A sarokcsont törései
A kiadvány ára: 18 Eur + postaköltség és csomagolás
2016, ISBN 978-80-89631-58-2, 128 oldal, színes
Sarokcsonttörések - könyv tartalma
Előszó
1. BEMUTATKOZÁS
2 FUNKCIÓS ANATÓMA
3 A SZUBTALÁR KÖZÖSSÉG BIOMECHANIKÁJA
4 BALESET ESETE ÉS MECHANIZMUSA
4.1 Előfordulás
4.2 A sérülés mechanizmusa
A Pozsonyi Traumatikai Sebészeti Osztályon műtött betegek sérülési mechanizmusának elemzése 2007 - 2014
A sarokcsont törései - Előszó
Sarokcsonttörések - Következtetés
A sarokcsont törései az emberi test izom-csontrendszerének traumatikus műtéte során még mindig megoldatlan sérülések közé tartoznak. Az elmúlt 20 évben jelentős előrelépés történt a saroksérülések diagnosztizálásában és kezelésében. A perkután és a nyílt osteosynthesis műtéti eljárásai javultak és új implantátumokat vezettek be. Mindazonáltal állandó szabály, hogy csak a sarok anatómiai rekonstrukciója az extraartikuláris és ízületi struktúrák helyreállításával biztosítja a jó eredményt.
A monográfiában betekintést akartam nyújtani az olvasóba e sérülések diagnosztizálásának és kezelésének jelenlegi tendenciáiba, és egyúttal átfogó terápiás koncepciót is ajánlani számára, amelyet
gyakorlati tapasztalataimból a volt munkahelyeken és a pozsonyi SZU Traumsebészeti Osztályon.
Véleményem szerint a saroktörések morfológiája annyira változatos, hogy a jövőben valószínűleg nem lesz univerzális implantátum vagy módja ennek a sérülésnek a kezelésére, de továbbra is egyedi terápiás koncepciót kell alkalmazni.
Sarokcsonttörések - Bevezetés
A diszlokált intraartikuláris törések kezelése és a calcaneus poszttraumás deformitásának műtéti kezelése a traumatológia és az ortopédia technikailag legigényesebb eljárásai közé tartozik. L. Böhler és R. Watson-Jones a saroktöréseket a múltban a legsúlyosabb és megoldhatatlanabb problémának tekintették az emberi csontsérüléseknél. Számos kezelés látható e törések kezelésének történetében, de egyik sem hozott kielégítő eredményt.
A törések csökkentésének és rögzítésének módjáról még jelenleg sem egységes a vélemény. A legtöbb sarok traumatológus különféle sebészeti technikák különböző buktatóit élte át. Egyrészt ezek kíméletes perkután technikák voltak, Kirschner huzalok vagy csavarok alkalmazásával, de nem voltak stabilak, és a csontdarabok elmozdultak a kezelés során. Másrészről, pontos redukcióval és nyílt módszerekkel végzett oszteoszintézissel a sebfertőzés fenyegetett. A saroktörések kezelésének modern irányzata továbbra is az egyéni terápiás koncepció volt, kiválasztva a legmegfelelőbb módszert a törés morfológiája és a beteg egyénisége szerint.
Még ha bármilyen módszert is alkalmazunk, a kezelés fő célja mindig a calcaneus és az ízületi felületek alakjának anatómiai rekonstrukciója marad, ami a jó lábműködés garanciája.
A megfelelő kezelés alapja a pontos diagnózis, a lehető legtöbb információ megszerzésével a törés természetéről. A legértékesebb képalkotó vizsgálat manapság a CT 3D rekonstrukcióval, amely pontosan megjeleníti a törésvonalak menetét, a fragmens diszlokációjának mértékét. Az orvos a törés osztályozására használja, és dönt a helyes kezelési módszerről.
A sarokműveletek során jó térbeli tájékozódásra van szükségem, egyértelmű elképzeléssel, hogy nemcsak az ízületi felületek, hanem a sarok teljes külső konfigurációját is helyreállítsam. A sarok korrekciójának megoldása során ismerni kell a láb biomechanikáját és előre megjósolni, hogy a műtét milyen hatással lesz a többi ízületre és a lábra.
A jó kezelési eredmény érdekében nemcsak a csont rekonstrukciója, hanem a lágy szövetekkel végzett munka is fontos. Könnyen sérülékenyek, és kíméletes és érzékeny kezelést igényelnek. A gondatlan műtét a bőr, a bőr alatti szövetek és más lágy struktúrák pusztulásával, valamint a műtét ütemezésének be nem tartásával gyakran súlyos sebes szövődményekhez vezet.
