szol injekció 5x1 ml/50 mg (amp. üvegbarna)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
Számú melléklet 1. a regisztráció megváltoztatásáról szóló határozathoz, ev. nem. 2108/09042
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Haloperidol decanoate-Richter
oldatos injekció
2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE
Minden 1 ml-es ampulla 70,52 mg haloperidol-dekanoátot tartalmaz, ami 50 mg haloperidolnak felel meg.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Sárga vagy sárga-zöld (max. Y1) oldat tiszta és gyakorlatilag részecskéktől mentes
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Krónikus skizofrénia és más pszichózisok fenntartó kezelése, különösen akkor, ha az akut haloperidol-kezelés hatékonyságát megerősítették. Egyéb mentális vagy viselkedési problémák kezelésére is javallt, ahol a pszichomotoros nyugtalanság fenntartó kezelést igényel.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A Haloperidol Decanoat-Richter krónikus pszichotikus betegeknél javallt, akiknek hosszú távú parenterális antipszichotikus kezelésre van szükségük. Ezeket a betegeket előzetesen stabilizálni kell az antipszichotikus kezelés előtt, mielőtt döntést hoznának a Haloperidol Decanoat-Richterre történő áttérésről.
A Haloperidol Decanoat-Richter kizárólag felnőttek számára készült, és úgy tervezték, hogy havi kezelést biztosítson a legtöbb beteg számára egyetlen mély intramuscularis injekció után a gluteális régióba.
A Haloperidol Decanoat-Richtersa nem adható intravénásan! Mivel a 3 ml-nél nagyobb térfogat beadása kényelmetlen a beteg számára, ilyen nagy injekciós mennyiség nem ajánlott.
Mivel a neuroleptikumokra adott egyéni válasz változó, az adagot egyedileg kell kiszámítani, és a legjobb, ha szoros orvosi felügyelet mellett kezdjük el és titráljuk. Az egyéni kezdő dózis mind a tünetek súlyosságától, mind az orális adag nagyságától függ, amelyet fenn kell tartani a depó kezelés megkezdése előtt.
Javasoljuk, hogy a Haloperidol Decanoat-Richter kezdő adagja legyen a haloperidol korábbi orális adagjának 10-15-szerese. A legtöbb beteg számára ez 25 és 75 mg közötti kezdő adag Haloperidol Decanoat-Richter-t jelent. A maximális kezdő adag nem haladhatja meg a 100 mg-ot. A páciens egyéni reakciójától függően az adag fokozatosan, 50 mg-mal növelhető az optimális terápiás hatás eléréséig.
A Haloperidol Decanoat-Richter legmegfelelőbb havi adagja gyakran az orális haloperidol napi adagjának körülbelül 20-szorosa.
Az adag módosítása vagy a pszichotikus tünetek súlyosbodása esetén a Haloperidol Decanoat-Richter kezelést ki lehet egészíteni normál haloperidollal.
Az injekciók közötti szokásos időintervallum négy hét. A beteg válaszának ingadozása azonban szükségessé teheti az adag intervallumának módosítását.
Idős és legyengült betegeknél alacsony dózisokkal kell kezdeni, kezdetben 12,5 mg - 25 mg 4 hetente. Ez az adag a beteg válaszától függően növelhető.
Alacsony hőmérsékleten a gyógyszer oldatban kicsapódhat. A csapadék eltávolítható a kezében lévő ampulla melegítésével. Csak tiszta oldatot szabad használni.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység a haloperidollal vagy bármely segédanyaggal szemben; Parkinson-kór és más extrapiramidális rendellenességek; alkohol, fájdalomcsillapítók és/vagy pszichotrop gyógyszerek akut mérgezése; kómás állapot; bazális ganglion elváltozások.
Nem adható gyermekeknek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Haloperidol Decanoat-Richter kezelésben részesülő betegeket először orális haloperidollal kell kezelni, hogy kizárják a haloperidollal kapcsolatos váratlan mellékhatások lehetőségét.
