közösségi

Sokunknak van fiókja legalább egy közösségi hálózaton. Különösen a jelenlegi helyzetben a rajtuk folyó interakciók helyettesítették a fizikai érintkezést, de nagyon vékony vonal van, amikor a közösségi hálózatok hasznosak, és amikor már negatív hatással vannak.

Ezekről a buktatókról és a közösségi hálózatok életünkre gyakorolt ​​hatásáról egy iskolapszichológussal beszélgettünk, aki gimnáziumi tanárként is dolgozik, ahol pszichológiát és franciát is tanít.

Mi a véleményed a közösségi hálózatokon?

A közösségi hálózatok itt vannak, természetesnek vettük őket, és elsősorban a kommunikáció megkönnyítését célozták számunkra, amit meg is tettek. Ma szinte mindenki valamilyen közösségi hálózaton van. Időt töltünk, érdekes fotókat vagy videókat nézünk, vagy új információkat keresünk. Van azonban hátrányuk is. Az emberek fokozatosan függővé válnak tőlük, és képtelenek megkülönböztetni, mi az igaz, és mi az, amit csak kitalálnak vagy felépítenek.

Olyan emberek vagyunk, akik szabadságra vágynak és szociálisak akarunk lenni. Ha extrovertált vagy, a való világban való kommunikáció gyakran nem elég neki, ezért a közösségi hálózatokon is keresi.

Az introvertáltak viszont nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a való világban, ezért elmenekülnek a közösségi hálózatokba, ahol a randevúk könnyebbek. Mindenesetre meg kell tanulnunk velük élni, és el kell fogadnunk őket pozitív és negatív szempontjaikkal is.

Mit gondol, mikor válnak az emberek rabjaivá a közösségi hálózatoknak?

A kisgyermekek már nagyon korán elkezdnek telefonokkal vagy táblagépekkel játszani, mert a szülőknek nincs idejük szórakoztatni és gondozni őket. Már abban az időben a technológia rabjává válhatnak. Másrészt ezek a gyerekek digitálisabban képzettek.

Mindazonáltal mindig meg kell határozni a képernyő előtt vagy a közösségi hálózatokon töltött idő határait, amelyeket a szülőknek be kell tartaniuk, mert ezeket a korlátokat csak ők határozhatják meg gyermekeik számára. Ezután a gyermek tudja, mikor kell eltenni a telefont vagy a táblagépet, és ez megakadályozhatja a függőségeket.

Fotó: Unsplash

Jelenleg az Instagram közösségi hálózatok egyik egysége. Mit gondol róla?

Az Instagram nagyon érdekes platform. Személyesen van fiókom rajta, és néhány személyiséget követek ott. De meglepődöm, hogy egyesek hogyan nyitják meg teljesen az életüket a nyilvánosság előtt, és életük minden részét közzéteszik rajta.

Másrészt teljesen megértem azokat az embereket, akik táplálkoznak vele. Ezeknek az embereknek hihetetlen ereje van arra, hogy pozitívan, de negatívan befolyásolja más embereket is történeteikkel vagy véleményükkel.

Szerinted a nagyon tökéletes, szűrt, fejlett testű fotók valahogyan hatnak a fiatalokra?

Mindannyiunknak van néhány álma és ideálja. Lehetséges, hogy a fiatal ember nem kap elég figyelmet otthon. Aztán elméjükkel bárhová menekülnek és gyakran a valóságnak tartott illúziók elé. Az Instagram pedig tökéletesen biztosítja ezt, mert látják rajta az ideáljukat.

Ma támad egy fiatal önbizalma. Valamikor a fiataloknak kevesebb hatása volt, mint manapság. Ez a szabadságunk miatt van. Kiválaszthatjuk, hogy kit követünk a közösségi hálózatokon. Előfordul, hogy nem vesszük észre, hogy az Instagram egyes fotói többnyire nagyon szerkesztettek és messze vannak a valóságtól.

