konzervatív

Egy olyan kvantumcsatolás illusztrációja, amelyben két részecske távolságban hat. Kísérletileg bebizonyosodott, hogy ez az átvitel azonnal bekövetkezik, és nem fénysebességgel vagy lassabban. Fotó - Profimedia.sk

Az ember Isten képmására való teremtése értelmet ad minden teremtésnek. Az ember megkapja azt a képességet, hogy érzékelje, megfigyelje, megvizsgálja és értékelje Isten munkáját szépnek, harmonikusnak, tökéletesnek, és így ismerje a Teremtőt.

A "megfigyelés" képességét azonban az emberi szellemi és érzékszervi feltételek határozzák meg, amelyeknek bizonyos határai vannak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeket csak az egyes megfigyelők akaratlanul érzékelnek.

Ezek spirituális jelenségek, látomások, kinyilatkoztatások, misztikáról beszélünk, sejtelmesen. A mikrovilág fizikájában a kvantumvilágban olyan tulajdonságokkal találkozunk, amelyek túlmutatnak kognitív lehetőségeinken is, de elvben senki sem ismerheti fel őket. Nyílt a lehetőség arra, hogy egyáltalán létezzenek. Kétféle "titokzatos" létezik, az első általában érzékeink lehetőségeinek "felett van", különlegesen rendelkezett egyének számára fenntartva, a második, még ha valóban létezik is, elvileg megközelíthetetlen.

A Biblia szerint a nem elérhető rejtély birodalma Istené. 1 „Csak neki van halhatatlansága, és elérhetetlen fényben lakik; egyik embere sem látott, sem nem lát. Egy csapat. 6,16 "," Senki sem látta még Istent. Jn, 1,18 ”.

A misztika (gör. Mystikos, titokzatos) a keresztény teológiában „Istent és természetfeletti valóságot ismer meg, amely Istennel való titokzatos egységben éri el a legmagasabb fokú tudást. A filozófiában a miszticizmust leggyakrabban olyan lelkiállapotként vagy tudatformaként értik, amely meghaladja a normális tapasztalatokat, és lehetővé teszi az ember találkozását vagy akár egyesülését másképp megértett valósággal. ”2. .

Így olyan spirituális jellegű tapasztalatokra utal, amelyek túlmutatnak a természeti ismereteken, és a misztikus élmény befogadójának elme rejtett világában játszódnak le. Nincsenek olyan tudományos módszerek, amelyek lehetővé tennék a misztikus tapasztalatok objektív valósággá nyilvánítását. Ahhoz, hogy a jelenséget objektíven létezőnek lehessen nyilvánítani, pontos megfigyelésének, mérésének megismételhetőnek kell lennie.

A misztikáról és a kvantumvilágról

A misztikus világban a "megfigyelő" az a személy, aki megkapja a misztikus érzéseket. Ezek nem reprodukálhatók és nem másolhatók más címzetthez, aki legfeljebb el tudja hinni a verbális kifejezést. A neurológia felismeri bizonyos agyközpontok aktivitásának változásait misztikus tapasztalatok során, de ezek a külső zavaró érzések tapasztalat közbeni eltérítésének tulajdoníthatók.

A misztikus élmény lényege egy rejtély, amely meghaladja a tudás objektív lehetőségeit. Ezért nem szerezhetünk róla független információkat. És egyáltalán szükséges? Titokkal állunk szemben itt.

A kvantumvilágban olyan szavakkal találkozunk, amelyek a való világban abszurdnak hangzanak, mint "mindenütt", t. j. gyakorlatilag minden helyen egyidejűleg előforduló, "mindentudó" részecskék számára, amelyek "tudnak magukról" annak ellenére, hogy nagy távolságuk van az ún. kvantumkötés.

Érdekes következmény az, hogy nem áll rendelkezésre a világegyetem evolúciójának legkorábbi szakaszainak ismerete, amikor a nagyon kis "térfogatú" univerzum a kvantumfizika törvényeinek volt alávetve. Mondhatnánk, hogy a Teremtő lefedte számunkra az első érintésünket.

A kvantumfizika alapelvei "dogmák" jellegűek, t. j. nem bizonyítják. Az ezek alapján megfogalmazott elmélet azonban olyan eredményeket ad, amelyek jól egyeznek a kísérlettel. Ebben az értelemben meg kell érteni azt a mottót, amely a fizikusok között jelent meg olyan beszélgetések idején, amelyek nem válaszoltak: "Ne filozofálj, hanem számolj!".

