1. BEMUTATKOZÁS
A tanulás, a munka vagy más teljesítmény bizonyos szintje egy adott tevékenységhez való aktív kapcsolat, egy bizonyos feladat megoldására vagy végrehajtására való készség és képesség eredménye. A teljesítményre számos tényező hat. Ha a pedagógus megvizsgálja egyes tanulói teljesítmények szintjét, akkor hozzávetőlegesen ismernie kell az egyes szereplők részvételének értékét az előadásban, és meg kell határoznia azt a tanárt, aki egy vagy több tantárgyban befolyásolja a jó vagy a rossz teljesítményt. A tanulók tekintetében a teljesítmény az életkor mellett a következő tényezőket foglalja magában: jó fizikai és egészségi állapot, szellemi képességek szintje és a megszerzett munkaszokások mértéke, motiváció. Ugyanez igaz a dolgozó emberekre is. Meg kell tudni, hogy a kollégák hogyan lépnek egymással kapcsolatba. Melyikük teremt jó légkört, és amely viszont "nehezen lélegezhet levegőt". Ha a munkatársak negatív hatással vannak egymásra, ez hatással lesz teljesítményükre. Nem szeretnek munkába járni, és a legkisebb ürügyet sem keresik, mint hogy ne kommunikáljanak másokkal.

mentális

Ez a kifejezés minden olyan folyamatra vonatkozik, amelyet egy személynek vagy csoportnak tulajdonítanak, és amely megmagyarázza vagy érthetővé teszi viselkedését. A motiváció fogalma nagyon tág, de a pszichológiában nagyon kevéssé tisztázott. A motivációt nem lehet közvetlenül megfigyelni és mérni. Az emberi viselkedés változásaiból vezetjük le.

Az emberi vagy állati tevékenység első motívumai testük állapotához kapcsolódnak. Azt mondjuk, hogy biológiai szükségletekből fakadnak. A biológiai szükségletek jelentősége és megtorpanása változik az emberi fejlődésben. Az igények mindig valaminek hiányát tükrözik, jelezve a testben ennek következtében bekövetkezett egyensúlyhiányt vagy egyensúlyhiányt. Ezek az elégedettség sürgősségével és az azonosított elemek megnövekedett értékével nyilvánulnak meg. Az ilyen szükségletet, amely érezhető, de öntudatlan, ösztönnek nevezzük. Feltétel nélküli reflex. Meghatározza a szükség irányát, tartalmát, de nem a témát. A tudatos vagy tudatos motívumok motívumai, amelyek a szükséglet kielégítéséhez szükséges cselekvéshez vezetnek. A köznyelvben az ösztön kifejezést összekeverik az ösztönnel.

A gyermek tevékenységének motívumai, mint az eljárás közvetlen motívumai, különbözőek. A biológiai szükségletek kielégítésének motívumai megváltoznak a fejlődésben, és más értéket nyernek, mint a kora gyermekkorban. Fokozatosan az anyagi és a társadalmi-kulturális motívumok válnak fontossá. Az iskolában fontos meghatározni azokat a motívumokat, amelyek jó iskolai teljesítményhez vezetnek. Egy diák számára általában nincs közünk egy-két motívumhoz. A motívumok különbözőek, sőt ellentmondásosak. Csak a domináns motívum vezet döntéshez és cselekvéshez. A motívumok erőssége az egyén szükségleteitől, világnézetétől és jellemétől függ.

A motivációt az objektummal való bizonyos kapcsolat jellemzi, amely megfelel az igénynek, és konkrét irányt ad az egész folyamatnak. A szükség és az inger kapcsolatának meghatározásakor néhány mintát azonosítottak. Például. ha a szükség sürgős, akkor az ingernek nagy értéke van és fordítva. A sértett gyermek hálás minden kedves szóért, de kevés szó van az elkényeztetett gyermekről. Ennek megfelelően a javaslatok lehetnek kívánatosak, közömbösek vagy nemkívánatosak. Az ingerek maguk is létrehozhatnak bizonyos igényeket. A kulturális környezet, a zene, az irodalom befolyásolhatja a kulturális igények megjelenését. Ami a hallgatók motivációját illeti, ez a megfontolás azért fontos, mert segíthet azonosítani azon dolgok, jelenségek és tárgyak körét, amelyeket a gyermek előnyben részesít, amelyeket elhanyagol, kikerül, ami miatt javíthatja teljesítményét vagy betehet. sok erőfeszítés. A gyermek inkább azokat az ingereket keresi, amelyek némi örömet okoznak számára. A pszichológiában volt olyan szempont is, amely szerint az ember teljes viselkedését az öröm és a szenvedés elve vezérli. Ezen elv szerint inkább kellemes és kellemes dolgokat keresünk, mintsem kellemetleneket.