A kamrai aritmiák, például a kamrai aritmiák kockázati tényezőivel járó betegek előny-kockázat arányát teljes mértékben értékelni kell a haloperidol-terápia megkezdése előtt. Szívbetegségeket, a családban előforduló hirtelen halálesetet és/vagy QT-megnyúlást, kontrollálatlan elektrolit-rendellenességeket, subarachnoidális vérzést, éhgyomrot vagy alkoholfogyasztást szorosan ellenőrizni kell (EKG és káliumszint), különösen a kezelés kezdeti szakaszában, a stabil plazmaszint elérése érdekében. A haloperidolt óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akikről ismert, hogy gyengén metabolizálják a CYP2D6-ot, és a citokróm P450 inhibitorok alkalmazása során körültekintően kell alkalmazni. Kerülni kell az antipszichotikumok egyidejű alkalmazását.
EKG-t kell elvégezni a haloperidol-kezelés megkezdése előtt. A kezelés során az EKG-vizsgálatok szükségességét egyedileg kell meghatározni.
Ha a QT-intervallum meghosszabbodik a kezelés alatt, csökkenteni kell a haloperidol adagját, és abba kell hagyni a kezelést, ha a QT-intervallum meghaladja az 500 ms-ot.
A plazma elektrolitszintjének rendszeres ellenőrzése szintén ajánlott.
Mivel a haloperidolt a máj metabolizálja, óvatosság szükséges májbetegségben szenvedő betegeknél. Az orális antikoagulánsok adagját a Haloperidol Decanoat-Richter terápia megkezdése után módosítani kell.
Központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt alkalmazva a Haloperidol Decanoat-Richter fokozhatja légzésdepresszáns hatásukat, amelyet figyelembe kell venni az adag meghatározásakor, különösen időseknél.
Bizonyíték van arra, hogy a Haloperidol Decanoat-Richter csökkentheti a rohamküszöböt. Ezért óvatosság ajánlott ismert epilepsziában szenvedő betegeknél vagy kórtörténetében görcsrohamok (pl. Alkoholelvonás és agykárosodás).
A tiroxin fokozhatja a Haloperidol Decanoat-Richter toxicitását. Ezért csak nagy elővigyázatossággal alkalmazható hyperthyreosisban szenvedő betegeknél. Ezekben a betegeknél az antipszichotikus kezelést mindig megfelelő tireosztatikus kezeléssel kell kísérni.
Mint minden antipszichotikum, a Haloperidol Decanoat-Richtert sem szabad egyedül alkalmazni, ahol a depresszió dominál. Kombinálható antidepresszánsokkal olyan állapotok kezelésére, amelyekben depresszió és pszichózis egyszerre fordul elő. A haloperidol zavarhatja a triciklusos antidepresszánsok metabolizmusát (klinikai jelentősége ismeretlen).
Ha egyidejűleg antiparkinson kezelésre van szükség, akkor azt a Haloperidol Decanoat-Richter utolsó injekciója után néhány hétig folytatni kell a Haloperidol Decanoat-Richter nagyon hosszú felezési ideje miatt.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Mint minden neuroleptikum, a Haloperidol Decanoat-Richter is súlyosbíthatja a központi idegrendszer depresszióját, amelyet a központi idegrendszeri depresszánsok, köztük alkohol, altatók, nyugtatók vagy erős fájdalomcsillapítók okoznak.
A metildopával kombinálva fokozott központi idegrendszeri hatásról számoltak be.
A Haloperidol Decanoat-Richter antagonizálhatja az adrenalin és más szimpatomimetikumok (pl. Adrenalin) hatásait, és visszafordíthatja az adrenerg blokkolók, mint pl. guanetidin.
A Haloperidol Decanoat-Richter gyengítheti a levodopa antiparkinson hatásait.
A Haloperidol Decanoat-Richter gátolja a triciklusos antidepresszánsok metabolizmusát, ezáltal növelve ezeknek a gyógyszereknek a plazmaszintjét. Ez a triciklikus antidepresszánsok toxicitásának növekedését eredményezheti (antikolinerg hatások, kardiovaszkuláris toxicitás, a rohamküszöb csökkenése).
Ha a Haloperidol Decanoat-Richter kezeléshez hosszú távú karbamazepin-kezelést adnak, az eredmény a plazma haloperidol-szint jelentős csökkenését eredményezi. Ezért a Haloperidol Decanoat-Richter adagját szükség esetén meg kell növelni a kombinációs kezelés alatt, és a karbamazepin abbahagyása után csökkenteni kell az adagot.
