi mulatság történetszé vált; Gamacho mint Kitri vőlegénye vereséget szenved, és semmi sem állhatja az esküvő útját. Az új Pas de quatre-t érdemes meglátogatni a kocsmában. Ez az egyik olyan hely, ahol Medvegyev nem marad merev történészi helyzetben, de a klasszikus tánc gyönyörű koreográfiával vált, ahol az urak helyet kapnak a hölgyek mellett. Ünnepi esküvő, a bikaviadalok csodálatos jelenete - Pas de manteaux, Grand pas de deux, mint pas daction a szólistákkal (technikailag lefegyverző és kiváló Olesya Shaytanova szóló női variációban) és szólistákként, valamint gyöngyszemként egy mantilla esküvői páron. Medvegyev gyermek tánca gyönyörű és ötletes. A balett Petip szentpétervári festményével zárul, amikor Quijote és Panza újabb zarándoklatra indulnak.

Az együttest koreográfus és tapasztalt balettmester vezeti Stanislav Feč remek teljesítményre emelkedett. Kristina Gudžiūnaité mivel Kitri természetesen az őrült spanyolt játssza, aki a város lelke, és az egyensúlyi technikája az alleger variációkban mutatós. Ugyanakkor van szeretete és női varázsa. Bazsalikom Gennagyij Zsukovszkij olyan spanyol Merkúr. Mindenütt ott volt, mindent tud, az egész teret szórakoztathatja, valamint jól meg tudja borotválni őket. Espada - Martynas Rimeikis, hölgyek, szólisták, az egész együttes és a balettakadémia gyermekei teljes mértékben élik a történetet. Zenekar vezénylet alatt Martynas Staškus remekül játszik, és Minkus zenéje, amelyet gazemberek huncutkodtak, ünnepli a diadalt.