- A totalitarizmus bukásának egyik oka az is volt, hogy az elvtársak képtelenek voltak eleget tenni az emberek fogyasztási vágyának.
- És még a legalapvetőbb: gasztronómiai.
- Tehát hogyan (nem) ízleltük a szocializmust, és hogyan tükröződött a szelíd forradalom a tányérjainkon?
Jól táplált, egészséges. és védhető. Az előző rendszerben ez egy ideál volt, amelyet az állampolgár minőségi ételekkel el tudott érni - és kellett volna - elérnie. Legalábbis a Táplálkozás és egészség ideológiai és szakmai havilap szerint, amelyet az Népi Táplálkozástudományi Kutató Intézet az 1950-es évek óta jelentet meg.
Rastislava Stoličná, a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézetéből, aki tucatnyi témát tanulmányozott, miközben megalkotta a Szocializmus tányéron című könyvet, rámutat, hogy e védelem alatt az akkori kapacitások nem vírusrezisztenciát jelentettek, hanem egyszerűen és egyszerűen: a haza védelmének képessége.
Jó és masszív
Beszéd, minőség. Valójában ez egyáltalán nem az élelemről szólt. Ízhez hasonló. A mantra mennyiség volt. És asztalok. "A hangsúly az egyéni kapitalista étrendről a tömegszocialistára való áttérésen volt - és ezért jó" - magyarázza Stoličná.
A köztársaságot gyári menzák foglalták el, ahol szinte a hajhoz hasonló ételeket főztek megfelelő arányban és pontosan meghatározott kalóriaszámmal: ennyit a tisztviselőknek, annyit a munkásoknak.
Az etnológus megemlíti például az univerzális barna mártást (UHU) vagy a REMA húsnak nevezett "különlegességet": ezek darált marhahúsból és sertésből készült szeletek voltak. Ezeket és a hasonló változtatásokat óriási mennyiségben hegesztették, majd szétosztották az étkezdékben.
Az eredmény egyfajta szocialista globalizáció volt: a pozsonyi és a trebišovi ebédlőben ugyanez tetszett a munkásnak. És sajnos még nem ízlett jobban. A 85 év alatti évek még mindig emlékeznek a nyelvre, nem éppen a spenót vagy a tejleves csábító ízére.
Ez a cikk csak előfizetőknek szól.
82% maradt olvasni.