A fehérjék, más szóval a fehérjék, a legvitatottabb kérdések közé tartoznak. Részben azért, mert összekeverik takarmányban lévő értéküket a takarmányban lévő hús arányával. Bár értékeik összefüggenek egymással, ez nem ugyanaz. A takarmány minden összetevőjének, beleértve a gyümölcsöt, a burgonyát, a hüvelyeseket és a gabonaféléket, megvan a maga fehérjeértéke. Ezért még egy takarmány is, amely teljesen húsmentes lenne, tartalmazna bizonyos mennyiségű fehérjét. Ebben a témában érvényes az az elv is, hogy a kutya több mint 30 000 évig nem farkas. Nem csak hússal táplálkozik, és egyáltalán nem vadászattal. Már rendszeresen és kisebb adagokban eszik. Szóval hogy van?
Az átalakítás egyáltalán nem könnyű. A szokásos friss hús fehérje körülbelül 20%, de körülbelül 70% nedvességtartalommal rendelkezik. A szemcsék nedvességtartalma csak 8-10%. Ha ezt a két etetési módot össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos páratartalomra kell újraszámolnunk őket. Ezenkívül, ha a friss húshoz kevés csontot, gombóc rizst vagy zabpehelyet adunk, automatikusan csökkentjük a fehérje arányát a takarmányadagban. Amit azonban nem csökkentünk, az a napi adagban bevitt fehérje mennyisége. Ez egyben a legjobb és legpontosabb módja annak, hogy kialakítsa saját véleményét a kutya etetésének megfelelő fehérjeértékeiről.
Ezért nem teljesen helyes a két takarmány és azok fehérjeértékeinek összehasonlítása, és egyáltalán a friss hússal való összehasonlítása.
Vegyünk egy kissé eltúlzott példát. Ha az A takarmány 40% fehérjét tartalmaz, de a napi adag csak 500 g naponta, akkor ez pontosan ugyanolyan fehérje mennyiség, mintha a B takarmányban 20% fehérje lenne, de a takarmány adag napi 1000 g. Ha ezt a témát részletesen szeretnénk megvitatni, mindig át kell számolni a napi fehérjebevitelt, és nem csak statisztikai értéküket a takarmányban. És még mindig nem vehetjük figyelembe a minőségüket, azaz a test felszívódását és használhatóságát.
Kérdéses, hogy a napi fehérjebevitel mennyire optimális. De vajon egyáltalán helyes-e, ha a gyártók fehérjéket keresnek? Ismerjük a háziállatok tápanyag-tápanyagokra vonatkozó minimális követelményeit. Ezeket az AAFCO (American Association of Feed Control Authorities) fejlesztette ki. A maximális értékeket azonban nem adják meg, és nincs releváns kutatás, amely figyelmeztetne bennünket a káros felső határra. Van azonban más nyomunk is, amelyek segíthetnek a tájékozódásban. Tudjuk például, hogy a felesleges, azaz a használhatatlan fehérjebevitel megállíthatatlan, csökkentheti bizonyos vitaminok és ásványi anyagok tartalékát a szervezetben, és önmagában a fehérjebevitel csökkentheti a fehérjék emészthetőségét. A szervezet különféle mérgező anyagokat kezd termelni a vastagbélben, és a vesék is veszélyben vannak. Csökken a kalcium visszatartás, és kalcium- és foszforegyensúly-rendellenességek lépnek fel.
Bár a fehérjék a kutya testének energiaforrását jelentik, korántsem olyan hatékonyak, mint pl. zsírok. A fehérjékből történő energiatermelés valójában megterheli. Az egész folyamat, amelynek végén energia van, a májban komplex módon zajlik. Ebben a folyamatban a máj ammóniát szabadít fel a fehérjéből, amely nitrogénes hulladékká - karbamiddá alakul. Ki kell választani a vesékből.
Oxfordban, 1993-ban azt találták, hogy még az aktív sport agarak esetében is a 24% körüli fehérjetartalmú takarmány alkalmasabb, és gyorsabban futnak, mint a 36% értékű takarmányok. A szorgalmas szánkókutyáknak azonban fokozott fehérjeszükségletre volt szükségük. A zsírnövekedés iránti jelentős igény mellett az is bebizonyosodott, hogy nagy távolságokon 30% -nál több fehérjét tartalmazó takarmányokra van szükség a sportos vérszegénység megelőzéséhez.
Bár ez a kutatás nem a napi fehérjebevitelt vizsgálja, hanem annak arányát a takarmányadagban, ezekben a példákban is láthatjuk, legalábbis útmutatóként, hogy még a rendkívüli terhelésű kutyáknak is 30% -nál magasabb fehérjére van szükségük. Még a rendszeresen megterhelt agarak is lassabb sebességet értek el magas fehérjetartalom mellett.
A terhesség, a szuka laktációja és a kölykök gondozása hasonló tehernek tekinthető a szervezet számára. Megnövekedett fehérjék vannak a helyükön, de mint a gabonafélékről szóló cikkben elmondtuk, a terhesség és a szoptatás idején a szénhidrátokra is nagy szükség van, amelyeket a fehérjék növelésével valóban elveszünk. Szükség van-e ezért a fehérje 36-38% -ára, mivel a táplálkozási, különösen a tengerentúli trendek megpróbálnak meggyőzni minket? A szlovák és cseh tenyésztők és kinológusok megadhatják a választ. Közülük több mint 500-an fejtették ki véleményünket a felmérés során, csupán 11,9% -uk bizonyult hosszú ideje 30-35% -os értéknek, és többségük kis fajtájú volt. És csak 4,2% volt az, aki elégedett volt a fehérjék 35-40% -ával. Összehasonlítva a kutyák 66,3% -ával ideális felület 20-30%, világos választ kapunk. Érdekes, hogy ebben a kategóriában a rendszeres terhelésű kutyatulajdonosok domináltak. Ugyanakkor a fehérjetakarmányt kipróbáló válaszadók 50,1% -a több mint 30% -uk szerint problémája van savas gyomor háziállataikban. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy 17% nyilatkozta, hogy egyáltalán nem figyeli a takarmány fehérjeértékeit. Ezek az eredmények nagyon közel állnak az állatorvosi ajánlásokhoz.
Még mélyebben elemeztük őket, összefüggésbe hoztuk az egyes válaszokat a kérdőíves felmérés egyéb tényezőivel, és megpróbáltuk az eredményeket alkalmazni a bodreeki takarmányok tápértékére.