Közönséges ponty
A közönséges ponty (Cyprinus carpio) lassan folyó vizekben vagy tavakban él. Magas, terjedelmes teste van, általában 50 cm-re nő. Voltak 100 cm hosszú, 25 kg súlyú óriások is. A pontyok Kínából származnak, ahol 4000 évvel ezelőtt tenyésztették a pontyokat.
A kínaiak elsőként tapasztalták, hogy ha fiatal pontyokat visznek át a folyóból a tóba, akkor jobban növekednek és boldogulnak. A halak gyakran selyem selyemgubókkal táplálkoznak, ezért az eperfa tóik partját szegélyezi.
Hazánkban a pontyokat általában rovarlárvák, rákfélék táplálják, de férgek, növények és élelmiszerek is, amelyeket a halászok tavakba raknak. A pontyoknak nem az állukban vannak a fogak, hanem a nyelőcsőben három sorban. Szűrik és őrlik velük az ételt.
Szaporodnak úgy, hogy a petéket sekély vízbe teszik, ahol a növényekhez tapadnak. A hím ezután a tejet engedi a közelükbe, amely megtermékenyíti őket. Mint a legtöbb hal, a ponty sem gondoskodik utódairól.
Leggyakrabban ponty pikkelyekkel találkozunk. Ismerünk kopasz pontyot (teljesen mérleg nélkül), tükörpontyot (a test közepén van pikkely) és sok más kevésbé ismert fajt. A pontyok pikkelyei hajlékonyak, átlapolódnak, mint a ház tetején lévő csempék, és vékony bőr borítja őket. A bőrmirigyekből még mindig van egy réteg nyálka. A nyálka védi a halakat a parazitáktól és gombáktól.
A pontynak nincs külső füle, de nagyon jól hall. Kiváló illata van (szaglási lyukak vannak a szeme alatt), amellyel ételt, társat keresve vagy az ellenség elől bujkálva tájékozódik. Az ízlelőbimbók nemcsak a papagájban vannak, hanem az ajkakon, az uszonyokon és a bőrön is.