Ezen a kedden dől el, hogy az internet és a digitális piac Európában alapvetően megváltozik-e.

európai

A szerző a hollandiai Tilburgi Egyetem jogi karán oktat
és tagja az Európai Információs Társadalmi Intézet (EISi) nonprofit szervezet igazgatóságának

Majdnem három éve, hogy részt vettem a szerzői jogi reform európai szintű vitájában. A polgárok, köztük számos szerző, kezdettől fogva a rövidebb véget szorgalmazták. A fő szót nyomtatott kiadók és zeneműkiadók adják. Csak nézze meg, kik lobbiznak leggyakrabban az Európai Bizottságnál (táblázat itt).

Nem, nem technológiai vállalatok. És a fogyasztói szervezetek sem. De nagy üzlet a zene- és filmipar kiadói részéről.

Az egész 2016-ban kezdődött, amikor az Európai Bizottság bemutatta reformjavaslatát. Nekünk, akadémikusoknak, akik mélyen foglalkozunk ezzel a témával, azonnal világossá vált, hogy csak néhány rendelkezés oldja meg a szerzői jogi törvény valódi problémáit. És valóban sok van belőlük. Épp ellenkezőleg, sokan láttunk már a kezdetektől fogva nagy problémákat.

Bár a reform célja a digitális egységes piac létrehozása, további széttöredezettségre lehet számítani. Ez mind az Európai Unión belül zajlik a tagállamok között, mind a világon kívül. Egyre több és több szolgáltatást blokkolunk a területünkön. A reform nem sokat tesz a digitális piac valódi modernizálásáért. A jogi szöveg annyira gyenge, hogy gyakran fogalmunk sincs, hogy fog kinézni annak értelmezése. Ezen kívül mellékhatásként ez a reform mérgező politikai üzenetet hoz a közelgő választások előtt.

Az egész reform ambiciózus, csak két rendelkezéssel. Mások vagy teljesen kozmetikai jellegűek (például szerződéses mechanizmusok, amelyek gyakran már szerepelnek törvényeinkben), vagy hatásuk alapvetően az esetek szűk csoportjára korlátozódik (például kivétel a kutatási szervezetek számára végzett adatbányászat esetében).

A vita során az akadémikusokat és az állampolgárokat lényegében figyelmen kívül hagyják. Európa vezető tudományos intézetei ebben a formában felszólaltak a reform ellen. Sokszor írtunk nyílt leveleket, még ezen a vasárnapon is (itt, itt, itt, itt, itt). Semmi sem változott. Találkoztunk a Bizottsággal és elmentünk a Parlamentbe. A vonatot nem lehet megállítani. Ezt követően a meglepett állampolgárok kezdtek panaszkodni képviselőik előtt. Ötmillió ember írta már alá az online petíciót. Manapság ezrek vonulnak utcára. Számítógépes trolloknak hívták őket. Azt mondják, csak félreértették az egészet. Az Európai Bizottság weboldala még abban az időben is tomboló tömegnek nevezte a reform kritikusait, amelyet amerikai technológiai vállalatok manipuláltak (az EK ezt követően elnézést kért).

Minden meggyőződött európait csalódnia kell az emberek szakértelmének és hangjának ilyen tiszteletben tartása miatt. Ez nem általános módja az európai jogalkotási folyamat működésének. Ez az ő szomorú karikatúrája.

Internetes szűrés

Az első problémás pont az online platformok megoldása. A zenekiadók évek óta panaszkodnak arra, hogy a YouTube-hoz hasonló szolgáltatások kevesebbet fizetnek, mint a Spotify. Ennek oka, hogy tartalmukat a felhasználók generálják, ezért nem kell fizetniük a licencekért. Logikailag a tartalom egészen más. A törvény előírja, hogy az illegális tartalmat értesítés után haladéktalanul el kell távolítani.