Ritka esetekben encephalopathiához hasonló szindrómáról számoltak be lítium és Haloperidol Decanoat-Richter kombinációban. Kérdéses, hogy ezek az esetek más klinikai entitást képviselnek-e, vagy valójában rosszindulatú neuroleptikus szindróma és/vagy lítium neurotoxicitás esetei voltak-e. Az encephalopathia-szerű szindróma tünetei: zavartság, dezorientáció, fejfájás, egyensúlyzavarok és álmosság. Egy jelentés, amely tünetmentes EEG-rendellenességeket tartalmaz ebben a kombinációban, azt sugallja, hogy az EEG-monitorozás megfelelő. Lítium és haloperidol egyidejű alkalmazásakor a haloperidolt a legalacsonyabb hatásos dózisban kell beadni, és a lítiumszintet ellenőrizni kell, és 1 mmol/l alatt kell tartani. Ha encephalopathia-szerű szindróma tünetei jelentkeznek, a kezelést azonnal le kell állítani.
A Haloperidol Decanoat-Richter csökkenti az orális antikoagulánsok hatását.
4.6 Terhesség és szoptatás
Bár a magoperatív haloperidolnak más gyógyszerekkel kombinálva történő expozícióját követően egyedi beszámolók születési rendellenességekről szóltak, ok-okozati összefüggést még nem sikerült megállapítani. Reverzibilis extrapiramidális tüneteket figyeltek meg a terhesség utolsó trimeszterében méhen belül haloperidolnak kitett újszülötteknél. Ezért a terhesség alatti kezelés előnyeit mérlegelni kell a lehetséges kockázatokkal.
A haloperidol kiválasztódik az anyatejbe. Szoptatott csecsemőknél csak extrapiramidális tünetek fordulnak elő. Ha szükségesnek ítélik a Haloperidol Decanoat-Richter alkalmazását, mérlegelni kell a szoptatás előnyeit a lehetséges kockázatokkal.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Bizonyos fokú szedáció vagy ébrenlét fordulhat elő, különösen nagyobb adagoknál és a kezelés kezdetén, és alkohol vagy más központi idegrendszeri depresszánsok súlyosbíthatják. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a kezelés alatt ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, amíg a gyógyszer iránti fogékonyságuk nem ismert.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A Haloperidol Decanoat-Richter alkalmazása után minden mellékhatást általában a haloperidol okoz. Mint minden injekciós gyógyszer esetében, a Haloperidol Decanoat-Richter alkalmazásakor helyi szöveti reakciókról is beszámoltak.
Vér- és nyirokrendszeri rendellenességek
Esetenként a vérsejtek számának enyhe és általában átmeneti csökkenéséről számoltak be. Agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és átmeneti leukopéniáról ritkán számoltak be, általában ha a haloperidolt más gyógyszerekkel együtt adják.
Endokrin rendszer rendellenességek
Az antipszichotikus neuroleptikumok hormonális hatásai közé tartozik a hiperprolaktinémia, amely galaktorrhoét, gynecomastia-t és oligo- vagy amenorrhoát okozhat. Hipoglikémia és csökkent ADH-szekréció eseteiről nagyon ritkán számoltak be.
Alkalmanként fordulnak elő és tartalmazzák: depresszió, nyugtatás, izgatottság, álmosság, álmatlanság, fejfájás, zavartság, vertigo, grand mal rohamok és a pszichotikus tünetek nyilvánvaló súlyosbodása.
Idegrendszeri rendellenességek
A leggyakoribbak a neurológiai mellékhatások.
Mint minden neuroleptikum esetében, extrapiramidális tünetek is előfordulhatnak. Akut dystonic reakciók fordulhatnak elő a kezelés kezdetén, és súlyosak lehetnek a plazma csúcskoncentráció idején, pl .: 3-9 nappal az injekció beadása után. Szemészeti ökológiai krízisekről és gége dystonicus reakciókról számoltak be. A parkinsoni merevség, remegés, hiperszaliváció, bradykinesia, akinesia, akut dystonia és akathisia általában sokkal lassabban kezdődik. Antikolinerg gyógyszereket nem szabad rutinszerűen felírni, hanem csak szükség esetén, a Haloperidol Decanoat-Richter csökkent hatékonyságának potenciális kockázata miatt.
