Normális körülmények között az emberi test képes szinte állandó testhőmérsékletet fenntartani. A test megnövekedett fizikai aktivitása (pl. Futás közben) által okozott felesleges hő a sugárzás, az érintkezés átadása, az áramlás és a verejték bőrfelszínről történő elpárolgása következtében elvész az emberi testből. A párolgás által okozott hőveszteség általában meghatározó. Ha azonban a levegő hőmérséklete és relatív páratartalma meghaladja a bizonyos értékeket, akkor a test adaptív változásai már nem képesek elfogadható határok között tartani a test hőmérsékletét.
Az emberi test normál testhőmérséklete a mérés helyétől függ. A hónaljban mért hőmérséklet körülbelül 36-37,5 Celsius fok, a végbélben mérve körülbelül 0,5 Celsius fok. A maghőmérséklet még magasabb, 40 Celsius-fokot tartanak kritikusnak.
A testhőmérséklet biztonságos határokon belül tartása érdekében a testnek hatékonyan meg kell szabadulnia a fizikai munkával (pl. Futás közben) keletkező túlzott hőmérséklettől. Ez főleg úgy történik, hogy több vért osztanak el a test bőrfelületén, és a verejtéket elpárologtatják a bőrből. Ennek a folyamatnak az a célja, hogy a verejték elpárologtatásával lehűtse a bőrt, majd lehűtse a felszín alatt áramló vért. Az így lehűtött vér aztán lehűti a test magját. Minél nagyobb a környezet páratartalma, annál nehezebb a verejték elpárologtatása a bőrből, amely nem párolog el, hanem csöpög. Ez drámai mértékben csökkenti a hűtési hatást. Emiatt a legveszélyesebb időjárás a magas hőmérséklet és a magas relatív páratartalom.