Freud is bevezette ezt a szempontot. Gyermekkorban azonban figyelembe kell vennünk, hogy a gyerekek azt keresik, ami kielégíti testük igényeit, és kerülik azt, ami monoton vagy ami némi erőfeszítést igényel. A dicséret vagy a büntetés pozitívan vagy kedvezőtlenül befolyásolja a tanulók motívumait. Nem nélkülözhetjük az oktatás oktatását. A dicséret olyan tényező, amely támogatja a motivációt a kívánt irányba, a büntetés pedig olyan tényező, amely elnyomja az aktivitást. A dicséret vagy a büntetés a tanuló társadalmi értékeléséből adódik, és jóváhagyja vagy elutasítja tevékenységét. A hallgató gyakran csak ilyen értékelés alapján ismeri tevékenységének sikerét vagy kudarcát, vagy annak tartalmát. Alapvető fontosságú, hogy a hallgató pontosan tudja, mi a kötelessége, mit tehet, mit nem, és mi a bűnöző. Minél nagyobb az oktatási befolyás, annál nagyobb a hallgató tisztelete a szülőkkel, a tanárral szemben. Előfordul, hogy az otthoni vagy az iskolai megrovás nem segít, ha a család és az iskola tekintélye kisebb, mint a barátoké. A büntetést leginkább azok érintik, akiknek erre a legkevesebb szükségük van, vagyis a nehézkesebb hallgatók.

Ezek leggyakrabban rossz osztályzatokat, megrovásokat, beiratkozásokat kapnak egy tanuló könyvébe. Egy ilyen eljárás tisztán formális, nem pedagógiai jellegű, és nem vezet eredményre. A büntetésekkel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek csak rövid ideig működnek. Megszakítják a tevékenységet egy bizonyos irányba. A büntetés, a megrovás, a rágalmazás vagy a gúnyolódás tartós káros következményekkel járhat, és azt eredményezheti, hogy a gyermek viselkedése dacos, dühös és dühös, undorodó és nem megfelelő. Ha a büntetéseket alkalmatlan légkörben alkalmazzák folyamatosan, akkor a gyermek megijed. Ez oda vezethet, hogy a gyermek teljes egészében kudarcot vall a feladatai ellátásában, megkönnyebbül, iskolába jár.

Természetesen a dicséret megfelelőbb motivációs eszköz. A dicséret egyszerre jelenti a tanuló teljesítményének pozitív értékelését, és további munkára ösztönzi. Nehéz dolog azonban dicsérni egy diákot. A dicséretnek alapvető értékelést kell kifejeznie. A diákok teljesítménye nem mindig lehet hibátlan. De nem lehet dicsérni a hibái miatt. Ilyen esetben először el kell értékelni az összteljesítményt, csak utána kell rámutatni azokra a hiányosságokra és hibákra, amelyeket a hallgatónak a jövőben le kell küzdenie. Ha a hallgató összességében rosszul teljesít, akkor ajánlatos megtalálni a helyes elemeket. A hallgatót teljes egészében értékelni kell, először összefoglalva, hogy mi volt a helyes, meg kell jelölni azt a vonalat, amely mentén a hallgató jövőbeli fejlődése és erőfeszítései következnek, majd nem csak a hibákra kell rámutatni, hanem arra is, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni. A dicséretet ezért össze kell kapcsolni a hanával, de azért, hogy a tanuló lássa, melyik irányt kell választania, és úgy érzi, hogy helyesen értékeljük őt.

2.1 Motívumok és tanulás
Óvodás korban a gyermek általában önkéntelenül szerez ismereteket, készségeket és szokásokat a játékban, a munkahelyen, valamint a társaival és a felnőttekkel való kapcsolattartásban. A nevelés és tanítás során, amelyben a tanulás a gyermek fő tevékenysége, a tanulás motiválása összetett kérdés. Az első osztályokban a diák valami újként érti az iskolát, alkalmazkodik az új követelményekhez és a tanárokhoz. Az első években a jó hallgatói lét, a tanári dicséret elnyerésének motívumai kezdik érvényesülni. Ebben a korban a dicséret és a bátorítás kiemelkedően hatékony ösztönzőként jelenik meg. Az első szakasz végén a motívumok megváltoznak. A diák inkább jó tanuló akar lenni, inkább a saját elégedettsége érdekében. A tanulás motívumai is változnak. A tanulókat nemcsak az iskola követelményei motiválják. A hallgatók érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően bizonyos követelményeket támasztanak maguk előtt. Itt jönnek létre az önképzési folyamat előfeltételei, amelyek kinövik az iskolai keretet, és alkalmazzák őket a jövőben is.

3. FRUSZTRÁCIÓ ÉS STRESSZ

Ha a tevékenység során egy embert zavaró tényező hat, ami megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a cél elérésének szükségességének kielégítését vagy nem elérését, az stressz. Az ember stressz alatt lehet, az egyszerű ingerektől kezdve a légibomba robbanásáig. E fogalmak megértésének legjobb kiindulópontja az lesz, ha észrevesszük a test védekező mechanizmusait. Általánosságban elmondható, hogy ha a szervezet egyensúlya bármilyen okból megszakad, a szervezet védekezik. A legmagasabb fokú védekezés önmagának védelme, saját személyiségének védelme a pszichológiai károsodásokkal szemben. Nemcsak a félelem, hanem a szorongás is megnyilvánul. A szorongás eltér a korábbi tapasztalatoktól. Jellemző az önvédelemre.