Tardív diszkinézia fordulhat elő olyan betegeknél, akik hosszú távú kezelést kapnak, vagy a gyógyszer abbahagyása után. A kockázat az életkor növekedésével és az adagok növelésével nő, különösen a nőknél. A tünetek továbbra is fennállhatnak, és egyes betegeknél visszafordíthatatlanok lehetnek. A szindrómát elsősorban a nyelv, az arc, a száj és az állkapocs ritmikus akaratlan mozgása jellemzi. Beszámoltak arról, hogy a nyelv enyhe, csavaró, féregszerű mozgása a tardív dyskinesia korai jele lehet. Ha a kezelést ekkor abbahagyják, teljes szindróma nem alakul ki. A tardív diszkinézia tünetei esetén a gyógyszer alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és a beteget más kezelésre kell váltani.
Neuroleptikus malignus szindróma
Mint minden antipszichotikum, a Haloperidol Decanoat-Richter ritka esetekkel is összefüggésbe hozta a rosszindulatú neuroleptikus szindrómát (NMS), amely idiotikus válaszreakciót hipertermia, izommerevség, autonóm instabilitás, tudatzavar, kóma és megemelkedett CPK-szint jellemzi. Az autonóm diszfunkció jelei, mint pl tachycardia, instabil artériás nyomás és izzadás megakadályozhatja a hipertermia kialakulását, korai figyelmeztető jelként hatva. Az antipszichotikus kezelést azonnal fel kell függeszteni, és megfelelő szupportív kezelés és szoros monitorozás ajánlott. A dantrolén és a bromokriptin hatékonynak bizonyult az NMS kezelésében.
Időnként homályos látás léphet fel.
Idős betegeknél szűk látószögű glaukóma-roham alakulhat ki.
Szív- és szívbetegségek
Tachycardia és hipotenzió előfordulásáról számoltak be. QT-megnyúlásról, torsade de pointes-ről, kamrai aritmiákról, beleértve a kamrai fibrillációt és a kamrai tachycardia-t, valamint a szívmegállásról ritkán számoltak be, előnyösen parenterális haloperidollal együtt.
Ezek a mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő nagy dózisban és hajlamos betegeknél.
Emésztőrendszeri rendellenességek
Hányingerről, hányásról, étvágytalanságról, dyspepsiáról és székrekedésről számoltak be. Súlyváltozások léphetnek fel.
Máj- és epebetegségek
Kóros májműködés vagy hepatitis, leggyakrabban kolesztatikus, sárgaság előfordulásáról számoltak be.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei
Túlérzékenységi reakciókat ritkán figyeltek meg, pl. bőrkiütés, csalánkiütés, anafilaxia, fényérzékenység, exfoliatív dermatitis és multiform erythema.
A kötőszövet váz- és izomrendszerének rendellenességei
Izommerevség léphet fel.
Vese- és húgyúti rendellenességek
Esetenként vizeletretenció léphet fel.
A reproduktív rendszer és az emlő rendellenességei
Időnként kialakulhat priapizmus, merevedési zavar, a szexuális funkció károsodása, beleértve az ejakulációt is.
Általános rendellenességek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Perifériás ödéma, fokozott izzadás vagy nyálképzés, szájszárazság, testhőmérséklet-zavarok fordulhatnak elő.
4.9 Túladagolás
A megnyilvánulások a haloperidol ismert farmakológiai hatásainak és mellékhatásainak súlyosbodását jelentik. A legkiemelkedőbb tünetek a következők: súlyos extrapiramidális reakciók, hipotenzió, szedáció. Az extrapiramidális tünetek izommerevségben, általános vagy helyi remegésben nyilvánulnak meg. Magas vérnyomás is előfordulhat. Kivételes esetekben kómás állapot és légzési depresszió alakulhat ki, alacsony vérnyomás kíséretében, ami sokkszerű állapothoz vezethet. Kamrai aritmia is előfordulhat, amely összefüggésben lehet a QT-megnyúlással.