Ez a gyakorlati kritérium végül az elmélet alapjául szolgáló elvek, a "dogmák" általános elfogadásához vezetett. A kvantumfizika kétségtelenül helyes és Bohr ún Koppenhágai értelmezés, amely nem veszi figyelembe a "rejtett paramétereket". Ha valaki azt állítja, hogy megérti a kvantumfizikát, akkor biztos, hogy nem érti, mert ez elvileg nem lehetséges.

A kvantumvalóság megértésének nehézségei a kettős világban fordulnak elő, ahol a kvantumobjektum részecskeként vagy hullámként jelenik meg a kísérlet körülményeinek megfelelően. Míg a makróvilág klasszikus leírása lehetővé teszi egy részecske térben és időben történő pontos meghatározását, a mikrovilágban érvényes kvantumleírás csak a részecske adott helyen és időben való előfordulásának valószínűségét határozza meg.

A részecske bizonyos valószínűséggel bárhol és bármikor elhelyezhető. Sem a térben, sem az időben nem lehet megtalálni, csak a mérés pillanatában. A mérés során megváltozik a mikroszkopikus rendszer állapota, ami kölcsönhatást vált ki a mikroobjektummal érintkező makroszkopikus rendszerrel (mérőeszköz). Ez kétségeket ébresztett a mikroszisztéma objektív valóságával kapcsolatban.

Például. a fotoszintézishez szükséges fény hullámként terjed minden irányban az űrben, de a növény levelében lévő molekulával való kölcsönhatás pillanatában (ez itt "mérőeszköz") fotonként, a a hullám fénymezője. Hosszú időbe telik, amíg a fotonok hullám helyett egyenként megkerülik az összes fát. Látjuk, hogy a fény kettős természete lényegében céltudatos.

A "megfigyelő" a mérőeszköz, és a mérések megismételhetők. Ebből a besorolásból nyilvánvaló a különbség a teológiai misztika és a kvantumfizika között. A valószínűségi leírás nem tartalmaz titkot, nincsenek rejtett paraméterek. A kvantumobjektumok egyszerre rendelkeznek hullám- és részecsketulajdonságokkal, a körülményektől függően nyilvánulnak meg.

A kvantumfizikát néha "a fizika miszticizmusának" nevezik, de egy ilyen állítás erősen megkérdőjelezhető. A kvantumfizikáról, mint a tudomány misztikájáról szóló ötletek már korábban megjelentek egy fiatal fizikus, hippi, rajongó csoportban, akik a kvantumfizikában megalapozták a parapszichológiai és hasonló jelenségek magyarázatát.

Medveszolgálat

Ilyen megértés jelenik meg a keleti szellemiség, a taoizmus analógiáival kapcsolatban. A világ bestsellerévé vált könyvben 3 (Fritjof Capra: A fizika Tao, 1975) egy ismert osztrák származású amerikai fizikus szoros kapcsolatot lát a modern fizikai elméletek és a taoizmus, a buddhizmus, a zen és a hinduizmus misztikus fogalmai között. .

Capru szerint a holisztikus világkép, amely állítólag a modern fizika alapjaiból kezd kialakulni, összeegyeztethető Kelet ősi bölcsességével. A fizikában a 20. században megjelent elképzelések és elképzelések drámai változásainak filozófiai következményeivel foglalkozik. Ezek nemcsak egy "új fizika" (a relativitáselmélet és különösen a kvantumfizika) létrehozásához vezettek, hanem következményeikben egy teljesen új világképhez is vezetnek. Ez azonban ellentmond a könyv eredeti mottójának: „A tudománynak nincs szüksége misztikára, és a misztikának nincs szüksége tudományra. De mindkettőre szükséged van. "

Hirdető

A kritikusok szerint 4, Capra könyvében (1974. december) figyelmen kívül hagyta a kísérletek eredményeit, amelyek egy hónappal a könyv megjelenése előtt (1974. november) voltak ismertek, és ellentmondottak annak. Nyilvánvaló, hogy ezek céltudatos törekvések a keleti szellemiség misztikus vallási tapasztalatainak kvantumfizikán keresztüli igazolására. 45 évvel a könyv első megjelenése után ez az irány a tudományos világban nem érvényesült, és kora miatt inkább érdekességként értik. Ennek ellenére a vélemények továbbra is szórványosan jelennek meg, főleg a népszerűsítő irodalomban, amelyek a kvantumfizikát a vallási hit "hordójának" próbálják bemutatni.

