Hivatalos Lap L 083., 1973.3.30., 0001 - 0019
Finn különkiadás: fejezet 13 kötet 2 o. 0171
Görög különkiadás: fejezet 13 kötet 2 o. 0064
Svéd különkiadás: fejezet 13 kötet 2 o. 0171
Spanyol különkiadás: fejezet 13 kötet 2 o. 0187
Portugál különkiadás fejezet 13 kötet 2 o. 0187

komponens százalékát

(1973. február 26.)

a hármas szálkeverékek mennyiségi elemzésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

Tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

Tekintettel a Bizottság javaslatára,

Mivel a textilnevekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i tanácsi irányelv [1] rendelkezéseket tartalmaz a textiltermékek rostösszetételén alapuló címkézésről;

Mivel a textiltermékek rostösszetételének meghatározására a tagállamokban alkalmazott módszereknek a minták előkészítése és a termék kvantitatív elemzése tekintetében egységesnek kell lenniük;

Mivel az említett tanácsi irányelv 13. cikke kimondja, hogy a tagállamokban a termék rostösszetételének meghatározásához alkalmazandó mintavételi és elemzési módszereket külön irányelvek írják le; Mivel ilyen körülmények között a Tanács a bináris szálkeverékek mennyiségi elemzésének egyes módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. július 17-i irányelvében (2) rendelkezéseket fogadott el a minták előállítására vonatkozóan vették és tesztelték, amelyek a háromszálas szálkeverékekre is vonatkoznak;

Mivel ezen irányelv célja olyan rendelkezések meghatározása, amelyeknek a háromkomponensű szálkeverékek mennyiségi elemzését alá kell vetniük;

Mivel az egyes bináris keverékek elemzésével kapcsolatos egyedi módszereket az 1972. július 17-i irányelv részletesen leírja; mivel a jelenlegi tapasztalatok még nem teszik lehetővé egységes egységes eljárás meghatározását; Mivel az összetevők szelektív oldását több változat szerint kell végrehajtani;

mivel azonban általános szabályokat kell kidolgozni az összes háromkomponensű keverék elemzésére; mivel e szabályok célja a megfelelő módon alkalmazható különféle módszerek meghatározása, beleértve az egyes változatok százalékos összetételének kiszámítására szolgáló módszert;

Mivel a műszaki előírásokat gyorsan ki kell igazítani annak érdekében, hogy lépést lehessen tartani a műszaki fejlődéssel; mivel egy ilyen cél elérése érdekében az 1972. július 17-i irányelv 6. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni;,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

Ez az irányelv a háromkomponensű szálkeverékek mennyiségi elemzésére vonatkozik, kézi és kémiai elválasztáson alapuló módszerekkel vagy ezek kombinációjával.

A kétkomponensű szálkeverékek mennyiségi elemzésére használt egyes módszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. július 17-i tanácsi irányelv I. mellékletének rendelkezéseit alkalmazni kell a vett és vizsgált minták előkészítésére.

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a háromkomponensű szálkeverékekből készült és a tagállamok jogszabályainak közelítéséről szóló, 1971. július 26-i tanácsi irányelvvel összhangban forgalomba hozott textiltermékek összetételének meghatározására szolgáló hivatalos vizsgálatok során a textilnevekre vonatkozóan: ezen irányelv I. mellékletében és a 2. cikkben említett irányelv I. mellékletében meghatározottak.

A háromkomponensű keverékek vizsgálatáért felelős minden laboratóriumnak vizsgálati jegyzőkönyvében fel kell tüntetnie az I. melléklet V. pontjában felsorolt ​​összes tényezőt.

Az I., II. És III. Mellékletben szereplő előírásoknak a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükséges bármely módosítását az 1972. július 17-i irányelv 6. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadott nemzeti jogszabályok főbb rendelkezéseinek szövegét eljuttassák a Bizottsághoz.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1973. február 26-án

[1] Ú. ban ben. LU L 185., 1971.8.16., 1. o. 16.

[2] Ú. ban ben. LU L 173., 1972.7.31., 1. o. 1.

HÁROMHÁZOS SZÁLKEVERÉKEK MENNYISÉGI ELEMZÉSE

A rostkeverékek kvantitatív elemzéséhez alkalmazott módszerek két módszeren alapulnak, azaz j. a száltípusok kézi és kémiai elválasztásáról.

