Hétfő, 2019. szeptember 30. 22:19:14 +0000

https://clovekvohrozeni.sk/?p=9229

veszélyben
A Régi piac előtt veszélyben lévő embereket néz ki. Fotó: Tomáš Halász (bal alsó és jobb alsó), Ján Husár (jobb felső).

A kiállítást fotósok részvételével avatják fel Október 3-án 17:00 órakor. a Régi piac előtt. A vernissage interaktív tevékenységhez is társul Élő könyvek veszélyeztetett ember munkásokkal. Ezt követi a kiállítás megnyitója a Return című film vetítése a Mladosť moziban (18 óra) és megbeszélés Nasruddin és Muhammad menekültekkel, akik tapasztalták a hajózást a biztonság érdekében és megszerezték a nemzetközi védelmet. Reggel 2 vetítést tartanak az iskolák számára.

A tevékenységek együttesen alkotják az "Egy világ határok nélkül" rendezvényt, amely a "Pillanatképek a határokról" nagy európai projekt része. Különböző események zajlanak egyszerre 14 európai fővárosban azzal a céllal, hogy október 3 - át kitűzzék Az emlékezés és a barátságosság európai napja - az EU határain élő fogadó közösségek felé, valamint magukkal a migránsokkal szemben.

Október 3-án a világ emléket állít arra a napra, amikor 2013-ban 368 gyermek, nő és férfi halt meg az olasz Lampedusa-sziget mellett történt hajótörésben. "Az összetartozás és az együttérzés kulcsfontosságú ebben a világban, de néha nehéz érezni. A tengeren elpusztulók történetei távol állnak tőlünk. Ugyanolyan távolságban lehetnek tőlünk a háború elől menekülők, erőszakos vagy szegénységben szenvedők sorsa "- mondja Viola Ternényová kiállítási koordinátor a Veszélyben lévő embertől.

A kiállítás és a vetítések a One World dokumentumfilm-fesztivál kísérő eseményei közül az elsők.

Az "Egy világ határok nélkül" rendezvény programja:

  • 8:15 és 10:00 - iskolai vetítés film De most tökéletes,
  • 05:00. -a kiállítás megnyitója Egy határok nélküli világ a régi piac előtti téren + Élő könyvek munkavállalókkal és veszélyeztetett munkavállalókkal,
  • 18:00 -a Return című film vetítése (Revenir) a Mladosť moziban és utána megbeszélés Nasruddinnal és Muhammaddal, aki elmenekült a háború elől, hajózott és nemzetközi védelmet nyert

Kiállítás helyszíne: tér a Pozsonyi Régi Piac tér előtt
Nyítás: 2019. október 3-án, csütörtökön 17:00 órakor.
A kiállítás időtartama: Október 3 - 13
Kiállító fotósok: Tomáš Halász, Ján Husár
Kurátor csapat: Lucia Carnecka, Peter Drezik

Tomáš Halász aktivista, volt újságíró és professzionális fotós, aki riportokkal és aktivista fotózással foglalkozik. Munkájában a dokumentálásról a társadalom változásának befolyásolására törekszik. A nagyközönség az "Utazás a palotába" című fotó esszé révén vált ismertté, amelyben Andrej Kisk elnöki kampányát örökítette meg. Számos rangos díjat nyert el érte, mint például az Év Fotója 2014, a Cseh Sajtófotó 2014 és az Újságírói Díj.

13 évesen kezdett fotózni, és a középiskolában fotózni tanult, és a fotóriporterekre koncentrált. Dolgozott a ČTK, a TASR sajtóügynökségekben és a Pravda napilapban. 2010 óta dolgozik szabadúszó fotósként. Hosszú távú együttműködést folytat számos civil szervezettel. Számos díjat nyert a Cseh Sajtófotó és a Szlovák Sajtófotó nemzetközi sajtófotós versenyeken.

Ján Husár főleg a fotóriporterekre és a dokumentumfilm-készítésre összpontosít. Huszár vizuális útjai az emberi világ sötét oldalainak megtekintéséről szólnak. Fontos globális kérdéseket ölel fel, különösen az afrikai és a közel-keleti régióban.

Huszár háborús konfliktusövezetekben dolgozott a Gázai övezetben, Kelet-Ukrajnában és Irakban. A szomáliai és dél-szudáni humanitárius katasztrófákat fényképezte.

Jelenleg a kelet-afrikai orvosi missziók koordinátora, elsősorban a gyermekkardiológiára összpontosítva.

]]> Az iraki Bawiza-ban működő iskola 1600 gyermek számára már teljesen működik https://clovekvohrozeni.sk/skola-v-irackej-bawize-pre-1600-deti-uz-funguje-v-plnej-prevadzke/

2018. május 31., csütörtök, 10:44:03 +0000

https://clovekvohrozeni.sk/?p=8002

Jelenleg az iskola már működik Irakban, Bawizában: van 17 osztály, tanít benne 45 tanár és meglátogatja 1600 gyermek (900 fiú és 700 lány). Bár a körülmények szerényebbek és szigorúbbak, mint a szlovákoknál, az "iskola az élet alapja" továbbra is érvényes:) Ebben a videóban azt is megnézheted, hogy néz ki az iskolában.

Azt is megtudhatja, hogy miként segítettünk más iraki közösségekben, Michaela Guldánová humanitárius munkatársunknak adott interjúban: Az iraki gyerekek megérdemelnek egy olyan környezetet, ahol biztonságosan felnőhetnek és gyermekek lehetnek. Ebben egy másik közvetített köszönetet is hozunk nektek: "A helyiek értékelték, hogy egy veszélyeztetett személy Szlovákiából és Csehországból hoz forrásokat az iraki oktatás segítésére. Többször mondták, hogy köszönjem meg otthon, hogy Isten megvédi csehszlovák családjainkat. "

Köszönet az adományozóknak!

A szlovákiai adományozóknak köszönhetően az iskolások és a tanárok jobb és méltóságteljesebb életet élhetnek. A rendszeres adományozói támogatás nagyon fontos számunkra a hosszú távú tevékenységek megtervezése szempontjából. Ha hasonló projekteket szeretne rendszeres adományokkal támogatni, akkor támogatónk lehet. Itt adakozzon.

További információért bármikor kapcsolatba léphet velünk a [email protected] címen.

]]> Michaela Guldanová egy befejezett iraki projekt kapcsán: az iraki gyerekek megérdemelnek egy olyan környezetet, ahol biztonságosan felnőhetnek és gyermekek lehetnek. https://clovekvohrozeni.sk/michaela-guldanova-o-ukoncenom-projekte-v-iraku-iracke-deti-si-zasluzia-prostredie-kde-mozu-bezpecne-vyrastat-a-byt-detmi/

2018. március 6., kedd, 16:56:20 +0000

https://clovekvohrozeni.sk/?p=7857 Irakban elkezdtük a tantermek építését, és szlovák pszichológust küldünk az országba https://clovekvohrozeni.sk/v-iraku-sme-zacali-stavat-triedy-a-do-krajiny-posielame-slovensku-psychologicku/

2017. július 10., hétfő, 11:51:55 +0000

A SlovakAid pénzügyi támogatásának köszönhetően valósítjuk meg a projektet.

]]> Slovenka kontra Irak: Szeretnénk visszavinni a gyerekeket az iskolákba https://clovekvohrozeni.sk/slovenka-v-iraku-deti-chceme-vratit-spat-do-skol/

2017. május 10., szerda, 10:00:26 +0000

https://clovekvohrozeni.sk/?p=7240

  • Nyáron a közösségekben is kampánynak kell lennie Vissza az iskolába címmel. Miről szól?

Ezzel a kampánnyal meg akarjuk szólítani a szülőket, hogy felismerjék gyermekeik oktatásának fontosságát. Közülük sokan a háború miatt egy évig vagy egy évig nem jártak iskolába. A család számára kiemelt fontosságú volt, hogy a konfliktus ideje alatt biztonságos menedéket és ételt, azaz alapvető szükségleteket biztosítson. Az oktatás oldalra ment. A gyermekeknek sokszor kellett dolgozniuk a család életben maradásáért, és gyakran bántalmazzák őket. Elvesztették gyermekkorukat. Sok családnak nincs apja, sok gyermek árva. Az anya inkább küldené 9 éves fiát a földre dolgozni, hogy legyen mit enni, mint iskolába járni. Nem látta annak alkalmazását a jövőben egy olyan országban, amely évek óta konfliktusban van.

De az elmulasztott iskolalátogatás oka gyakran az is volt, hogy a környéken egyetlen iskola sem működött, vagy már nem működött, vagy a környezete kibányászott volt. Vagy nem voltak tanárok, és a gyerekeket otthon oktatták. A régió menekülttáboraiban más nem kormányzati szervezetek számos oktatási tevékenységet végeznek, de eddig csak mi dolgozunk közvetlenül a közösségekben, a People in Need testvérszervezetünkkel együttműködve.

A kampány részeként a helyi szociális munkások meglátogatják az egyes közösségeket, és beszélgetnek velük az oktatásról annak érdekében, hogy a szülőket minél jobban motiválják gyermekeik iskolába adására. De még maguknak a gyerekeknek is nehéz lesz hosszú idő és traumatikus tapasztalatok után újra iskolába járni és normálisan csatlakozni a csapathoz.

Mivel a gyerekek sok órát hiányoltak, a megújult iskolákban már augusztusban meg kell kezdeni a tanítást, hogy a gyerekek minél többet végezzenek és teljesítsenek minden felvételi tesztet.

  • A tartományban mobil munkatársak is lesznek. Mit fog tenni minden?

Ha egy gyermeknek vagy felnőttnek problémája van velünk, felhívhatja a segélyvonalat, felveheti a kapcsolatot a hatóságokkal, a civil szervezetekkel vagy az önkormányzattal. Ha valakinek problémája van Irakban, akkor lényegesen kevesebb lehetőség van a fordulásra, és az állam szerepét gyakran nem kormányzati szervezetek váltják fel. A helyi emberekből álló mobil csapatnak ezért ebben segítő kezet kell nyújtania. Meglátogatja az egyes családokat, és tanácsokat nyújt abban az esetben, amikor az embereknek segítségre van szükségük.

Munkánk számos részét helyi emberek végzik, akik tudják, mire van szükség. Mi, akik teljesen más kulturális és társadalmi háttérből származunk, nem akarjuk a világról alkotott elképzeléseinket olyan országokra kényszeríteni, mint Irak. Inkább koordinátorok vagyunk, kommunikálunk az önkormányzatokkal, létrehozunk finanszírozást, hozhatunk némi know-how-t. Még a tanárképzés során is főleg azt fogjuk kérdezni tőlük, hogy mit kell tudniuk, és mit fognak tapasztalni a gyakorlatuk során. Nélkülük nem tudunk nekik programot készíteni. Tehát mindent alapvetően a területre és a közösségre szabunk, miközben természetesen tiszteletben tartjuk a konfliktusok terén az oktatás területén meglévő normákat és módszereket.

A humanitárius dolgozók mindig megpróbálnak a lehető legkevesebbet beavatkozni, de a lehető legnagyobb mértékben erősíteni a hazai közösséget, hogy aztán külső szereplők segítsége nélkül működhessenek. És ez a projekt épül fel, amelybe sok iraki és kurd alkalmazott vesz részt, akiknek távozásunk után önállóan is folytatniuk kell a munkát.

  • Mit kellett tennie az iraki útra készülve?

Oltások, elsősegélynyújtási képzés, pénzgazdálkodási képzés, a humanitárius munka elvei és az ország története vagy biztonsági képzés. Mindez a felkészülésem volt. A képzések során különféle modellhelyzetekkel is foglalkoztam, amelyek a helyszínen előfordulhatnak - mit kell tenni, ha humanitárius munkatársat rabolnak el, ha váltságdíjat kérnek tőle, ha fennáll az elvesztés veszélye.

Így a képzés során a humanitárius dolgozók olyan helyzetekre készülnek, amelyek valószínűleg a helyszínen fordulnak elő. Attól kezdve, hogy miként kell viselkedni, amikor ellenőrző pontokon megyünk át, egészen az alapokig, hogy hogyan működik az ország öltözködéssel vagy kezet adni egy férfi és egy nő kapcsolatában.

Az egyik afrikai országban az ENSZ dolgozója egy helyi alkalmazottat kísért haza, és meggyilkolták, amikor elhagyta a falut. A helyiek úgy gondolták, hogy a nő megszégyenült, és meg akarják szabadítani a családot a szégyentől. A környezet tudatlansága miatt ilyen extrém dolgok történhetnek egy emberrel. Így minél többet tud a helyi kontextusról, annál kevésbé valószínű, hogy veszélyezteti önmagát, az egész szervezetet vagy az országban működő más civil szervezeteket.