Ez azonban "medveszolgáltatás", mert az ezt követő válasz, általában a napi sajtóban cikkekben vagy blogokban, amelyek szakmailag megjelennek, de nyilvánvalóan leginkább amatőr tudományrajongóktól származnak, ilyen örvendetes ürügyet kap a vallási meggyőződés megkérdőjelezésére. Gyakran ellentétes kísérlet az ateizmus "színezése" áltudományos érvekkel a tudományos laikusok tollából.

A "kvantummisztika" megkövetelné, hogy legalább valaki képes legyen túllépni a bizonytalansági elv által meghatározott határokat, azaz. j. hogy kvantumrészecskévé váljon. De makroszkopikus eszközeinkkel nem tudnánk teljes információt szerezni tőle, még akkor sem, ha rendelkezne vele. Nem vagyunk "bennszülöttek" a kvantumvilágban. Senki sem lehet kvantumrészecske, tehát nem lehet kvantummisztikus. Szembesültünk a tudományos ismeretek alapvető határaival.

Szerénységhez, csodálkozáshoz vezet, de semmi máshoz. Titokkal állunk szemben itt. Marek Orko Vácha írja: "Úgy képzelem, hogy ha Szent Tamás ma születne, akkor inkább a kvantumfizikát vagy a molekuláris genetikát tanulja, mint a filozófiát." 5

Tekintsük a kvantumvilág helyzetét: Az anyag mikroszkopikus világában a tudományos ismeretek váratlan fő határaival találkozunk. Ez a tény tudományos forradalmat jelentett, amely a múlt század elején megrendítette a klasszikus newtoni fizikát, és fokozatosan belépett a tudomány, a kémia, a biológia minden területére.

A kvantumfizikában olyan jelenségekkel állunk szemben, amelyek elérhetetlenek a mérési és megértési lehetőségeinkhez, mert túlmutatnak a szokásos szenzoros tapasztalaton és az ún. "Józan ész". Szemléltetésképpen adjunk egy példát, amelyet Einstein a determinisztikus értelmezéséhez használt Bohr valószínűségével szemben: Vegyünk egy kesztyűt egy dobozba, amikor az egyiket kihúzzuk, tudjuk, hogy a másik kiegészíti egymást. Itt előzetesen rendelkezünk olyan információkkal, amelyek meghatározzák a kísérlet eredményét. A kvantumfizikában előzetesen nincs információnk a doboz tartalmáról, a dobozban vannak kesztyűk, amelyekről nem tudjuk, hogy mik azok, és ennek ellenére az eredmény ugyanaz, a második kihúzott "kesztyű" mindig kiegészíti az elsőt.

Nincs lehetőségünk belenézni a dobozba, mielőtt kivesszük a kesztyűt. De van egy rejtett valóság?

Einstein kérdése Bohrhoz ismert: "Ez azt jelenti, hogy a Hold csak akkor létezik, amikor ránézek?" Bohr válasza magyarázó: "A Hold nem kvantumrészecske." Einstein nem tudta elfogadni azt az elképzelést, hogy nincs rejtett valóság ez lehetővé tenné a determinisztikus leírást. Kísérletek a kvantumfizika új értelmezéseinek bevezetésére, amelyek megmagyaráznák a rejtett alternatív valóságot, pl. rejtett paraméterek hipotézise, ​​de ezek sikertelenek voltak és igazolták Bohr igazát.

Mi tehát a valóság? Mivel nincs rejtett valóság, nincs értelme misztikáról sem beszélni.

Az a tény azonban, hogy a leírás a mikrovilágban csak valószínû, nem jelenti azt, hogy a következményei a természetben (vagyis a makovilágban) bizonytalanok. Éppen ellenkezőleg, a makroszintű világ jelenségei és törvényei mögött a mikroszkopikus világ és annak törvényei állnak. Kvantumfizika nélkül nem lehetne megérteni a legtöbb makroszkopikus jelenséget, még a kémia és a biológia terén sem. A biológiában nagyon kifinomult (szervezett) rendszereknek tűnnek, és ennek alapján új terület, a kvantumbiológia jelent meg.

1 Szent első betűje Timóteus Pál 6, 16, Ev. János, 1.18.

2 Rövid katolikus teológiai szótár, szerk. Jó könyv (2016), szerkesztő Ján Ďurica.

3 Fritjof Capra: A fizika taója. A modern fizika és a keleti misztika párhuzamainak feltárása, Shambhala Publications, 1975. Last Edition 2010.

4 Wikipédia: A fizika tao.

5 Marek Orko Vácha: Visszatérés az élet, az evolúció és a kereszténység fájához. Road, 2005.