A műtéti kezelés mellett a gyógytornásszal való együttműködés sem kevésbé fontos. A rehabilitációs kezelés kiküszöböli a sérülés következményeit és egyúttal aktív sebészeti erőfeszítéseinket is.
Az értékelés és a szociológia szintén fontos a saroktörések kezelésében. A kohorszunkban szenvedő betegek 96% -a munkaképes volt, 12% pedig rokkantnyugdíjas lett. A betegek teljes számának 31% -ának munkahelyet kellett váltania. A betegek többségének (85%) a kezelés időtartama és a munkaképtelensége hosszabb volt, mint 1/2 év, és legfeljebb 34% -ának voltak állandó következményei.
A sérülés előfordulása és mechanizmusa
4.1 Előfordulás
Noha a kalcuscsonttörések a leggyakoribb sérülések a tarsális csontokban, az összes törésnek csak 2-3% -át jelentik. Az intraartikuláris törések akár 60-75% -ban is jelen vannak. (1, 2, 58, 81, 82) Férfiaknál gyakrabban fordul elő, mint nőknél, körülbelül 5: 1 arányban. Valószínűleg a munkatevékenység típusához kapcsolódik. Zwipp és mtsai. A férfiak 78% -ánál és a nők 22% -ánál, átlagosan 41,7 éves korukban, 553 intraartikuláris calcaneus törésből álló csoport elemzésében azt találták, hogy a kapcsolódó sérülésekben az ágyéki gerinc törései dominálnak (10%) és a a betegek alsó végtagi csonttörése volt. A politraumatizált betegek 10,2% -a nyitott, 11,5% -a kétoldalú és 22% -a volt törés. (80)
4.2 A sérülés mechanizmusa
A calcaneus intraartikuláris töréseinek leggyakoribb oka az axiális erőszak, amelynek során a páciens kiegyensúlyozott térdízülettel, egész testtömeggel közvetlenül a sarokra esik, és eltalálja a betétet. Ez a calcaneus törését okozza, ha magasból esik. A legtöbb calcaneus-törés férfiakban fordul elő, amikor magasból esik. A munkaorientációhoz kapcsolódik. Ezek többnyire magasságban dolgozó építőmunkások, tetőfedők, ácsok vagy házi sérülések, amikor létráról vagy más magasról leesnek.
A második csoport a közlekedési balesetek. Velük a sarok közvetlenül az autó padlójára csapódik. Ez általában a jármű vezetőjének első ütközése, amikor a lassulás a láb elülső része a pedálon, a hátsó pedig az autó padlójára csapódik. A betegek további csoportjai a motorosok, akiknél a sarok lassítás közben a pedált nyomja, majd otthoni és sportos sérülések következnek.
A Pozsonyi Traumatikai Sebészeti Osztályon műtött betegek sérülési mechanizmusának elemzése 2007 - 2014
Magasságból esik
A magasság nagyon fontos anamnesztikus figura, mert az erőszak energiájáról beszél. Csoportunkból n = 122 beteg szenvedett saroktörést, amikor 113 beteg magasságából zuhant (92,6%). A betegek által jelentett legkisebb magasság 0,5 m, a legnagyobb pedig 50 m volt. Különösen a jelenlegi csontritkulásban szenvedő idős betegeknél a saroktörések rendkívül alacsony magasságban is előfordultak. A legkisebb magasságot egy 64 éves hölgy adta nekünk, aki a székből való banális ugrás során egy saroktörést okozott, ami körülbelül 0,5 m. Éppen ellenkezőleg, a legmagasabb magasságból zuhanó férfi egy 51 éves férfi volt, aki siklóernyőzéssel zuhant le körülbelül 50 m magasból. Nagy magasságokkal is találkoztunk az öngyilkosságokban, miközben egy sokemeletes épületből ugrottunk. Azon betegek elemzése, akik a magasból történő leeséskor a sarok törését okozták, a táblázatban látható. 1.
A magasság mellett egy másik anamnesztikus jelentőség a párna és a cipő jellege. Elvileg a kemény talajon (járda, út, betonfelület stb.) Bekövetkező közvetlen ütközéseknél a sarok törő törései következnek be. Ezekkel az adatokkal azonban a betegek pontos elemzését nem végeztük el.