Guillermo del Toro meghívja Önt, hogy látogasson el egy titokzatos, viktoriánus kúriába, amelynek sötét múltja van. Félni fogunk?
Nem sikerült menteni a módosításokat. Próbálja újra bejelentkezni, és próbálkozzon újra.
Ha a problémák továbbra is fennállnak, kérjük, forduljon az adminisztrátorhoz.
Hiba történt
Ha a problémák továbbra is fennállnak, kérjük, forduljon az adminisztrátorhoz.
Összefoglalva az egészet, a híres mexikói alapvetően soha nem készített túl rossz filmet. Éppen ezért az egyes projektjeivel szemben elég magasak az elvárások. Természetesen a gótikus horror címmel nem ez volt a helyzet Bíborcsúcs, ami a kezdetektől fogva kissé vegyes reakciókat váltott ki. Végül is a kép cselekménye meglehetősen klasszikusnak és kopottnak hangzik. Még del Toro filmográfiája kapcsán is elvárható volt, hogy eredeti anyagot válasszon.
A történet főhősnője egy fiatal Edith Cushing (Mia Wasikowska). Emancipált, írói ambíciókkal rendelkező nő, aki nem sokkal azután, hogy apja tragikus halála után új férjéhez, Thomas Sharpe-hoz (Tom Hiddleston) és húgához, Lucille-hez (Jessica Chastain) költözött, a Crimson Peakbe (Purple Hill) költözik. Mint gyakran előfordul, Edith hamarosan rájön, hogy a régi viktoriánus háznak nagyon sötét múltja van, amely szorosan kapcsolódik új titokzatos családjához.
Nem eredeti hangtéma maga a toll a Tóra a Matthew Robbins (Ne félj a sötéttől) egy hétköznapi rutin kezében lehet, mint átlagos horror, amelyre másnap nem is emlékszel. Szerencsére az elismert alkotó maradt a rendező élén, és a lehető legtöbbet hozta ki a forgatókönyvből. Ha kísértetjárta házakról néz horrorfilmeket, akkor a történet enyhe kiszámíthatósága és bizonyos pillanatokban a „fejfogás” veszélye fenyegeti a szereplők (főleg Edith) (nem logikus döntéseiben), de a film tapasztalata biztosan nem fog elrontani. Mint mindig, a rendező maximálisan vigyázott a formára, és a főtt szellem témát egy irreális látványba burkolta, magával ragadó zenei komponenssel, ami szokás szerint messze maga mögött hagyta a versenyt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a forma valahogy jelentősen elnyomja a tartalmat. Mindkét elem megbízhatóan kiegészíti egymást, de a történet nem hoz újat, csak a már kitaposott festői utakat követi.
Másrészt a Bíborcsúcs nem teljesen az a tipikus szellemborzalom, amelyet Hollywood évente több tucat produkál. Csak azért del Toro nem próbálja mindenáron megijeszteni a nézőt, és mindig csak minimálisan jelentősen fagyos pillanatokat szolgál ki nekünk. Inkább a légkör lassú felépítésére, a szereplők bemutatására és a cselekmény fokozatos fejlődésére támaszkodik, a szellemekkel, amelyeket a bevezetőben talán kétszer is láthat. Ezután csak akkor kell megvárnia a következő látogatásukat, miután áthelyezte a karaktereket a régi kopott házba, ahol a kép második harmadában játszódik a történet. Ennek ellenére a két órás felvételek alatt nincs unalomveszély, amelyhez a kiváló színészek is hozzájárultak. Mindegyikük gond nélkül belefért az alakjába. Akár egy titokzatos férj szolgálatban Tom "Loki" Hiddleston (Thor) vagy szimpatikus Mia Wasikowska (Stoker) Edit szerepében. Charlie Hunnam (Csendes-óceáni térség) fiatal orvosként Alan McMichael nem kapott annyi teret, de gond nélkül játszotta a sajátját. Színészi szempontból a leghálásabb szerepet a gyönyörű ragadta meg Jessica Chastain (Csillagközi), aki tökéletesen élvezte a kimért Lucille-t, és teljesen kibontotta színészi képességeit, különösen a film utolsó harmadában.
A történetet az utolsó részben a klasszikus horrorfilmek hasonló szellemében hordozzák. A titkok kiderülnek, a végső (véres?) Elszámolás megtörténik és a történet egyértelműen lezárult. Nincs meglepő pont, amely ebben az esetben szamárságunkra helyezne minket. Összességében azonban a Crimson Peak folyamatosan tapos, mint egy jól olajozott gép, jelentős holtpont nélkül. Nem fogsz félni tőle, de alapvetően nem is a rendezőnek szólt.
Az évek során Del Toro rengeteg tapasztalatra és tudásra tett szert, finomította "filmstílusát", és 2015-ben lenyűgöző gótikus horrort/thrillert forgatott saját maga (és saját maga) alapján, első osztályú színészek uralták, remek musical alkatrész, pontos díszlet és maximális díszes látvány. Az így kialakult benyomás kissé elronthatja a kiszámítható forgatókönyvet, és egyeseknél hiányozhatnak félelmetesebb pillanatok. Az adott alfajon belül azonban továbbra is átlagon felüli munka. Ezért nem haboznék meglátogatni a mozit. A Crimson Peak mindenképpen megéri a figyelmet. Csak fel kell készülnie arra, hogy egy kicsit eltér a modern szellemfilmektől, amelyeket ma mozikban láthatunk. És ez nagyon jó. 7.5/10