azért tesszük hogy

Minden szülő valószínűleg azt mondta magában, hogy gyermeke egyszerűen el van kényeztetve, és semmi sem elég jó számára. Néha igaz, néha csak egy állapot, mielőtt a dolgok az oktatással egy kicsit jobbá válnának. Ha belegondolunk, a gyermek nem válik elrontottá önmagában. Manapság, amikor sok minden elvonja a figyelmünket, nagyon nehéz rendesen felnevelni a gyereket, nem egyszerűen. De nem csak azért tesszük, hogy gyermekeink "tisztességes emberek" legyenek. Ezt azért is tesszük, hogy több évtizede ne találkozzunk következetlenségünk következményeivel.

Honnan tudjuk, hogy egy gyermek kissé a fejünk fölé nőtt? Ez nehéz. Mert mindannyian megtesszük, amit lehet, amit a legjobbnak tartunk, vagy az adott helyzetben a legelőnyösebbnek. És ez a két dolog jelenleg biztosan nem ugyanazt jelenti.

Ma a gyerekek minden eddiginél jobban becsülik magukat a külső tényezők alapján. A legújabb telefon, márkás ruházat, televízió, zseb, az a tény, amit a szülők képesek elintézni, elvégezni vagy fizetni értük. Ki tudja, hogyan kerültünk ilyen helyzetbe, de valahogy csak ez történt. És meg kell küzdenünk vele.

Mint mindenben, a legjobb is, ha ez soha nem következne be - ha soha nem kellene azt mondanunk, hogy valószínűleg problémánk van. Mivel sok szülő olyan sokáig hagyja magát fiókáinak vezetésével, hogy hirtelen rájönnek, hogy nem képesek fedezni utódaik összes igényét és szeszélyét; hogy a gyermek melyik lefedettségnél szokott. Mivel az óvodában az igényes gyerekből nő az igényes tinédzser, és mindannyian tudjuk, hogy a tinik világában az igények ma nem éppen csekélyek.

Minél hamarabb felismerjük, hogy gyermekünk bajban van - és bajban vagyunk vele. Tehát itt ők a legfontosabbak figyelmeztető jelek:

Hogyan küzdjünk meg vele szülőként? Mindenekelőtt ne engedje messzire. Mint mondtuk, egy elkényeztetett iskolás kevésbé probléma, mint egy elkényeztetett húszas. Így.:

És ha többet szeretne megtudni arról, hogy a szülők milyen viselkedéssel járnak elkényeztetett gyermekekhez, olvassa el ez a cikk . Ez gyakran nem másnak köszönhető, mint jóhiszeműségünknek és jó szándékunknak.