Lehetőség szerint a manuális módszert kell alkalmazni, mivel általában jobb eredményeket nyújt, mint a kémiai módszer. Használható minden olyan szöveten, amelynek szálai nem alkotnak nagyon szorosan összekapcsolt keveréket, például több elemből álló fonalak esetében, amelyek mindegyike csak egyfajta rostból áll, vagy olyan szöveteknél, amelyeknél a lánc a rosttípustól eltérő típusú, vagy kötött szövetek esetében, amelyek kötöttek és különféle fonalakból készülnek.

A kvantitatív kémiai elemzéshez alkalmazott módszerek általában az egyes komponensek szelektív oldódásán alapulnak. Ennek a módszernek négy lehetséges változata van:

1. Két különböző próbatestet használnak, és az (a) komponenst oldással választják el az első próbatesttől, a második próbadarabtól pedig egy másik (b) mintát. Minden vizsgálati minta oldhatatlan maradékát lemérik, és a két oldható komponens százalékos arányát kiszámítják a megfelelő tömegveszteségekből. A különbségből kiszámítják a c) harmadik komponens százalékát.

2. Két különböző próbatestet használunk, az a) komponenst oldással választjuk el az első próbatesttől, és két b és c komponenst oldással választunk el a második próbatesttől. Az első vizsgálati minta oldhatatlan maradékát lemérjük, és az (a) komponens százalékát a tömegveszteségből számoljuk. Mérjük ki a c) komponensnek megfelelő második vizsgálati minta oldhatatlan maradékát. A különbségből kiszámítják a harmadik komponens százalékát b).

3. Két különböző vizsgálati mintát használunk, a két komponenst (a és b) oldással választjuk el az első vizsgálati mintától, és a két (b és c) komponenst oldással választjuk el a második vizsgálati mintától. A megfelelő oldhatatlan maradékok a c) és a) komponensnek felelnek meg. A különbségből kiszámítják a harmadik komponens százalékát b).

4. Csak egy vizsgálati mintát használnak. Az egyik komponens eltávolítása után a két megmaradt komponensből képződött oldhatatlan maradékot lemérjük, és az oldható komponens százalékát a súlycsökkenés alapján számoljuk ki. A maradék két rostjának egyikét feloldjuk, az oldhatatlan komponenst lemérjük, és a másik oldható komponens százalékát a tömegveszteség alapján számoljuk ki.

Ha van választása, jobb, ha az első három változat egyikét használja.

A kémiai elemzés során a felelős szakértőnek ügyelnie kell arra, hogy olyan módszert válasszon, amelyben csak a megfelelő rostok oldódnak fel, a többiek pedig épek maradnak.

A III. Melléklet példaként megad egy táblázatot, amely több háromkomponensű keveréket tartalmaz, valamint a bináris keverékek elemzésének módszereit, amelyek elvben felhasználhatók az ilyen háromkomponensű keverékek elemzésére.

A hibák minimalizálása érdekében ajánlatos, ha csak lehetséges, vegyi elemzést végezni a fenti négy változat közül legalább kettővel.

A feldolgozási folyamatban használt rostkeverékek és kisebb mértékben a kész szövetek tartalmazhatnak nem rostos anyagokat, például zsírokat, viaszt és egyéb összetevőket, vagy vízben oldódó anyagokat, amelyek természetesen előfordulnak bennük, vagy amelyeket a feldolgozás megkönnyítése céljából adnak hozzá . A nem szálas anyagokat az elemzés előtt el kell távolítani. Emiatt az olajok, zsírok, viaszok és vízoldható anyagok eltávolítására szolgáló előkezelési módszert is megemlítik.

Ezenkívül a textíliák tartalmazhatnak gyantákat vagy más anyagokat, amelyeket hozzáadnak bizonyos tulajdonságok elérése érdekében. Az ilyen anyagok, amelyek kivételes esetekben színezékeket is tartalmaznak, zavarhatják a reagensek oldható komponensekre gyakorolt ​​hatását, ill. tevékenységükkel részben vagy teljesen eltávolíthatók. Az ilyen típusú adalékanyagok ezért hibákat okozhatnak, ezért azokat a minta elemzése előtt el kell távolítani. Ha az ilyen adalékanyagok eltávolítása nem lehetséges, akkor a III. Mellékletben meghatározott kvantitatív kémiai elemzési módszerek nem alkalmazhatók.

A festett rostokban lévő festékeket a rostok szerves részének tekintik, és nem távolítják el.

Az elemzéseket szárazanyag alapján végezzük, és bemutatjuk annak meghatározására szolgáló eljárást.

Az eredményeket úgy kell kiszámítani, hogy az egyes szálak szárazanyag-tartalmában figyelembe vesszük a visszanyerés értékét, amelyet a textilnevekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelv II. Melléklete ad meg.

