Ján Uličiansky dramaturg és író (született: 1955. október 29., Pozsony) a prágai Színművészeti Akadémia Színházi Karán (1975 - 1979) dramaturgiát és bábrendezést tanult, miután elvégezte a kassai gimnáziumot. Művészi pályafutását rendezőként kezdte a kassai Bábszínházban, 1988 és 2008 között a pozsonyi Szlovák Rádió dramaturgjaként dolgozott, emellett 1991 óta tanít a Színművészeti Akadémián. tanárként).

uličiansky

Több mesejátékot és sorozatot írt a rádiónak, a bábszínházak kijelentették pl. játékait Fuk Mária vonalai (1978), Janko Pipora (1983), Radúz és Ľudmila (1984), Bohatier Kremienok (1986), A borsó esete (2004), számos díjat nyert ezen a területen végzett munkájával. A nyitrai A. Bagar Színház bemutatta gyermekeinek szóló darabjait Pán Péter (2004) a Mókusok (2007) és Drama SND Macska görkorcsolya (2008).

Versmappával debütált a könyvében Rejtvények (1980, 1984), majd egy novellagyűjtemény a legkisebbeknek Adela Zvončeková (Young Years 1981, il. Katarína Ševellová-Šuteková), vasárnap (ML 1987, .uba Končeková-Veselá), Hófehér-szigetek (ML 1990, il. Peter Čisárik), Van Emu (Buvik 1993, il. Čisárik Péter), Mókus Veronka (Nona 1996, il. Peter Čisárik), Sárkányláng (Buvik 2000, il. Ľuba Končeková-Veselá), Gólya úr (Buvik 2002, il. Peter Čisárik), Csodálatos történetek a hét tengerről (Tökéletes 2003, .uboslav Paľo). Könyv Bájos fiú (Perfect 2005) Petr Čisárik illusztrációival 3 történetet tartalmaz: Tik Tak - Peter Kľúčik - Varázslatos pillanat. Macska görkorcsolya (Perfekt 2006) Miloš Kopták illusztrációival 2006 nyarának legjobb könyvévé nyilvánították. A Perfekt kiadóval sikeres együttműködésben más könyvek is megjelentek Mókusok (2008, il. Čisárik Péter), Három rejtvény (a bábszínházról) (2008, il. Peter Čisárik) és a legújabb Kis hercegnő Miloš Kopták illusztrációival.

Számos díjat kapott könyves munkájáért, mint például az IBBY tiszteletbeli chartájába való beiratkozás a Snehuliacke ostrovy (1992) és Pán Prváčik (2004) könyvekért, a Trojruža-díj a gyermekek és ifjúsági alkotásokért (1998), az igazolás a Hans Christian Andersen-díj (2004).

Ján Uličiansky a gyermekeknek szánt munkáról beszél

Egy optimista jó végű meséket ír

Ján Uličiansky dramaturg és író (született: 1955. október 29., Pozsony) dramaturgiai és bábszínházi rendezést tanult a Prágai Színművészeti Akadémia Színházi Karán (1975 - 1979), miután elvégezte a kassai gimnáziumot. Művészi pályafutását rendezőként kezdte a kassai Bábszínházban, 1988 és 2008 között a pozsonyi Szlovák Rádió dramaturgjaként dolgozott, emellett 1991 óta tanít a Színművészeti Akadémián. tanárként).

Több mesejátékot és sorozatot írt a rádiónak, a bábszínházak kijelentették pl. játékait Fuk Mária vonalai (1978), Janko Pipora (1983), Radúz és Ľudmila (1984), Bohatier Kremienok (1986), A borsó esete (2004), számos díjat nyert ezen a területen végzett munkájával. A nyitrai A. Bagar Színház bemutatta gyermekeinek szóló darabjait Pán Péter (2004) a Mókusok (2007) és Drama SND Macska görkorcsolya (2008).

Versmappával debütált a könyvében Rejtvények (1980, 1984), majd egy novellagyűjtemény a legkisebbeknek Adela Zvončeková (Young Years 1981, il. Katarína Ševellová-Šuteková), vasárnap (ML 1987, .uba Končeková-Veselá), Hófehér-szigetek (ML 1990, il. Peter Čisárik), Van Emu (Buvik 1993, il. Čisárik Péter), Mókus Veronka (Nona 1996, il. Peter Čisárik), Sárkányláng (Buvik 2000, il. Ľuba Končeková-Veselá), Gólya úr (Buvik 2002, il. Peter Čisárik), Csodálatos történetek a hét tengerről (Tökéletes 2003, .uboslav Paľo). Könyv Bájos fiú (Perfect 2005) Petr Čisárik illusztrációival 3 történetet tartalmaz: Tik Tak - Peter Kľúčik - Varázslatos pillanat. Macska görkorcsolya (Perfekt 2006) Miloš Kopták illusztrációival 2006 nyarának legjobb könyvévé nyilvánították. További könyvek jelentek meg a Perfekt kiadóval sikeres együttműködésben Mókusok (2008, il. Čisárik Péter), Három rejtvény (a bábszínházról) (2008, il. Peter Čisárik) és a legújabb Kis hercegnő Miloš Kopták illusztrációival.

