A megbocsátás vagy a megbocsátás felhívása fontos alapelv és közös fogalom kultúránkban és szellemiségünkben. De mi jelenthet radikális megbocsátást?
Colin Tipping ezt elmagyarázza a radikális megbocsátás teljesen kiküszöböli a hagyományos megosztottságot annak, akit megbántottak, és annak, aki rosszat tett. A radikális megbocsátás során az ember megérti, hogy mindannak, aminek tapasztalata van, mélyebb vagy magasabb célja van, és hogy mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami megjelenik a valóságunkban, és ezért nincs okunk arra, hogy úgy érezzük magunkat, mint akit bántottak. A szó valódi értelmében ez valójában nem a megbocsátásról szól (mert nincs mit megbocsátani senkinek), hanem egy teljesen más nézet az életünk nehéz vagy fájdalmas helyzeteiről. Ez az új nézet erőt, hatalmat, a sérthetetlenség tudatát és a szabadság érzetét adja önsajnálat és neheztelés helyett.
A radikális megbocsátás arra szólít fel bennünket, hogy gyökeresen változtassuk meg a világról alkotott felfogásunkat, és értelmezzük újra az életünkben zajló eseményeket, hogy ne érezzük magunkat áldozatként.
Az áldozat archetípusa mélyen bennünk gyökerezik. Mindig életünk minden területén az áldozatok szerepét játszottuk, és meggyőztük magunkat arról, hogy az emberek felosztása áldozatokra és agresszorokra az emberi lét abszolút alapja. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ennek a nagyon erőteljes archetípusnak a hatásától, valami gyökeresen másra kell cserélnünk - valami lelkileg felszabadítóra, ami kijut életünk pályáiról, így szélesebb képet és "magasabb" igazságot láthatunk. Amikor észrevesszük ezt az igazságot, megértjük szenvedéseink valódi jelentését, és képesek leszünk átalakítani a valóban fenyegető szabadságunk jobb ismeretévé, bölcsességévé, együttérzésévé és tudatossá.
A szerző rámutat arra is, hogy még Jézus Krisztus is lenyűgöző példát akart mutatni nekünk arról, hogy mit jelent az áldozat archetípusának átalakulása, de paradox módon mi tettük őt legfelsőbb áldozatul, megforgattuk örökségét, és félreértésén alapoztunk egy mazochista életfilozófiát. .!
Tipping a színlelt megbocsátást is tárgyalja és rámutat az egónk kifinomult módjai, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy megbocsátottunk, de a valóságban ez nem így van, és a bennünk lévő fájdalom megmarad. A félreértések elkerülése érdekében: a radikális megbocsátás nem azt jelenti, hogy kicsinyítenénk vagy tagadnánk a fájdalom, a bűntudat, az árulás stb. Éppen ellenkezőleg, az érzelmeink őszinte átérzése és elfogadása nagyon fontos része annak a folyamatnak, amelyet a könyv leír.
A szerző azt is megvizsgálja, hogy bizonyos kapcsolati minták hogyan ismétlődnek meg az életünkben, és megtanítja, hogyan kell kitörni belőlük, helyettesíteni őket pozitív hozzáállással.
Ez egy praktikus könyv, amely személyes átalakítással meg akarja téríteni az olvasót. Ezért talál konkrét, részletes utasításokat, bemutatókat és példákat az életből. Ez a könyv átalakítja a múlt és a mai veled kapcsolatos nézeteidet, különös tekintettel az interperszonális kapcsolatokra. Ez egyike azoknak a könyveknek, amelyek képesek megváltoztatni az életedet.
A radikális megbocsátás öt fázisa
- Történetmesélés
Ebben a szakaszban valaki készségesen és együttérzően meghallgatja történetét, és abban a pillanatban igaznak tartja. (Amikor elkészítünk egy munkalapot, az a személy önmagad lehet.)
A történet meghallgatása és szemtanúja az első és legfontosabb lépés a búcsúztatásban. Az áldozat archetípusának elhagyása érdekében először teljes mértékben át kell élnünk az áldozat érzését. Hasonlóképpen teljes mértékben be kell illesztenünk történetünket az áldozat szempontjából, és el kell kerülnünk minden szellemi értelmezést ebben a szakaszban. Később jön, a 4. lépésben.
Itt kell onnan indulnunk, ahol vagyunk (vagy voltunk, ha visszatérünk a múltba, hogy meggyógyítsunk valamit). A cél mindenekelőtt az a fájdalom érzése, amely az energia blokkot okozta.
- Érzés érzése
Ez egy létfontosságú lépés, amelyet néhány úgynevezett spirituális ember át akar hagyni, mondván, hogy nem szabad "negatív" érzéseket vallaniuk. Ez az elutasítás tagadja azt a fontos szempontot, hogy érzéseink teljes érzésének képessége a hiteles erőben rejlik, és hogy így mutatjuk be magunkat teljes emberi lényként. A gyógyító út alapvetően érzelmi út. De nem csak fájdalommal kell lennie. Meglepő módon, amikor az érzelmek minden szintjén keresztül ereszkedünk alá, és hagyjuk, hogy hiteles fájdalmat érezzünk, ez gyorsan békévé, örömmé és hálává válhat.