Az elemzés megkezdése előtt minden jelenlévő szálat azonosítani kell. Bizonyos kémiai módszerekben a keverék oldhatatlan komponensei részben feloldódhatnak az oldható komponens (ek) oldására használt reagensekben. Ahol csak lehetséges, olyan oldószereket választottak, amelyek az oldhatatlan rostokra minimális hatást gyakoroltak vagy egyáltalán nem. Ha az elemzés során a fogyás ismert, az eredményt korrigálni kell. Erre a célra korrekciós tényezőket mutatunk be. Ezeket a tényezőket számos laboratóriumban határoztuk meg az előkezeléssel megtisztított szálak analitikai módszerben megadott megfelelő reagensekkel történő kezelésével. Ezek a korrekciós tényezők csak a nem lebomlott szálakra vonatkoznak, és ha a szálak a feldolgozás előtt vagy alatt lebomlanak, akkor több korrekciós tényezőt kell alkalmazni. Ha egy negyedik változatot akarunk használni, amelyben a textilszálakat két különböző oldószer egymás utáni hatásának teszik ki, akkor korrekciós tényezőket kell alkalmazni, figyelembe véve a szálban a kettő hatása alatt bekövetkezett esetleges súlyveszteségeket. oldószerek. Mind kézi, mind kémiai elválasztás esetén legalább két meghatározást kell elvégezni.

I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A CÉLSZÁLKEVERÉKEK MENNYISÉGI KÉMIAI ELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREINEK

Közös információ a háromkomponensű szálkeverékek kémiai analízisének összes módszeréhez.

I.1. Hatály és alkalmazási terület

A kétkomponensű szálkeverékek elemzésére szolgáló egyes módszerek hatóköre meghatározza, hogy mely szálakra alkalmazható a módszer (lásd a bináris szálkeverékek kvantitatív elemzésének egyes módszereiről szóló irányelv II. Mellékletét).

A keverék komponenseinek azonosítása után a nem szálas anyagot megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk, és a bevezetőben említett négy szelektív oldódás egyik változatát alkalmazzuk. A technikai nehézségek kivételével a fő rostkomponens előnyösen feloldódik, hogy végső maradékként másodlagos rostkomponens jöjjön létre.

I.3. Készülékek és reagensek

I.3.1.1. A tégely vagy bármilyen más, egyenértékű eredményt biztosító eszköz elhelyezéséhez elegendõ méretű tömlõk és mérõpalackok.

I.3.1.2. Vákuumbank

I.3.1.3. Exszikkátor önindikátoros szilikagéllel

I.3.1.4. Ventilátoros sütő a minták szárításához 105 ± 3 oC-on

I.3.1.5. Analitikai mérleg 0,0002 g pontossággal

I.3.1.6. Soxhlet-extraktor vagy más, azonos eredményt biztosító készülék

I.3.2.1. Újra desztillált könnyű kerozin, forráspont 40–60 oC

I.3.2.2. Az egyéb reagenseket a módszer szövegének megfelelő szakaszában soroljuk fel. Valamennyi reagensnek kémiailag tisztának kell lennie

I.3.2.3. Desztillált vagy ioncserélt víz

I.4. Légkör a minta előkészítése és tesztelése során

Szárazanyag-tartalmuk meghatározva van, így a mintákat nem kell külön kondicionálni vagy elemezni egy speciális légkörben.

I.5. Laboratóriumi minták

A laboratóriumi vizsgálatokhoz vegyen egy mintát, amely reprezentatív a teljes mintára, és amely elég nagy ahhoz, hogy az összes szükséges, legalább 1 g-os vizsgálati mintát le lehessen venni.

I.6. A laboratóriumi vizsgálati minta előkészítése

Azokat az anyagokat, amelyek nem szerepelnek a százalékos arány kiszámításában (lásd a textilnevekről szóló irányelv 12. cikke (2) bekezdésének d) pontját), először megfelelő módszerrel kell eltávolítani, amely nem érinti a rostok egyik alkotóelemét sem.

A nem szálas anyagot erre a célra könnyű petróleummal extrahálhatjuk, a vizet pedig úgy távolíthatjuk el, hogy a levegőn szárított mintát könnyű kerozinnal extraháljuk egy Soxhlet-extraktorban legalább 1 órán át, és óránként legalább 6 ciklus sebességgel. A petróleumot hagyjuk elpárologni a mintából, és a mintát azonnal vízzel extrahálják. Először a mintát 1 órán át szobahőmérsékleten vízbe merítjük, majd további egy órán át extraháljuk, időnként 65 ± 5 oC-os vízben kevergetve, a minta és a víz aránya 1: 100. a mintát szabadon száradni hagyjuk.