Annak elkerülése érdekében, hogy folyamatosan videókat töltsön le, a YouTube-hoz hasonló szolgáltatások létrehoztak egy rendszert, ahol a szerzők automatikusan megtalálhatják tartalmukat, és eldönthetik, hogy eltávolítják-e, vagy a platformon tartják-e cserébe a hirdetés egy részét. A YouTube, a videokészítők és a jogtulajdonosok megosztják ezt az összeget. A jogtulajdonosok túlnyomó többsége a tartalom blokkolása nélkül választja ki a hirdetés részét. A pénz azonban nem tükrözi a mű valós értékét, annak ellenére, hogy az egész zeneipar eléri a rekordszámot (sajnos csak egy kis része megy a zenészeknek).

Itt nem fogom értékelni panaszaik megalapozottságát. Nézzük azonban a javasolt megoldást. A megoldás az lehet, hogy a kiválasztott szolgáltatásokat felelőssé kell tenni a felhasználói tartalmakért, mint például a televízió vagy a rádió. Függetlenül attól, hogy tudnak-e a lehetséges jogsértésekről. Függetlenül az internetes beszélgetés méretétől és sebességétől. És annak ellenére, hogy nincs szerkesztői felügyelet, csak nyomon követési ellenőrzés van.

Tehát, ha azt szeretné, hogy a felhasználók feltölthessenek videókat, szövegeket vagy bármi mást, amely szerzői jog által védett lehet (és sok ilyen van), akkor először fizetnie kell, vagy meg kell állapodnia a potenciális jogtulajdonosokkal. Ellenkező esetben saját felelősségét kockáztatja azért, amit a felhasználói az Ön tudta nélkül fognak tenni a szolgáltatásában. Igen, ezt helyesen olvastad.

Ez a modell teljesen megtöri azokat az alapokat, amelyekre a mai Internet épül. A szolgáltatókat elsősorban infrastruktúrának tekinti, nem pedig televíziónak vagy rádiónak. A szerzői jogi reform a jogi keretet rádióra váltja - legalábbis a szerzői jog vonatkozásában. Ki gondolja igazán, hogy ilyen radikális változással minden más a régi?

Néhány példa. A webhely eleve felelősséggel tartozik a blogszakaszokért, amelyek a bloggerek szerzői jogainak megsértésére vonatkoznak. A Twitter eleve felelős lesz a harmadik féltől származó tartalomra mutató linkek terjesztéséért. A Facebook eleve felelős a felhasználók Facebook-oldalaiért. A YouTube és versenytársai felelősek lesznek videóikért. A Wikipedia, a Dropbox és a Github csak a mentesített kivétel miatt nem lesz felelős.

Ennek a megközelítésnek két következménye lesz. Drága lesz belépni az érintett szolgáltatások piacára, és csökken az érintett szolgáltatások száma. Engedélyeket kell beszereznie a jogtulajdonosoktól. A páneurópai engedélyezési piac azonban egyáltalán nem áll készen. Ezenkívül számos ágazatban még az engedélyezés sem lesz lehetséges. Licencek nélkül a szolgáltatóknak a lehető legaktívabban kell törölniük a felelősség elkerülése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a technikai szűrők használata korlátozza azt, amit megoszt, olvas és lát. A szólás és az alkotás szabadsága még inkább frakkot kap.

Ugyanakkor az akadémikusok különféle egyéb megoldásokra mutattak rá, amelyek sokkal kíméletesebben reagálhatnak az online platformok növekvő erejére. Sikertelenül.

A rendszeres üzenetek díja

A második kritikus pont a hétköznapi üzenetek díjazása. A nyomtatott kiadók több mint egy évszázada próbálják megszerezni saját szellemi tulajdonjogaikat. Az olyan technológiai változásokat, mint a távíró és a rádió, korábban a sajtó jogsegély nélküli kihalásának okaként írták le.

Mi az oka most? Ma a nyomtatott kiadók függnek közreműködőik szerzői jogaitól. A Sme vagy a Pravda szerzői joga tehát csak licencszerződés vagy újságíróval kötött munkaszerződés alapján származik. Ezután a bíróságokon keresztül is közvetlenül érvényesíthetik ezeket a jogokat, ha valaki lemásolja cikkeiket.

Az újságcikkek általában szerzői művek. Ami nem védett, az maga a hétköznapi címsor vagy tény, amelyet a cikkek tartalmaznak. Bárki átveheti és terjesztheti. Nos, legalábbis egyelőre.