Fotókat adunk az Instagramhoz, ahol tökéletesek vagyunk, mert mindenki szeretné látni. Nem akarnak minket hiányosságokkal látni. De egy fiatal nagyon hatásos. Ezért fontos, hogy olyan emberek legyenek körülöttetek, akik ezekről a témákról beszélnek, mi az igazi és mi nem.

Úgy gondolom, hogy az emberek ma életüket valósra és virtuálisra osztják. Különböző embereket követünk a közösségi hálózatokon. Beszélünk arról, hogy ki nyaral, ki milyen karakterrel rendelkezik, és életének egy részét éli, amit nem is ismer. Aztán a képernyő kikapcsolása után éljük életünket, amely gyakran unalmasabb, mint a közösségi hálózatok virtuálisé.

A közösségi hálózatok némi hatást gyakorolhatnak a kapcsolatokra?

Előfordul, hogy a közösségi hálózatokon keresztüli kommunikáció akadályozza a verbális kommunikációt és a másik ember észlelésének képességét. Az is előfordul, hogy a közösségi hálózatokon gyakran nem figyelünk oda, amit írunk, vagy mondunk a másiknak.

Ez azért van, mert nem látjuk őt, és nem vagyunk az ő jelenlétében. Amikor az ember mellett vagyunk, érzékenyebbek vagyunk, figyelünk arra, amit mondunk, és gondosan választjuk meg a szavakat, hogy ne sértsük meg a másikat.

De a közösségi hálózatokon keresztül lehetünk agresszívabbak, mérhetőbbek és nem nézhetjük a másikat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az összes ismertetett tényező minden egyes embertől függ.

Fotó: Unsplash

Lehetséges, hogy jól érezzük magunkat a tetszésekben vagy a megjegyzésekben?

Részben ez igaz, de ismét nagyon egyedi. Ma az emberek nagyon kötődnek a közösségi hálózatokhoz. Előfordul, hogy valaki rendszeresen kedvel valakit, és hirtelen nem tetszik neki az új fotó. A fotót közzétevő személy ekkor sérülést vagy megalázást érezhet, hogy nem kapott elég lájkot vagy megjegyzést.

Nekünk, embereknek dicséretre, észrevételre és érdeklődésre van szükségünk. Ha nincs elég érdeklődésünk a való világ iránt, akkor gyakran kompenzálhatjuk az Instagram-on. Ez az érzelmekről is szól, és nagyon szükségünk van rájuk.

Van olyan központunk az agyban, ahová jó érzelmek érkeznek, és elégedettek vagyunk. A képernyőn mindig történik valami, és az emberek általában hírekre vágynak. Az érzelmek jelen vannak a közösségi hálózatokon, és mindig újak. Folyamatosan vágyunk ezekre az érzelmekre és hírekre, és keressük őket. De a hálózatok hosszú távú eltöltése a negatív hatással lehet a mentális egészségre is, amelyet gyakran észre sem veszünk.

Fotó: Unsplash

Mi segíthet a fiataloknak abban, hogy eligazodjanak a közösségi hálózatokon, vagy megkülönböztessék azt a két életet, amelyet gyakran tapasztalunk?

Fontos, hogy megtanítsuk a fiatalokat a közösségi hálózatokból fakadó összes buktatóra. Ezért nagyon jó lenne nagyobb figyelmet fordítani a kritikus gondolkodás fejlesztésére az összes általános vagy középiskolában, bár ez nagyon megterhelő, mert a tantervek annyira felfújtak, hogy a tanároknak még a már megtanult tanterv gyakorlásához sincs helyük. .

Nagyon jó lenne a klasszikus órákat műhelyekkel, különféle blokkokkal, előadásokkal ötvözni, ahol a tanszék külső szakértői előadásokat tartanának és támogatnák a hallgatók tájékozódási képességét a média által kínált információáradatban.