Gyermekneveléskor nemcsak óvatosaknak, hanem nagyon felelősségteljeseknek is kell lennünk. Végül is gyermekünk jövőjéről van szó, és nem csak erről. Oktatásunk hatással lesz társadalmi befogadására, valamint az érzelmi és társadalmi növekedésre. Amikor csecsemő születik, a lelke nem íratlan üres papírlap, de sok pszichológus egyetért abban, hogy minden baba egyfajta temperamentummal születik. Tehát, ha a lehető legjobban fel akarjuk nevelni a gyereket, akkor tudnunk kell a temperamentumát is. Legalábbis részben, mivel természetesen lényegében mindannyian eredetiek vagyunk, és még a gyerekeket sem tudjuk "dobozolni", hogy aztán könnyebben "elolvashassuk" őket. Tehát milyen temperamentumok lehetnek veleszületett gyermekeinknek?
Egy gyermek szangvinikus
A kis szangvinikus vidám, élénk és instabil. Nehéz koncentrálni. Erőjét, nyugalmát és mobilitását meríti mindenből, ami ritmikusan zajlik. A szívverésből, a véráramból, a belégzésből és a kilégzésből. Ilyen rendszerességet igényel e gyermekek életmódja és játéka. Általában nagyon mozgékonyak és praktikusak. Repülnek, mint a pillangók, gyorsan váltanak ötleteket és velük együtt a játékokat is, mert valami új dolog könnyen befolyásolja őket.
Hogyan neveljük őket?
A szangvinikus gyerekek általában népszerűek, de állítólag "dühösek". A szangvinikus temperamentumú gyermek eredendően harmonikus, de az életéhez olyan ritmusra van szüksége, amely segít megőrizni a belső harmóniát. Ha "ritmikus vezetést" adunk a gyermeknek, akkor a nevelésünk jobban fog menni. Ne siessünk, adjunk neki elegendő időt és teret a pihenésre, még ha csak a gondolataiban és a képzeletében is. A legtöbb lehetőségünk van például arra, amikor otthon játszunk vagy együtt játszunk.
Gyerek melankólia
A melankolikus gyermek általában szomorú, sír, gyorsan elfárad, gyakran elgondolkodik, gyakran fáj a feje és emésztési problémái vannak. A melankolikus gyermek szereti a szellemi és szellemi ételeket. Szereti hallgatni és megtapasztalni más emberek történeteit, amelyek tartalmazzák a hősök bizonyos tragédiáját és sorsát. Ezen tapasztalatok révén tragikusan elszakad saját felfogásától.
Hogyan neveljük őket?
Adjunk neki rengeteg történetet és mesét. De soha ne takarja el a valóságát. Építsünk kellő önbizalmat a gyermekben, erre szükség lesz. Ezek a gyerekek szeretik a zenét és különösen a szentimentális dallamokat. Oktatási munkánknak a "sorsuk" enyhítésére kell irányulnia. A mozgás sokat segít, lehetőleg a ritmikus zene kapcsán. Sokkal hatékonyabb, mint felvidítani a gyermeket, ha lehetővé teszi, hogy ilyen mély tapasztalatokat éljen át. Kényeztetik őket, intenzíven tapasztalják meg a környék figyelmét.
Gyermek kolerikus
A kolerikus gyermek általában nagyon erőszakos és ingerlékeny, "villámcsapás" támad a szeméből. Ő is kegyetlen csak azért, hogy érvényesítse akaratát, és csak ezután működik jobban és barátságosabb. A kis kolerikus szereti a drámai történeteket és mélyen túléli őket. Merész darabokkal tölti el a kalandozás szükségességét, bár tudja, hogy nem szabad. Általában nem kell sokáig aludnia, és nem válogatós az ételében. A kolerikus temperamentum előnyei az elszántság, a cselekvőképesség, a dinamizmus és az erős akarat. A veszély azonban a gyors döntésekben rejlik, amelyek nem mindig mindig jól átgondoltak.
Hogyan neveljük őket?
Kolerikus gyermek felnevelésekor hatalmas adag türelemre és önkontrollra van szükségünk. Meg kell mutatni neki, hogy a legdühösebb beszéde idején is teljesen nyugodtak vagyunk. A gyermeknek nyugodt és intelligens útmutatásra van szüksége a felnőtt részéről, mert képtelen beszédeit kordában tartani.
Alkalmaznunk kell egy kolerikus gyereket, hogy gyakorolhassa hatalmas erejét és akaratát. Hadd fizikailag táplálkozzon és fogyjon el. Az ilyen gyermeknek szüksége van egy olyan helyre, ahol futni, a földön gördülni, vagyis a lehető legnagyobb mértékben megőrülni. Jó megállapítani, hogy valamihez nem elég, és beismerni, hogy nem merne vagy megtenne valamit. De a gyereknek egyedül kell kitalálnia! Környezetének iránti szeretetét gyakran fizikai megnyilvánulásokkal fejezi ki, például dörömböléssel vagy tapsolással. Óvakodj az iróniától és a gúnytól! A kolerikus gyermek (és alapvetően minden gyermek) nagyon érzékeny rájuk. Amikor elegendő szeretetteljes útmutatást és támogatást adunk neki, odaadással és szeretettel jutalmaz minket.
Gyermek flegma
A flegma gyermek nyugodt-lassú, nem túl izgalmas, passzív. Álmosnak és fáradtnak tűnik a környezet számára, mintha távollétű lenne. A kis flegma rendszeres és változatlan ritmust követ. Tudja, mikor van ideje enni vagy aludni, aprólékosan követeli és betartja a szabályokat és a rendet. Ezért nagyon megbízható is. Így nyilvánul meg minden tevékenységben, a tanulásban és a játékban, a végtelenségig megismétli őket. Nem képes gyors gondolkodásra és okos logikai reakciókra, lassan érti és tanulja, ezért gyakran tanulási nehézségekkel is jár.
A flegmatikusok egyértelmű előnye a kiváló memória, és ezért mindent elsajátítanak, amit megismételhetünk ismétléssel és gyakorlással. Általában nincsenek barátai, mert nem tud aktív lenni és felhívni magára a figyelmet. A város csak nagyon kis mértékben árulkodik. A flegma gyermek szeret meleg lenni, jól alszik, hosszan és keményen.
Hogyan nevelje fel?
Az oktatás célja a flegmatikus temperamentum negatív megnyilvánulásainak (pl. Közöny, álmosság, merevség vagy túlfogyasztás) legyőzése és a legjobb tulajdonságok (pl. Megbízhatóság, kitartás, igazmondás, hűség vagy rendezettség) felébresztése kell, hogy legyen. Ha erős érzelmi kötelékeket alakítunk ki vele, azt találjuk, hogy a flegmatikusok szeretete tartós és hűséges.
Összegzésként kijelenthetjük, hogy egy gyereket sem lehet a négy temperamentum közül csak az egyikhez rendelni, amint az elején említettük. A szangvinizmus tipikus gyermeki temperamentum, ezért összefonódik az összes többi temperamentummal (szangvinikus-flegmatikus temperamentum, szangvinikus-kolerikus temperamentum stb.).
A cikket neked írta Mgr. Daniela Fruhwirtová- Hradská