Számos díjat kapott könyves munkájáért, mint például az IBBY tiszteletbeli chartájába való beiratkozás a Snehuliacke ostrovy (1992) és Pán Prváčik (2004) könyvekért, a Trojruža-díj a gyermekek és ifjúsági alkotásokért (1998), az igazolás a Hans Christian Andersen-díj (2004).

  • Meséiben arra törekszik, hogy megragadja a kortárs gyermekek érzelmi világát, miközben gyermekei hőseinek nézete a felnőttek viselkedéséről egyáltalán nem elnéző. Hogyan tudja fenntartani ezt a képességet, hogy egy gyermek szemével körülnézzen? Ami a legnehezebb része egy ilyen szerzői megközelítésnek?

- Valójában ez a véleményem. Ahogy a művészi alkotásban már történik, a szerzőnek meg kell találnia egy olyan közeget, amelyen keresztül üzenetet küldhet arról, hogyan látja a világot, amelyben él. Vagy amelyben élnie kell. A művészet pedig az egyik módja annak, hogy legalább egy kicsit jobbá tegyük. Most néhány szkeptikus nem beszél rólam, néha éppen ellenkezőleg, meggyőződéses optimistának vallottam magam. Különben nem tudtam jó végű meséket írni. De ahhoz, hogy komolyan válaszoljak a kérdésedre, valóban nehéz erről a világról úgy írni, hogy az egyszerre vonzza a gyerekeket és a felnőtteket. Talán ezért a könyveimben szereplő gyerekek gyakran olyan felnőttek, a felnőttek pedig olyan gyerekesek.

  • A meséidből nem hiányzik a poén, a hősök viselkedése, gyengeségei vagy erkölcsi kudarcai, valamint a szójátékok alapján. Másrészt a "szomorúság is földet ér" története, különösen a legújabb könyvben, amely a kis hercegnőről szól. Ami véleményed szerint erősebb hatással van a gyermekolvasóra - könny vagy nevetés?

- A gyerekek minden bizonnyal inkább nevetnek, mint sírnak, és ez természetes. Emlékszem gyermekkoromból arra is, hogyan szórakoztam olyan vicces mesékben, mint például Kristy Bend, hogy eredeti irodalmunk területén maradjak. Mai szempontból számomra egyértelmű, hogy humor volt, amin még egy felnőtt is nevethet. És ezt követem a munkám során. Az irodalom univerzálissá tétele kis és nagy olvasók számára. És ha egyetemes akar lenni, akkor nem hiányozhatnak ezek a könnyek. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy ma az "Andersen" típusú bánatra nincs időnk és vágyunk, hogy túl pragmatikusak legyünk. De ha a gyerekek már kiskoruktól kezdve nem tanulják meg az érzékenységet, mi felnőttek könnyeket fogunk önteni rajtuk.

  • Rövid bibliográfia szerint egyértelmű, hogy hiteles illusztrátorral, minősített kiadóval dolgozik. Mit hangsúlyoz ebben az együttműködésben, hogy a könyv végleges formája a lehető legjobban megfeleljen ötleteinek?

- Egy igazán kreatív együttműködéssel az ötlet gyakran változik, még a könyv megvalósításának utolsó szakaszában is. Fontos, hogy minden résztvevő egyenrangú partner legyen, és nyíltan kommunikálhassanak egymással. Szerencsés vagyok, hogy tényleg jól teljesítek az utolsó címekben. Számomra a könyv története nem ér véget azzal, hogy a kéziratot átadom a kiadónak. Mivel elsősorban gyerekeknek készítek könyveket, amelyek gazdagon illusztráltak, ezért a dolgok ezen oldala is érdekel. Igaz, fontos, hogy a könyvet olyan személy illusztrálja, aki hajlandó párbeszédet folytatni a "levelek" írójával. Peter Čisárik, Ľubo Paľo és Miloš Kopták toleráns volt az ilyen "mesterségbe való bepörgés" iránt.

  • Jövőre Szlovákia díszvendége lesz a bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásárnak. A gyerekeknek szlovák nyelvű könyveket az Ön könyvei is képviselik. Miben látja gyermekkönyvünk munkájának erősségeit?

- Azt szokták mondani, hogy elsősorban illusztrációs munkánk. Természetesen megvan a híres hagyománya, de sok tehetséges és átható fiatal művész is. A könyv vizuális oldala természetesen kommunikatívabb, mondhatnám "akadálymentes". Annak érdekében, hogy valaki értékelje például Uchnár illusztráció stílusát, előfordulhat, hogy nem képes szlovákul olvasni. De Hevier miatt megtanulhatta. Úgy értem, hogy a szlovák írók nemzetközi kontextusban is túlélhetnék, de az idegen nyelvekre történő fordítással továbbra is fennáll a probléma. Ezért rendkívül megérdemli az Irodalmi Információs Központ azon törekvését, hogy alkotóinkat bemutassa ezen a rendkívüli eseményen, szintén angol és olasz kiadványok segítségével.