3.1Morzsa
Ez egy általános kifejezés a szervezet védekezésének problémáiról és a szervezet alkalmazkodásáról. Ez a védelem kialakulását jelenti, vagyis egy új motiváció megjelenését, amelynek célja az eredeti motiváció akadályának felszámolása. Olyan helyzetet, amelyben ilyen akadály merül fel, stresszes helyzetnek nevezzük. Sok szempontból a család vagy az iskola diákjai többé-kevésbé stresszes helyzetben élnek. Ennek oka, hogy állandóan alkalmazkodniuk kell az iskolai körülményekhez, és ritkán veszik figyelembe, hogy az iskolai körülmények kielégítik-e a tanulók személyes szükségleteit. Az iskolai munkára is jellemző, hogy ilyen körülmények között a hallgatónak meg kell oldania minden problémáját.
Ha a frusztráció körülményeire nem megfelelő reakciók adódnak, akkor a frusztrációra adott reakciókról beszélünk. Az iskolai környezetnek, amint azt megítélhettük, rengeteg lehetőség kínálkozik személyisége ambícióinak, vágyainak és egyéb erőfeszítéseinek meghiúsítására.

A szubjektív túlélés szempontjából meg lehet említeni stressztényezőként:
-nehéz életkörülmények - torlódások a munkahelyen és a családi életben, társadalmi körülmények, amelyek lehetetlenné teszik a tevékenységek szokásos, szokásos módon történő elvégzését,
-időhiány - időhiány az elfogadott határozat végrehajtásában,
-kötelesség nyomása - a felelősség erős tapasztalata a kijelölt feladat helyes és pontos végrehajtásáért. A szorongásos kapcsolatok tapasztalatában nyilvánul meg, általában nem használják ki teljes mértékben saját tudás- és készségeiket,
-fenyegetés - a tényleges vagy potenciális életveszély körülményeihez kapcsolódik.

Az emberek között egyéni különbségek vannak a stresszre adott válasz intenzitásában. Ha a stresszes helyzeteket többször sikeresen kezelik, a stresszreakciók gyengülni fognak. A stresszes helyzetnek két oldala van. Pozitív - megoldható, t. j. ha a stressz nem túl intenzív, alkalmazkodáshoz és jobb teljesítményhez vezet, ami az aktív élet előfeltétele. Ezzel szemben a kezelhetetlen stressz annyi energiát emészt fel, hogy az egyébként állandó állapot megszakad, és az egész ember összeomlik.

A stressz átélésének legfontosabb pszichológiai tünetei a következők:
-Szorongás - a magas arány gyakorlatilag közel áll a neurotikumhoz. A szorongás kezdete mind a szorongástól, mint beállítottságtól, mind a fenyegetés valódi intenzitásától függ. Minél nagyobb a szorongás, annál markánsabban reagálnak a stresszes helyzetekre.
- Szorongás - általában a kellemetlen érzelmi állapot átélésével jár. Az ilyen állapotot átélő ember nem tudja egyértelműen megmondani, hogy mitől fél jelenleg
- Félelem - más néven "enyhe félelem". Gyakran viszonylag jól körülhatárolható körülmények között fordul elő, pl. amikor a tanúk bármilyen tevékenységen részt vesznek. Ez egyfajta érzelmi természetű mentális állapot. Önbizalomhiány kíséri.
- Félelem - a forrás leggyakrabban specifikus ingerek, emberek, helyzetek. Megzavarja a figyelem és a gondolkodás koncentrációját
- Harag - szorosan kapcsolódik a stresszhez. A harag agresszív érzés, gyakran akadályozza a cél elérését célzó tevékenységet

4. KÖVETKEZTETÉS
Egy motivált ember akadályokkal szembesül a célok elérésében. Megnehezítik számára, ill. teljesen megakadályozza a célok elérését. Ez frusztrációt okoz. Ez egyfajta pszichológiai teher, amelyben meghiúsul a felfrissített tendencia adott irányú megvalósításának lehetősége annak teljes blokkolásával.
Mivel a választott módszerek nem vezetnek semmilyen hatásra, jelentős pszichológiai feszültség van, érzelmek fokozódnak, düh alakul ki, félelem, sajnos. Ez az állapot általában elfogadhatatlan és elviselhetetlen az emberek számára. A frusztrációt valahogy meg kell oldani. Vagy végrehajtják, növelik az erőfeszítést, vagy alternatív célt keresnek. A gyengébb egyedek megpróbálják kijátszani az akadályt. Sajnos néhányuk beletörődik a helyzetbe és átadja magát az álomnak.
Nem könnyű, ha az ember bármiféle feszültségnek van kitéve. Tehát mentálisan alkalmasnak kell lennie, és legyőznie kell.