Az új után a kiadóknak párhuzamosan joguk van díjazásra az üzeneteik használatáért. És ezért olyan alkatrészek is, amelyek ma nem védettek szerzői jogokkal. Állítólag javítani fogjuk az újságírás minőségét.

Úgy gondolom, hogy minden ésszerű ember a minőségi újságírás mellett áll. De a javaslat ezt nem díjazza. Először is ugyanolyan jogot kapnak különféle "alternatív", szépirodalommal teli weboldalak vagy azok egyre növekvő "gépi" gyártása. Másodszor, a jogszabály nem rendelkezik olyan mechanizmussal, amely arra kényszerítené a kiadókat, hogy fektessék be ezt a pénzt a minőségi újságírásba. Csak a szép szavukra hagyatkozunk.

Nyílt titok, hogy a cél a pénz felvétele a Google-től. A hírcsatornákat és cikkekre mutató linkeket biztosító Google News a német nyomtatott kiadók tüskéje.

A javasolt megoldás prototípusa már Németországban található. A német jogi közösség nézeteltérése ellenére elfogadták. Az eredmény? Nincs változás a Google számára, nagy változás mások számára. A Google azzal válaszolt, hogy ha a kiadók azt akarják, hogy a napi hírek bekerüljenek a Google Hírekbe, akkor azok rövid részeit ingyen licenceljék. Végül is senki nem kér pénzt ellenértékért - továbbították az olvasók. A német kiadók kezdetben ingyenesen elutasították az engedélyeket. Mivel azonban cikkeik olvashatóságára jelentős hatással volt, fokozatosan úgy döntöttek, hogy végül új jogaikat kölcsönadják a Google-nak. De mások nem azonos helyzetben vannak a piacon. Fizetniük kell a kiadóknak. Ezért, ha a német forgatókönyv megismétlődik, a Google pozíciója csak megerősödik.

Azt mondod: Miért javasolna valaki bizonyítottan hibásan működő megoldást egész Európában? V: A német kiadók úgy vélik, hogy végre fizetésre kényszerítik a Google-t.

Ha csak a Google, akkor nem biztos, hogy érdekli. Piaci kapitalizációja miatt anyagilag sok hülye ötletet képes magába szívni. Ezenkívül a technológiai vállalatokat nem lehet megszakítani az adók fizetése során Európában. De ennek az új jognak a hatása sokkal szélesebb lesz. Az interneten található hírrészleteket gyakran használják az RSS összesítésében, különféle e-mailes értesítésekben vagy a médiában található hírek összefoglalásában. Jóllehet a szerzői joghoz hasonló kivételek és korlátozások érvényesek, a kereskedelmi idézetek valószínűleg csak sokkal korlátozottabban lehetségesek, mint a mai. Nézze csak meg, hogyan működik manapság a hanghordozók idézete, amelynek alkotmányellenességéről hosszú viták folynak.

Egy jobb jövő

A reform hívei szerint a szerzők számára igazságosabb környezetet és jobb újságírást eredményez. Azt mondják, hogy aki ellene van, az valóban ellenzi ezeket a dicséretes célokat. Ez csalárd taktika. Eszerint azok az emberek, akik éveket szenteltek a szerzői jogok tanulmányozásának, szinte mind a szerzők és újságok ellen szólnak. Mindegyiket három amerikai technológiai vállalat fizeti. Az emberek valójában csak bábok a kezükben. Ha ismeri az ilyen összeesküvéses hülyeségeket, akkor az éppen azért van, mert állítólag az elmúlt években próbálunk küzdeni ellene. Ha jobb jövőt akarunk, akkor őszinte vitával és minden kritikus démonizálása nélkül indulunk. Próbáljunk reagálni érveire és bizonyítékaira. Ne vegyük a taktikájukat, amikor az hirtelen nekünk megfelel.

Ami pedig a keddi szavazást illeti, olvasson erről többet, és alakítsa ki saját véleményét. Akkor ne felejtse el telefonon kifejezni azokat, akik képviselik Önt az Európai Parlamentben. A jövőnkről és az elfogadni kívánt politikai kultúráról szóló szavazás mindenképpen szoros lesz.