fasiszták

Jakub Drábik fasizmusa egy művelt, vonzó mű, amely könyvpiacunkban nagyon hiányzott. Az interjút D. Taragel készítette.

A "fasizmus" szó minden oldalról nyilvánosan elrepül, de sok embernek fogalma sincs, mit jelent….

A fasizmus kifejezés bizonyos értelemben egyetemes sértés hazánkban: bárkit, akivel nem értek egyet, fasisztának nevezem, vagy akit valamilyen mérvadó tendenciát mutat, az automatikusan fasiszta. Ha mind fasiszták, akkor senki sem fasiszta. Ezért megpróbálom elmagyarázni ezt a kifejezést. Nem azt mondom, hogy egyetemesen igazam van, de olyan koncepcióval dolgozom, amelyet a szakértők objektív többsége ma a fasiszta mozgalmak címkézésének funkcionális heurisztikus eszközeként ismer el. Amikor elkezdtem tanulmányozni ezt a jelenséget, a legtöbb történész vagy egyáltalán nem határozta meg a fasizmust, vagy nagyon küzdött a fasizmus definíciójával. Lenyűgöző volt látni, hogy azt az ideológiát sem lehet meghatározni, amely a második világháborút felszabadította és több tízmillió embert megölt.

Mikor következett be a fordulat? Ki jött a megfelelő meghatározással?

Ennek egyik oka az volt, hogy a történészek "kívülről", az antifasiszták vagy a fasizmus áldozatainak álláspontjáról szemlélték a fasizmust. Csak akkor, amikor George Mosse történész, de főleg Roger Griffin kezdte nyomasztani azt az elképzelést, hogy ha meg akarjuk érteni, mi is a fasizmus, akkor magukat a fasisztákat kell megkérdeznünk, nem pedig ellenfeleiket vagy áldozataikat. Ha meg akarjuk tudni, mi a szocializmus, akkor megkérdezzük a szocialistákat, ha meg akarjuk tudni, mi is a liberalizmus, akkor megkérdezzük a liberálisokat.

Ön azt a véleményét fejezte ki, hogy az igazi fasiszta pártok nem kerülnek többé hatalomra, ideológiájuk olyan szerkezeti hibákkal rendelkezik, amelyek nem teszik lehetővé a hatékony kormányzást.

Amikor a mozgalom hatalomra került, a fasiszta vezetők szembesülnek a rutinpolitikával és az olyan kormányzati igényekkel, amelyek közvetlenül ellentétesek a fasiszta ideológiával. Az állam kezelése sokkal bonyolultabb, mint az ellenfelek utcai verése. Az ígért utópia és a rezsim valósága közötti mélységes különbség nagyon gyorsan kezd megmutatkozni. A fasizmus ezt a különbséget hatalmas tömegű társadalmi tervezéssel, propagandával, állami terrorral és elnyomással, végül katonai terjeszkedéssel oldja meg. A fasiszták soha nem tudtak működőképes gazdasági modellt létrehozni, álmaik az osztály nélküli társadalomról valószerűtlenek voltak, az államrendszeren alapuló választásról is. A fasiszta forradalom egy halva született csecsemő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fasiszták nem próbálnak igazán sokat átvenni és megvalósítani utópiáikat. Az az állítás, hogy a fasizmus egy impotens ideológia, amely nem tud működni, nem jelent semmi pozitívumot - inkább figyelmeztetés. A fasiszták keményen próbálnak nyerni, de erőfeszítéseik elkerülhetetlenül kudarcot vallanak és katasztrofális pusztítást okoznak.

Vannak politikusok, akik úgy tesznek, mintha demokraták lennének, de néha "vitatkoznak", majd olyan ötlet támad bennük, amely nagyon közel áll a fasiszta világképhez. Mi az?

A fasizmus valódi veszélye ma abban rejlik, amit a kiváló görög történész, Arisztotelész Kallis a fasizmus mainstreamingjének nevezett. Egyszerűen fogalmazva: a fasiszta retorika és témák bekerülnek a közbeszédbe, azokat a közvélemény és a politikusok veszik át, és a fasiszták, akik csak a lakosság egy apró töredékét képviselik, diktálják, hogy mely témákkal kell foglalkozni. Sajnos ennek ma is tanúi vagyunk. A nyilvános vita számos témáját a fasiszta párt határozza meg, ugyanakkor sok fasiszta retorika lépett be a közbeszédbe.

Mikor jött az ötlet, hogy írj egy nagyszerű könyvet a fasizmusról? Mit jelentett ez az egész?

Ján Gregor, a Premedia kiadótól jött az első ötlettel. Zavarta, hogy a fasizmus és a fasiszta kifejezések szinte mindenre vonatkoztak, és kezdtek kiürülni. Javasolta, hogy jó lenne egy 250-300 oldalas könyvet összeállítani. Körülbelül három év fárasztó írás után ezer oldalas kézirat állt előttem. Nem voltam nagyon elégedett ezzel a választékkal. A munkahelyemen csaknem tizenöt éves kutatásomra támaszkodtam. Az egyéves oxfordi tanulmányi tartózkodásom alatt gyűjtött jegyzetek sokat segítettek nekem. A brit fasizmusról szóló fejezet a doktori tanulmányaim során végzett levéltári kutatásomon alapul, a csehszlovákiai fasizmus pedig egy olyan téma, amelyen jelenleg dolgozom. A leghosszabb ideig, körülbelül két éven át dolgoztam egy fejezetet a fasizmus 1945 utáni fejlődéséről. Tudásom ott volt a legkevesebb, és sok szempontból a legelején kezdtem - először az egyes műveket kellett tanulmányoznom, majd " főzni "tőlük a szövegemet.

Jakub Drábik (1986)

Század történetével foglalkozik, különös tekintettel a fasizmus összehasonlító kutatására. A SAS Történettudományi Intézetében dolgozik. Ő írta a könyveket: Az újjászületés mítosza. Brit Fasiszták és Propagandáik Uniója (2014), Fasiszta. Sir Oswald Mosley története (2017), Az elfoglaltok története (összeállította Kovács Branislav, 2019), Fasizmus (2019).