A nem petroléterrel és vízzel nem extrahálható nem szálas anyagokat úgy kell eltávolítani, hogy a vizes extrakciót egy másik megfelelő módszerrel helyettesítjük, amely a minta egyetlen rostos komponensét sem zavarja lényegesen. Néhány fehérítetlen természetes növényi rost (pl. Juta, kókuszrost) esetében meg kell jegyezni, hogy a könnyű kerozinnal és vízzel végzett előzetes kezelés nem távolítja el az összes természetes nem rostos anyagot. A további előkezelést azonban csak akkor hajtjuk végre, ha a minta petroléterben vagy vízben oldhatatlan adalékokat tartalmaz.

A vizsgálati jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a minta előkezelésére alkalmazott módszer teljes részleteit.

I.7. Vizsgálati eljárás

I.7.1. Általános utasítások

Az összes szárítási eljárást 105 ± 3 oC hőmérsékleten, ventilátorral szárított kemencében hajtsa végre, legalább 4 órán át, de legfeljebb 16 órán át, zárva az ajtót. Ha a szárítási idő kevesebb, mint 14 óra, akkor a mérendő minta állandó tömegét ellenméréssel kell ellenőrizni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha változása további 60 perc szárítás után nem haladja meg a 0,05% -ot.

Vigyázzon, hogy a tégelyeket, a mérőlombikokat és a mintákat puszta kézzel ne érje szárítás, hűtés és mérés közben.

Szárítsa meg a próbatesteket a mérőlombikokban úgy, hogy a mérőlombikok dugói a mögöttük lévő szárítószekrénybe kerüljenek. Száradás után fedjük le a mérőlombikokat dugókkal, és gyorsan tegyük át őket az exszikkátorba.

Szárítsa meg az üvegtégelyeket a mérőlombikokban úgy, hogy a mérőlombikok dugói a mögöttük lévő szárítószekrénybe kerüljenek. Szárítás után fedje le a mérőlombikokat dugókkal, és gyorsan helyezze át az exszikkátorba.

Ha nem töredezett tégelyt használnak, akkor a szárítási műveletet szárítószekrényben kell végrehajtani oly módon, hogy a szálak szárazanyag-tartalma súlyveszteség nélkül meghatározható legyen.

Minden hűtési lépést hajtson végre úgy, hogy az exszikkátor közvetlenül az analitikai mérleg mögött legyen. A mérlegbankoknak teljesen lehűlniük kell, a minimális hűtési idő két óra.

Lehűlés után lemérjük a mérőlombikokat az exszikkátorból való eltávolításuk után két percen belül. Mérjünk ki 0,0002 g pontossággal.

A meghatározáshoz vegyen legalább 1 g előre elkészített laboratóriumi mintát. Vágja a fonalat vagy szövetet kb. 10 mm hosszú darabokra, próbálja meg a lehető legnagyobb mértékben elvágni őket. Szárítsuk meg a vizsgálati mintát egy mérőlombikban, hűtsük le, majd mérjük meg. Vigye a mintát a közösségi módszer vonatkozó szakaszában megjelölt üvegedénybe (üvegedényekbe), azonnal mérje fel a mérőlombikokat, és a különbség alapján határozza meg a minta (k) szárazanyag/száraz tömeg tartalmát. A vizsgálatot az alkalmazott módszer megfelelő szakaszában leírt módon fejezze be. Mikroszkóp alatt ellenőrizze a mintá (ka) t, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az összes oldható rost valóban eltávolításra került az eljárással.

I.8. Az eredmények kiszámítása és kifejezése

Az egyes komponensek tömegét fejezzük ki a keverékben lévő rostok össztömegének százalékában. Számítsa ki az eredményeket a nettó száraz tömeg alapján, korrigálva a) a visszanyerések normálértékeivel és b) a nem szálas anyag veszteségének figyelembe vételéhez szükséges korrekciós tényezőkkel az előkészítés és elemzés során. a mintákat.

I.8.1. A tiszta, száraz szál tömegszázalékának kiszámítása, figyelmen kívül hagyva az előkezelés alatti rosttömeg-veszteséget

Olyan esetekben alkalmazandó képletek, amikor a keverék egyik komponensét eltávolítják az egyik vizsgálati mintából, a másik komponenst pedig a másik vizsgálati mintából: