• Főoldal
  • Az alkatrészek katalógusa
  • A projektről
  • Gyakran Ismételt Kérdések
  • Digitizer kézikönyv
  • Csatlakozz hozzánk
  • Projekt blog
  • Projekt megbeszélés


A SME Gold Fund a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetével együttműködésben jön létre



Az Arany Alap műveinek RSS-kimenete (További információk)

Jozef Gregor Tajovský:
Szolgálatban

Tetszik neked ez a munka? Szavazzon rá, mivel már szavazott 129 olvasók

1. kimenet.

Stefan, Zuzka, Anka, Jano.

(A bonc előtt a baldachin alatt ebédeltek. Jano még mindig végez, Anka már remeg. Zuzka körtét harap. Stefan megtörli a száját.)

ŠTEFAN: És nem is ajánlja fel többé?

ZUZKA: Szeretné? (Félig megharapott körtét szolgál fel.)

ŠTEFAN: De nagylelkű vagy - harapásra. Inkább adj nekem pipát.

ZUZKA (boncra megy): Hol találhatnám újra?

ŠTEFAN: Nézd. Az ablakon, a padon vagy a bárban lásd:… (János.) És te, miután ettél, hazamehetsz átöltözni; de negyedik itt lenni. Jönnek az aratók, megyünk éjszakára. Ma még szükség lesz a felhajtásra. És a feleséged, hogy elfogyjon az ideje.

JANO: És a lány? És a baba? Ahol elhagy?

ŠTEFAN: Hadd vigye el a gyereket, ha elég, ha magával viszi.

JANO: És a lány? Nincs erre szükséged?

STEFAN: Nem vagyok. Ha a feleségednek bármi köze volt egy gyermekhez, akkor nem érdekel; hanem tenyésztésén.

JANO: És a tieden?

ŠTEFAN: Mint mondtam: a libáim legelnek, gyermekét elkobozzák, és tenyésztés közben leveszem a rozs békéjét a húslevesről.

JANO: Fél intézkedés, mint tavaly, nem is érdekel, vonja vissza; de nem az összes. Minél nagyobb a lány, annál többet fognak csinálni a robotok.

ŠTEFAN: De többet eszik.

JANO: Nem farkas a lándzsából ... Tehát nem fog visszavonulni a békétől?

ŠTEFAN: Még fél kosár sem!

JANO: És nem adok békét. Másutt semmit, vagy csak a felét veszik el a bérbeadók az ilyen gyerekektől.

ZUZKA (pipát hoz).

ŠTEFAN (világít): Ez régen volt. Ma már mindenki tudja, hogyan kell forralni egy edényben. És ha nem köt békét, még egy nő sem fogja tudni késleltetni a fedélzetet. Megint nem engedem, hogy a szolga pótolja a szolgát azzal, amit hiányol.

JANO: Tehát azért jöttem, hogy egy szukát kössek a fenekem alá. Látva, hogy nincs gyereked, és így nem is érzel irántuk. Ha Isten legalább öt emberrel akar megáldani, mint én.

ŠTEFAN: Az, hogy megáldom vagy megbüntetem-e, ahogy mondom. Add meg a babát, amikor akarod - anya az öreg. Még másodpercenként továbbadják…

JANO: És elveszi a tejét.

ŠTEFAN: Semmi közöm hozzá. De ez kizárt. Épp akkor vagyok, amikor sírsz - még mindig vetünk -, ezért azt kérem, hogy a robot legyen a második gazdád. Az lesz a legjobb, ha a lány otthon marad a gyerekkel. Ez senkit sem fog akadályozni.

JANO: Most halott lesz, amikor már beavatkozik a gazdag gazdaságba. Megmondom az asszonynak, hogy tartóztassa le, akkor te és senki sem akadályozhatnád. Miért tart szegény ember gyerekeket? Íme, a három, amit eltemettem, jobb. Még nem tudja, hogy a világon van, és máris végrehajtja.

ŠTEFAN: Nem vagyok hibás. Csináld ahogy csak szeretnéd.

JANO: Megcsinálom, megcsinálom. Csak meg kell gondolnom.

ŠTEFAN: Csak te ... (Szünet.)

JANO (feláll): Adj húsz grajciart.

ŠTEFAN: Mit jelentenek neked? Ital. És ebéd előtt betettem egy csészébe ...

JANO (inkább magában): Olyan víz.

ŠTEFAN: - ami hozzád tartozik. Tehát akkor megint iszol, és hülyét csinálsz magadból. Nem voltál elég?

JANO: Nem voltam elég fáradt; Nincs annyi, hogy eléggé kiboruljak.

ŠTEFAN: Olyan dühös neked, mint cigány a táncért. De nem adom neked! Igazságos, elkalandozol valahol, holnap nem leszel semmi.

JANO: Ne aggódj. Senki nem foglalja el a helyem. Ott leszek! De fogok valamit a lánynak, utolérem.

ŠTEFAN: Még snapsz! Nem mondod meg a fő dolgot.

JANO: És te! Inni akarok. Hamarabb elmondom az igazat.

STEFAN: Az igazság nem bűn. De ma nem adok pénzt. Reggel hazamentél, és reggel jöttél.

JANO: Mint mások. Vasárnap van. Én is hetente egyszer pihenhetek, legalábbis mint azok a lovak az istállóban. Hogy el kellett volna-e jönnöm nézni, ahogy esznek?

ŠTEFAN: Te is elmehetnél a templomba ...

JANO: Nem tudom, hol van a padom.

ŠTEFAN (szúró): Azt mondanám ...

JANO: Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy kocsmában voltam. De most megyek! Add ide azt a húsz grajciart.

ŠTEFAN: Kár szádat fújni. Már átvetted.

JANO: Ne mondd már nekem ...

ŠTEFAN: Nos, csak annyi, hogy hetekről-hetekre fogy.

JANO: Ez más. Próbáljon szolgálni: nő, három vagy négy gyermek tenyésztésére, öt keresztelés, három temetés, kvartilis, ruházat, cipő - meglátja, mennyit nő egy ilyen szolgálat, mint az enyém és a szolgám.

ŠTEFAN: Hercegként születhetett volna…

JANO: Az, az. És legalább attól félek Jan, hogy csak egyszer kell húsz újat kérdezned.

ZUZKA: De add csak nekik, Števka. Amikor azt akarják, hogy egy lány vásároljon vásárot ...

ŠTEFAN (meredeken): Húsz grajciarért nem vesznek semmit! Se ruha, se cipő.

ZUZKA: Végül is valami játék. Mi van veled? Csak add nekik. Gyerünk, értem.

ŠTEFAN: Ne beszélj! Egyáltalán nem érdekel, mint eddig. Ott van Anka, egy szobalány. Tudom mit csinálok. Vasárnap inkább adnék neked mézet, de ma könnyen megnedvesedsz ... Tíz ízlésem van, amit nem adhatok neked. (Kihúzott egy petárdát.)

JANO: Nos, ne csináld ezt már velem.

STEFAN (hálátlanul): Tessék. (Leesik a pénz.)

JANO (felveszi): Ez! (Hogy mint a kutyák.)

ZUZKA: De megkérdezem Jane Mary-t, mit adtál nekik im?

JANO (halkan): Zuzka, háziasszonyom, azt hiszem, van egy szív a testemben, amit reggel még meg is ittam. És ma nem volt több a számban. Aludtam. Hidd el nekem. (Hálából Stefannak.) Tehát a negyedik…?

ŠTEFAN: Egy percig! Mert aki nem jön, az sétálni fog, vagy otthon marad, és a helyére újabb druhýt vesznek fel

JANO (szurkált): Könnyű. (Gyülekezés.) Nagyon sok a szegény világ, így átveheti bennünket, mint a sütőtökben ... De várjon - mi is összegyűlünk. És amikor téged, háziasszonyokat alaposan megvernek, akkor mi is - a munkások.

ŠTEFAN (fenyegetéssel): Csak légy! Meglátjuk, kitől!

JANO: És tudod, mit kell bajlódnod?

ŠTEFAN: És tudod, milyen érzés nyújtózkodni?

JANO: Tudom, a farm nyújtózkodik.

ŠTEFAN: Nos, légy óvatos ...

JANO (nem értette, nézte): Hé, ha tudnék olvasni, mint a másik, én is kirúglak ezért a szóért. De én, amint meghallom ...

ŠTEFAN: Nem is kellene.

JANO: Ha élek, iskolába állítom a fiút ...

ŠTEFAN: Amint belelép, szocialista lesz.

JANO (dühös): És mi lenne, ha nem lenne? Ha az vagy, akkor én is! (El.)


Jozef Gregor Tajovský

- szlovák regényíró, dramaturg és költő További információ a szerzőről.

szolgálatban

Új könyvek, irodalmi hírek - közvetlenül a postaládájába küldjük. Heti három e-mail.