- A történet szétesik
Ennek a lépésnek az a célja, hogy megtudjuk, hogyan kezdődött a történetünk, és hogy az események értelmezése hogyan vezetett bizonyos (helytelen) meggyőződésekhez az elménkben, amelyek befolyásolják, hogyan gondolkodunk önmagunkról és hogyan éljük életünket. Amikor rájövünk, hogy történeteink nagyrészt valótlanok, és mint ilyeneket az egónk arra használja, hogy az áldozat archetípusa megragadjon bennünket, erőre kapunk, hogy megbirkózzunk velük és meggyógyítsuk az életünket.
Ebben a lépésben nagyfokú együttérzést alkalmazhatunk az iránt, akinek megbocsátunk és megértjük, milyen gyakran van az élet, mennyire tökéletlenek vagyunk mindannyian, és rájöhetünk, hogy mindannyian mindig a lehető legjobban járunk el azzal, amink van.
- Új keretet adunk a történetnek
Itt engedjük meg magunknak, hogy érzékelésünket úgy változtassuk meg, hogy tragédia helyett a helyzetet valaminek tekintjük, amelyet valójában szerettünk volna megtapasztalni, és ami további növekedésünkhöz szükséges volt. Ebben az értelemben tökéletes volt. Néha képesek leszünk közvetlenül megérteni az ajándékot, és azonnal tanulunk belőle. Sokkal gyakrabban azonban fel kell adni az ítélkezés szükségességét, és engedelmeskedni kell annak gondolatának, hogy minden helyzet tartalmaz ajándékot, függetlenül attól, hogy tudunk róla vagy sem.
- Integráció
Miután megengedtük magunknak, hogy egy bizonyos helyzetben a tökéletességet lássuk, integrálni kell ezt a változást sejtszinten. Ez azt jelenti, hogy be kell építeni a fizikai, szellemi, érzelmi és spirituális testünkbe, hogy azok önmagunk részévé váljanak.
Bővebben a könyvben:
Colin C. Tipping - Radikális megbocsátás
A megbocsátás vagy a megbocsátásra való felhívás kultúránkban és szellemiségünkben általános fogalom. De mi jelenthet radikális megbocsátást?
Colin Tipping kifejti, hogy a radikális megbocsátás teljesen kiküszöböli a "dráma" résztvevőinek hagyományos felosztását áldozatra és arra, aki rosszul cselekedett. Radikális megbocsátással megérti az ember, hogy mindent megtapasztal, valamilyen mélyebb vagy magasabb rendeltetése van, és hogy mindannyian felelősek vagyunk mindenért, ami megjelenik a valóságunkban, és ezért nincs okunk arra, hogy úgy érezzük magunkat, mint akit bántottak. A szó valódi értelmében valójában nem a megbocsátásról van szó (mert nincs mit megbocsátani senkinek), hanem az életünk nehéz vagy fájdalmas helyzeteinek teljesen más nézetéről. Ez az új nézet erőt, hatalmat, a sérthetetlenség tudatát és a szabadság érzetét adja önsajnálat és neheztelés helyett.
A radikális megbocsátás arra szólít fel bennünket, hogy gyökeresen változtassuk meg a világról alkotott felfogásunkat, és értelmezzük újra az életünkben zajló eseményeket, hogy ne érezzük magunkat áldozatként.
Az áldozat archetípusa mélyen bennünk gyökerezik. Mindig életünk minden területén az áldozatok szerepét játszottuk, és meggyőztük magunkat arról, hogy az emberek felosztása áldozatokra és agresszorokra az emberi lét abszolút alapja. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ennek a nagyon erős archetípusnak a hatásától, valami gyökeresen másra kell cserélnünk - valami lelkileg felszabadítóra, ami kivezet életünk pályáiról, hogy láthassuk azt a nagyobb képet és igazságot, amely még mindig rejtve van minket. Amikor észrevesszük ezt az igazságot, megértjük szenvedéseink valódi jelentését, és képesek vagyunk átalakítani magasabb tudássá, bölcsességgé, együttérzéssé és a szabadság tudatává.
Még Jézus Krisztus is, amint arra a szerző rámutat, valóban lenyűgöző példát akart mutatni nekünk arról, hogy mit jelent az áldozat archetípusának átalakulása, de paradox módon mi tettük őt legfelsőbb áldozatul, megforgattuk örökségét, és egy mazochista életfilozófiát építettünk rá. félreértése.
C. Tipping a színlelt megbocsátást is tárgyalja, és rámutat az egónk kifinomult módjaira, amelyek azt a benyomást kelthetik, mintha megbocsátottunk volna, de a valóságban ez nem így van, és a fájdalom bennünk marad. A félreértések vagy az ellenkező szélsőség elkerülése érdekében a radikális megbocsátás azonban nem jelenti azt, hogy kicsinyítenénk a fájdalom, a bűntudat, az árulás és hasonlók érzéseit. Éppen ellenkezőleg, az érzelmeink őszinte átérzése és elfogadása nagyon fontos része annak a folyamatnak, amelyet a könyv leír. Egyébként egy praktikus könyv, amely nem csak zagyvaságot akar, hanem személyes átalakulással kíséri az olvasót. Tehát talál konkrét, részletes utasításokat, bemutatókat és példákat az életből. A szerző azt is megvizsgálja, hogy bizonyos kapcsolati minták hogyan ismétlődnek meg az életünkben, és megtanítja, hogyan kell kitörni belőlük, helyettesíteni őket pozitív hozzáállással. Ez a könyv átalakítja a múlt és a mai veled kapcsolatos nézeteidet, különös tekintettel az interperszonális kapcsolatokra. Ez egyike azoknak a könyveknek, amelyek képesek megváltoztatni az életedet.