szokásokat

MUDr. Petra Ďubjaková

Pisil a nap folyamán? Mire kell figyelni a csecsemők és kisebb gyermekek anyáinak, akik még mindig elsajátítják a megfelelő ürítés szokásait? Gyermek urológus MUDr. Petra Ďubjaková elmagyarázza, mi rejthető a gyermekek pisilése mögött.

Veleszületett rendellenességek vagy egyéb problémák?

A vizelési problémákért általában veleszületett neurológiai vagy anatómiai rendellenességek (meningomyelocele, hólyagfejlődési rendellenességek) felelősek. Ezeket általában a szülészeten, ill. a baba első hónapjaiban.

Van azonban egy olyan gyermekcsoport, akinek nehézségei vannak a vizelettel, és ezek a veleszületett rendellenességek egyike sem található meg bennük. Nem teljesen világos, hogy hány gyermekről van szó, mivel a csoport nagyon sokszínű. Úgy tűnik, hogy a gyermekek 1-20% -ának van nehézsége a vizelettel, ami valóban nagyon nagy eltérés.

A statisztikák felelősek lehetnek a különböző számokért, de azért is, hogy hány problémás ember látogat el orvoshoz. Általánosságban elmondható, hogy ma sokkal több, mint a múltban, a növekvő egészségügyi tudatosságnak köszönhetően.

Hogyan működik a hólyag

A gyermek valamikor három és négy éves kor között képes elérni a vizeletürítés teljes ellenőrzését, természetesen vannak egyéni különbségek.

A vizelés kezelése összetett és fokozatosan fejlődik. Eleinte a vizelés reflexes, azaz a hólyag kitöltése után következik be. Fokozatosan, az idegrendszer érésével a gyermek tudatában lesz a hólyag teljességének, és később tetszés szerint, azaz késleltetheti, de el is kezdheti a vizelést.

Az egymással kommunikáló idegközpontok (gerincvelő, kisagy, agykéreg) által irányított hólyagizom, hólyag záróizom és medencefenék izom biztosítja, hogy minden folyamat együtt működjön. E szintek bármelyikén még egy apró változás is nehézségeket okozhat.

Fontos, hogy a hólyagfunkciót két részre osztjuk. Az első részben a töltési fázisról beszélünk, amikor a húgyhólyag vizeletmennyisége megnő, és amikor elérünk egy bizonyos kitöltést, elkezdjük érezni a vizelési késztetést.
A második szakaszban maga a vizelés következik be, az ürítési szakaszról beszélünk. A nehézségek mindkét fázisban előfordulhatnak, néha kombinálva.
Gyakran találkozunk azokkal a gyerekekkel, akiknek van probléma a székletürítéssel is, ami vizelési problémákhoz vezethet, ezért ez a probléma másodlagos.

A vizeletinkontinencia nemcsak társadalmi probléma, hanem további változásokhoz és betegségekhez is vezethet. A húgyúti gyulladás azért fordulhat elő, mert a hólyag nincs eléggé kiürítve. Néha a vizelet felhalmozódása a hólyagban a reflux kialakulását is okozza, vagyis a vizelet visszatérését a vese felé és hasonlókat. Ezért ez a helyzet nemcsak társadalmi, hanem egészségügyi szempontból is kezelendő.

Vizeletnapló és vizeletelemzés

Nincs oka pánikba esni egy kisgyerekkel, de ha gyermeke vizeléstől szenved, gyermekorvosa általában nephrológushoz vagy urológushoz küld vizsgálatra.

Nagyon fontos bevezető az interjú, vagyis az anamnézis meghatározása. Orvosa ellenőrizni fogja a vizeléssel kapcsolatos tüneteket. Előfordul, hogy a szülő észre sem veszi, hogy a gyermek által végzett dolgok összefüggenek a problémával. Ez például a lábak keresztezése, speciális guggolás a vizelés késleltetésére és hasonlók. Különféle kérdőíveket is felhasználhatunk az összes információ megszerzéséhez.

A vizelés naplója szintén fontos információkat nyújthat, ahol a szülők részletesen kitöltenek mindent, ami a vizeléssel kapcsolatos. Mennyit és mikor ivott a gyermek, mikor és mennyit vizelett, volt-e vizeletszivárgás, éjszakai vizeletürítés, de széklet is volt-e, vagy probléma merült fel a nyomon követés során.

Meg kell jegyezni az intenzív vizelési ingert is. Ilyen naplóra van szükség legalább 2 nap, természetesen további napok elvégzéséhez az információk finomításához. Egyes szakértők szerint a szülő csak egy-két nap múlva találja meg a rendszert, és az információk teljesek.

Egy másik fontos teszt a vizelet elemzése. A vizelési nehézség gyakoribb húgyúti fertőzésekhez vezethet, de a probléma ellenkezőleg fordulhat elő. A gyermeket húgyúti fertőzés során vizelhetik meg, és meggyógyulva a vizelés eltűnik.

Nehéz az ok keresése

A nemi szervek és az alsó gerinc vizsgálata szintén fontos a veleszületett rendellenesség kizárása érdekében. Néha a veleszületett diagnózis csak a probléma forrásának felkutatásakor derül ki.

A vizsgálat magában foglalja a vizeletrendszer ultrahangvizsgálatát is, amely feltárja a vese, az ureter vagy a hólyag lehetséges változásait. A hólyag működésének alapvizsgálatát uroflowmetriának nevezzük. Nem kell aggódni, ez szenzorokkal ellátott speciális WC-be történő vizelésből áll.

Szükség szerint sok más vizsgálat (urodinamika, mágneses rezonancia képalkotás, neurológiai vizsgálatok) is lehetséges.

A vizsgálati módszerek számításából már egyértelmű, hogy nem mindig könnyű megtalálni a nehézségek okát.

A rezsimek és szokások megváltoztatása

A gyermek megszabadulása a futástól hosszú távú futás, és a kezelés során különböző megközelítések kombinációját alkalmazzák. A legfontosabb tanács a szülő számára, hogy beszéljen a problémáról.

Belépnek a játékba is rezsimintézkedések, mint például az ivási rendszer beállítása, a rendszeres vizelés beállítása. A gyermekek nagy csoportja megtartja a vizeletet. Esetenként a vizsgálat során a vizelet szivárgásának triviális okát találjuk meg. És hogy a gyereket a játék foglalkoztassa, és ne akarja félbeszakítani, pedig vizelési ingert érez.

Nagyon gyakran a helyes vizelési technikát is ki kell igazítani. A gyermeknek támasztott lábakkal kell ülnie a WC-n, hogy kellően ellazulhasson. A lógó lábak és a különféle természetellenes pozíciók megakadályozzák a medencefenék lazítását. Erre a célra asztalt fogunk használni, amelyet a gyermek lábai alá helyezhetünk a WC-ig.

A rossz szokásokat nem mindig könnyű eltávolítani, ebben az esetben ezek is játékba lépnek medencefenék felszabadító edzés technikák, ezt a módszert biofeedback-nek hívják.

Fontos a székletproblémák megszüntetése is, ha vannak ilyenek. Az ürítéshez való alkalmazkodás után a vizelési nehézségek gyakran spontán javulnak.

A rezsimintézkedések bevezetése a gyermekek körülbelül 80% -án javítja az állapotot és nincs szükség további kezelésre. Ugyanakkor ez egy olyan folyamat, amely nagy türelmet igényel mind a szülő, mind a gyermek részéről, valamint az orvos ismételt ellenőrzése.

Ha ezek a konzervatív kezelések sikertelenek, orvosa különféle gyógyszerekkel is előírhat kezelést.