Túladagolás kezelése: mivel nincs specifikus ellenszer, a kezelés elsősorban támogató. Kómás betegeknél a légutakat oropharyngealis légzéssel vagy endotrachealis intubációval kell fenntartani. A légzésdepresszió mesterséges légzést igényelhet. A hipotenzió és a keringés összeomlása ellensúlyozható intravénás oldatok, plazma vagy koncentrált albumin és vazopresszor gyógyszerek, például dopamin vagy noradrenalin alkalmazásával. Az adrenalint nem szabad használni. Súlyos extrapiramidális reakciók esetén anticholinerg típusú antiparkinson kezelést kell alkalmazni, és több hétig kell adni. Nagyon körültekintően kell eljárni e gyógyszerek abbahagyása miatt, mivel az extrapiramidális tünetek újra megjelenhetnek. Az EKG-t és az életfontosságú jeleket ellenőrizni kell, és addig kell folytatni, amíg az EKG normális állapotba nem kerül. A súlyos ritmuszavarokat megfelelő antiaritmiás szerekkel kell kezelni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Antipszichotikumok, ATC kód: N05AD01
A Haloperidol Decanoat-Richter a haloperidol és a dekánsav észtere, és mint ilyen a depo-neuroleptikum a butirofenonok csoportjából. Intramuszkuláris injekció után a Haloperidol Decanoat-Richter fokozatosan felszabadul az izomszövetből, és lassan hidrolizálódik szabad haloperidollá, amely bejut a szisztémás keringésbe. A haloperidol erős dopamin antagonista, ezért nagyon éles neuroleptikum.
Az agyban a haloperidol jelentősen befolyásolja a téveszméket és a hallucinációkat (valószínűleg a mezokortikális és a limbikus szövetekben található dopaminreceptorokkal való kölcsönhatás révén), és gátló hatása van, amelyet a bazális ganglionokra gyakorolt hatása közvetít, azaz j. nigrostriatalis kötegek, amelyek egyúttal aláhúzzák az extrapiramidális motoros mellékhatásokat (különösen a disztóniát, az akathiát és a parkinsonizmust). A haloperidolnak hatékony pszichomotoros nyugtató hatása van, amely megmagyarázza mind a mániára, mind más agitációs szindrómákra gyakorolt jótékony hatást. Resocializáló hatást figyeltek meg az érzelmileg elnyomottakban. Több perifériás antidopaminerg hatás magyarázza az émelygés és hányás elleni hatékonyságot (a kemoreceptor kiváltó zónájának befolyásolásával), a gyomor-bél záróizmok ellazulását és a prolaktin fokozott felszabadulását (a prolaktin-gátló faktor (PIF-dopamin) aktivitásának gátlásával adenohypophyseal szinten).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A Haloperidol Decanoat-Richter depot intramuszkuláris injekcióként történő beadása a szabad haloperidol lassú és tartós felszabadulását eredményezi. A plazmakoncentráció fokozatosan növekszik, és általában az injekció beadása után 3-9 napon belül tetőzik, majd látszólagos felezési idővel körülbelül 3 hét alatt csökken. Az egyensúlyi állapot plazma szintje 2-4 hónapon belül alakul ki havonta egyszeri injekcióval kezelt betegeknél. A Haloperidol Decanoat-Richter farmakokinetikája dózisfüggő az intramuszkuláris injekció után. A haloperidol dózis-plazma viszonya megközelítőleg lineáris a 450 mg-os dózisokig. A haloperidol könnyen átjut a vér-agy gáton. A plazmafehérjéhez való kötődés 92%. A haloperidol a májban metabolizálódik, és kiválasztódik a vizelettel (40%) és a széklettel (60%). A dózis körülbelül 1% -a változatlan formában ürül a vizelettel. A metabolitok neuroleptikailag inaktívak.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Az I. táblázat adatai széles körű biztonságot jeleznek az állatokon végzett akut toxicitási vizsgálatok LD50-értékei és az ember számára ajánlott dózisok között, pl. a legalacsonyabb (kutyák: 90 mg/kg) és a legmagasabb (patkányok: 850 mg/kg) orális dózis 300-szoros és 2833-szor nagyobb, mint az átlagos testsúlyú felnőttek ajánlott maximális napi dózisa (0,3 mg/kg).