Küldés innen ejdzi »2008. szeptember 4., 14:14
egyrészt röviden néhány infó a rólam és a fogyásomról.
Alapvetően szegény vagyok, mióta tudomást szereztem magamról. Tehát alapvetően gyermekkorból. Túlsúlyosak vagyunk a családban, és már fogyókúrának is alkalmaztam, így nem igazán tudom, milyen lehet szegénynek lenni, mert még soha nem tapasztaltam, de szeretnék.
Tehát természetesen a sikertelen fogyókísérleteim továbbra is tartanak, mert most úgy érzem, hogy lassan 20 éve. Még mindig elalszom vele, és még mindig kudarcot vallok.
Nagyon sokféle diétát és csirkét kipróbáltam, szerintem felesleges itt róluk beszélni, mindannyian átéltétek az egyiket. Az évek során teljesen felkészültem, pontosan tudom, mit kell tenni, és mégis megtöröm. Abban a pillanatban, amikor elfogyasztom azt a pillantást, mintha kimostam volna az elmémet, és csak arra koncentráltam, amit ennék - főleg mindenre, ami cukrot tartalmaz.
Ezt a webhelyet már válságonként tanulmányoztam, két éve rendszeresen olvastam itt-ott kisebb szünetekkel, és csak most érzem magam késznek arra, hogy bent nagy változásra tegyek szert. Az évek során megtanultam nyíltan beszélni a problémámról és a fogyásomról, valamint mindenről, ami ezzel kapcsolatos. Ezért döntöttem úgy, hogy megosztom a gondolataimat, és remélem, hogy hétről hétre itt tudok hozzájárulni a hírekkel és a sikereimmel.
A legnagyobb siker a fogyásban 16 kg volt, amit akupunktúrával vesztettem el. Érdekes módon úgy gondolom, hogy az akupunktúra nem segít. Egy évvel később még háromszor kipróbáltam, és nem fogytam le egy kilót sem. Hacsak nem vagyok benne igazán meggyőződve, millió tű nem segít rajtam. Akkor majdnem sikerült lefogynom, mert akkor őrülten szerelmes voltam a számomra megfelelőbe, aki paradox módon a fogyásom után paradox módon abbahagyta a velem való barátok elvesztését, mert elszegényedett folyamatom során sikerült barátot találnom. De ez egy másik történet
A legnagyobb és utolsó siker 8kg volt, amit körülbelül két éve vesztettem el. De mivel megtudtam, hogy a nagymamámra várok, minden elmét neki szenteltem. Szerencsére a terhesség alatt csak 3 kg-ot híztam, mivel a kicsinek volt miből meríteni. Horsie, a születés után történt. Más anyukák fogynak, én híztam. Mivel nem volt tejem a nagymamámnak, nem tudom, miért mondtam magamnak, hogy rendesen kell kezdenem, és amikor semmi sem változott eléggé, akkor szenvedtem, hogy nem tudtam mindent adni egy kicsit, mint az anyatermészet tervezett. Úgy gondolom, hogy a szülés után az első három hónapban bizonyos depresszióba estem, mert lassan szorított minden lépés vagy szoptatás minden lépésnél és depresszió, vagy bármilyen idegesség = étel. Most egy gyönyörű, egészséges fiam van, és tudom, hogy mindent megtettem, amit csak tudtam, de akkor valóban bűnösnek éreztem magam, amiért nem volt tej. Azt hiszem, hiba volt, hogy senkiről nem beszéltem erről. Nos, az eredmény az volt, hogy a szülés után 112 kg-ot nyomtam (már túlsúlyos voltam), most 130-ra mászott.
És a jelenlegi állapotom: körülbelül két év múlva szeretnék egy második gyereket, de biztosan nem ilyen súlyú, mert tudom, hogy ez mit jelent a testem számára. Elküldtem az orvosomhoz, aki már régóta rábeszél, hogy tegyek valamit magammal, és megállapodtam a rendszeres ellenõrzésben, beszéltem a férjemmel és fõleg önmagammal.
Azt mondják, hogy most kell kezdeni és nem az elsőtől, de én mégis az elsőtől kezdtem (2008. szeptember 1.), eddig jól vagyok, kéthetente mérlegelek (ma nem bírtam és Mertem egy kilóval kevesebb hura lenni), minden nap írok, amit ettem, és elmondtam a barátaimnak a szándékomat, és támogatást kaptam .
Örülök, ha tanácsot ad nekem, ha bajban vagyok, és remélem, hogy még az ön segítségével is megtudhatom, milyen szegény, mivel még soha nem tapasztaltam (ahogy az elején írtam).