Igor Liba jelentős mértékben hozzájárult a csehszlovák jégkorong történetéhez. Eperjesen kezdte sportpályafutását, később Kassára költözött. A kevés csehszlovák jégkorongozó egyikeként 1989 előtt az NHL legrangosabb jégkorongligájában játszott, anélkül, hogy emigrálnia kellett volna. Az interjúban felidézte sport kezdeteit, leírta tengerentúli tapasztalatait, de beszélt a tehetséges fiatalok akadémiájának létrehozására irányuló motivációról is.
Ki Igor Liba?
A legnépszerűbb téli sportjainkban csak három szlovák hokis nyert egynél több olimpiai érmet - Vladimír Dzurilla, Jozef Golonka és Igor Liba. Utóbbi, korának egyik legösszetettebb világjátékosa, az 1984-es szarajevói olimpiai játékokon a szlovák hokisok ezüstnégyesében, nyolc évvel később pedig Albertville-ben szerepelt. 1985-ben világbajnoki címmel is büszkélkedhetett, és a mai napig az összes szlovák között a legtöbb mérkőzést a válogatott mezben játszotta - 212. Igor Liba.
Ľubomír Souček
Hogyan emlékszel gyerekkorodra és amikor először találkoztál a jégkoronggal?
Gyerekkoromban a hoki volt mindenhol. Az utcán, tavakon. Mindannyian autodidakta voltunk, a stadionok pedig nyitottak voltak a fiatalok előtt. Ott annyi jégünk volt, amennyit csak akartunk. A mai gyerekeknek nehezebb dolguk van. A téli stadionoknak pénzt kell keresniük maguknak, és minimális idő marad a fiatalok számára. A képzésük egy órát vehet igénybe.
Sokan azon a véleményen vannak, hogy a mai fiatalok általában sokkal kevésbé foglalkoznak fizikai aktivitással, mint az előző generációk.
Igen, az idő okozza. Ha akkor lennének mobiltelefonjaink és számítógépeink, talán ugyanolyanok lennénk. Szerencsére csodálatos sportos gyermekkorunk volt.
Melyik klubnál kezdte jégkorong karrierjét?
Eperjesen kezdtem, ahol tizenkilenc éves koromig játszottam. Végigjártam az összes kategóriát, és csak akkor költöztem Kassára. Nos, őszintén szólva, alig emlékszem a teljes kezdetemre. Azt hiszem, tízéves koromban volt valami toborzás, amivel előálltam.
- Amikor bejöttem a kabinba, nem tudtam, hogy hozzáérek-e, vagy kiáltok.
Fiatalon jöttél Kassára. Hogyan bántak veled az idősebb játékosok?
Amikor a kabinba értem, nem tudtam, hozzá kellene-e nyúlnom, vagy kiáltanom. A régiekből azonban egyértelműen kiderült, hogy segíteni akarnak nekünk. Ekkor évente két-három fiatal játékos csatlakozott a csapathoz. Tehát nem volt probléma közöttünk, a segítségről volt szó. Aztán ugyanezt tettem, amikor új fiatal férfiak csatlakoztak a csapathoz.