  • Noha sok országban dolgozott, nem aggódik Irak miatt?

Ha nekem egyáltalán nem lenne, akkor valószínűleg kissé kóros lenne. Tisztában vagyok a kockázattal, de nem hiszem, hogy csökkenteném vagy felfújnám. Tisztában vagyok azzal, hogy mekkora lehet, de a projekt megéri. A kockázat ebben a munkában mindig felmerül.

Sokszor kerültem külföldre olyan helyzetekben, amikor kénytelen voltam gyorsan reagálni, és eldönteni, mit tegyek és hogyan oldjam meg az ügyet. És nagyon szeretek feladatokat megoldani, miközben nem konfliktusos típus vagyok. (nevetés)

Szerbiában például egy teherautó, amely tele volt humanitárius segítséggel, egykor a határon állt, és szükségünk volt rá a terepen, ahol több ezer ember volt átázott ruhában. Mindig szeretek nézőpontból nézni az ilyen problémás helyzetekre, és megpróbálni megoldani őket. Végül a ruhák a következő állomáson várták az embereket.

  • Szerbiában volt munka az ún a migrációs válság az eddigi legnagyobb teszt az Ön számára?

Valószínűleg ez volt a legnagyobb tanulság számomra, mivel minden nap reagálnunk kellett a változó helyzetre. Eleinte körülbelül 12 000 ember járt nap mint nap a mezőkön, gyakran éjszaka és fény nélkül. Akadtak kerekesszékes, hordós, idős vagy beteg emberek, kisgyerekek és kocsis anyák is. A rászorulókkal és az embereket a futásban segítő szervezettel (az úgynevezett cseh csapat) együtt áramot húztunk a mezőkre, összeszereltünk egy fűtősátrat, hogy az anyáknak legyen hova táplálni a gyermekeiket, osztogattak ételt, változtatnivalókat, alapszükségletek. Segítettünk az elejétől a végéig, amikor a határok már zárva voltak, és az emberek nem jöttek vagy mentek, mert már nem tudtak sehova mozogni, és megint másfajta segítséget kellett nyújtanunk. A munka minden nap nagyon igényes volt.

Munkám során szintén mintegy 2200 önkéntesünk volt a határon, amit egyszerre volt nehéz összehangolni, és értékes volt találkozni és látni a különféle motivációikat. Néhányan negatív hozzáállással álltak elő, és csak meg akarták győzni magukat, hogy ez az a gondolkodásmód. Szlovákiából és Csehországból azonban sokan kivették a szabadságukat, saját pénzükért vásároltak táplálkozási bárokat, és egyszerűen csak segíteni jöttek. Ha angol tanár jött hozzánk, akkor angolt tanított a gyerekeknek. Amikor jött egy villanyszerelő, segített nyújtani az elektromos hálózatokat. Ha asztalos, fából készült játékokat vagy egyéb szükséges dolgokat készítettünk a gyermekek számára. Meglepődve tapasztaltam, mennyire nyitottak és szolidárisak a szlovákok.

  • Miért aggódik leginkább Irakban, és éppen ellenkezőleg, mit vár a legjobban?

Nyáron Irak árnyékában meghaladja a 50 Celsius fokot, ezért kissé aggódom, hogy hogyan tudunk majd dolgozni ekkora melegben. Magas célokat tűztünk ki, és remélem, hogy lesz energiánk, és hogy a test képes-e ellenállni neki. És természetesen várom, hogy találkozzak a kultúrával, a gyerekekkel és a tanárokkal, és lássam, hogyan tudnak konfliktusok közepette élni. Várom projektünk első eredményeit, hogyan fogom látni, hogy van-e értelme, és hogyan tudunk hozzájárulni egy olyan ország újjáépítéséhez, amely még csak most kezdődik és még hosszú évek munkája előtt áll. 720 gyermeknek javítani kell a tanítást, 43 tanárt ki kell képezni, öt új osztályt kell építeni és még sok minden mást. Ezek számomra remek számok. Ezért szeretném felhívni Szlovákia népét, hogy támogassák az iraki oktatási projekteket, mert ennek valóban van értelme, és mindannyiunkat érint.