Az ételek, amelyekről a következő sorokban fogunk beszélni, világszerte sok étel népszerű része. A fokhagymát vagy szeretik, vagy utálják. Azok azonban, akik elutasítják (akár erős illata, akár fűszeres íze miatt), hibáznak. A fokhagyma egyike azoknak az ételeknek, amelyek fontos szerepet játszanak nemcsak a gasztronómiában, hanem az orvostudományban és számos tanulmány szerint a testépítésben is.
 |
Amit fokhagymagerezdként ismerünk, valójában a fokhagyma növény (Allium sativum) hagyma húsos részei. Az egyes szegfűszegeket membránok választják el egymástól, amelyek fehér vagy lila színűek. A fokhagyma megtalálható minden élelmiszerboltban, piacon, és maga is termesztheti. Különálló szegfűszeg szaporítja.
A fokhagyma hatóanyaga az az elem, amely tipikus aromáját okozza - az allicin.
Az allicin egy aliin nevű aromás illóolajból képződik, amikor megtörjük a fokhagyma bükkfalát. A zúzott vagy zúzott fokhagyma ezért hatékonyabb, mint az egész. A fokhagyma hatóanyaga az allicin, amely azonban a levegő hatására diallil-diszulfiddá alakul. Ennek köszönhetően a fokhagyma erős aromája kitágul, ha a konyhában felszeletelik vagy megnyomják.
Tudományosan bizonyított, hogy a diallil-diszulfid fontos tényező a sejtek méregtelenítésében és védelmében - hasznos például a májsejtek kemoterápia során történő védelmében. A stabil állapotban lévő allicin (pl. Alkoholban) viszont hatásos az érelmeszesedés, a különböző gyulladások kezelésében, és egyes esetekben antioxidánsként is szolgál.
A fokhagyma általában ismert antibiotikus hatásáról, és a népi gyógyászatban a hagyományos pirulák antibiotikumainak helyettesítésére használják. Jelenleg viták vannak arról, hogy a fokhagyma még hatékonyabb is lehet, mint a jelenlegi legjobb antibiotikumok, mivel olyan mikroorganizmusok ellen is hat, amelyekre a rendelkezésre álló antibiotikumok nem tudnak reagálni.
Mint minden ételnek, a fokhagymának is vannak negatívumai. Az érzékeny emberek hasi fájdalommal vagy puffadással reagálhatnak a nyers fokhagyma bevitelére. Tipikus hátrány, amely miatt sokan nem hajlandók enni a fokhagymát, a kellemetlen rossz lehelet, amely fogyasztása után akár több órán át is fennállhat. Ez a probléma azonban kiküszöbölhető - úgy, hogy minden étkezés után megiszik egy csésze friss tejet, amelyben friss fokhagyma van. Ezenkívül mindig lehetséges rágógumi.
A fokhagyma túlzott fogyasztása is inkább problémákat okoz, mint pozitívumokat - a fokhagyma megegyezik más gyógyszerekkel - mindez mértékkel. Napi három gerezd fokhagyma pont megfelelő, nem kell több. A túlzott fogyasztás akár izomfájdalomhoz, ínhez vagy akár gyengeségérzethez is vezethet. Ha ezeket a körülményeket még kis mennyiségű fokhagyma (pl. Egy szegfűszeg) elfogyasztása után is tapasztalja, akkor valószínűleg allergiás a fokhagymára.
Sokan ismerik a fájdalmas fülre vonatkozó tanácsokat - áztasson egy darab vágott fokhagymát forró olajban, majd tegye a fülére. Vigyázzon ezzel a trükkel - nagyon veszélyes! Soha ne próbálja meg kezelni a fület nyers fokhagyma behelyezésével. A fokhagyma abszolút alkalmatlan ezekre a célokra, tekintettel a hatóanyagok magas koncentrációjára, amelyek maró hatásúak lehetnek a dobhártyán. Egyszerűen egy darab friss fokhagyma a füledben nagyon sok kárt okozhat. A fokhagymát egyértelműen jobb enni belül, mint kívül.
Testépítőknek a kedvenc fokhagyma kellemes jelentés lesz a The Journal of Nutrition folyóiratban megjelent egyik fokhagymakutatás eredményéről. Kutatások kimutatták, hogy a fokhagymák rendszeres bevitele kísérleti egerekben magas fehérjetartalmú étrendet fogyasztott, a tesztoszteron szint emelkedését okozta sőt a plazma kortikoszteronszint csökkenése.
A tesztoszteron fő szerepet játszik a fehérje anabolizmusában, és a főként kortikoszteron formájában kiválasztódó glükokortikoidok katabolikus funkcióval rendelkeznek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fokhagyma kétszer annyi izomnövekedést segít - nemcsak a tesztoszteron termelésének elősegítésével, hanem a glükokortikoidok termelésének elnyomásával is.