LAKTÓZ INTOLERANCIA
A laktóz - a tejcukor egyedülálló cukor, amely csak az összes emlős tejében található meg, néhány tengeri faj kivételével, például a fókák, a rozmárok és a baglyok, amelyeknek még enzimje sincs megemészteni. A legnagyobb laktóztartalom a női tejben 7,2 g/100 ml, szemben a tehéntejjel 4,7 g/100 ml, a kecsketejben 4,8 g/100 ml és a juhtejben 4,2 g/100 ml. Az emlősökben fontos energiaforrás a fiatalokban, különösen a gyors növekedés és fejlődés idején (1).
A laktóz egy diszacharid, amelyet a hatékony felhasználás érdekében a laktáz enzimnek hidrolizálni kell a glükóz és galaktóz monoszacharidokká. A laktáz (laktáz - florizin-hidroláz, LPH) a betaglukozidázok csoportjába tartozik, amelyek az enterociták apikális részén helyezkednek el, főleg a vékonybél kefe határa mentén, a legnagyobb expresszió a jejunum középső részén található. Az enzim nagyon érzékeny a bél környezetében bekövetkező változásokra. Ha az optimális körülményeket megzavarják, akkor ez ideiglenesen nem fog működni. Csökkent laktázaktivitás azonban nemcsak a bélkörnyezet változásai, hanem az életkor előrehaladtával bekövetkező természetes csökkenése miatt is bekövetkezhet. Ennek eredményeként a laktóz emésztési rendellenessége következményes tünetekkel jár (2).
A laktázhiány okai különbözőek lehetnek, többek között
1. A veleszületett laktázhiány rendkívül ritka autoszomális recesszív betegség. Hányás, vizes hasmenés jellemzi a születés utáni első naptól kezdve, amikor a csecsemő elkezdi fogyasztani az anyatejet vagy a tejcukrot. A hasmenés nagyon intenzív, kiszáradáshoz, acidózishoz, a belső környezet megzavarásához, hipotrofikációhoz vezet, és nem ritka vagy májkárosodás. Két azonos klinikai tünettel rendelkező típust ismerünk fel. Az első típus egy ritka autoszomális recesszív betegség, amelyet a laktáz enzim teljes hiánya jellemez a vékonybélben. A második típust az enzim megfelelő termelése jellemzi, de az enzim diszfunkcionális, hatástalan. Az ilyen típusú alaktáziában szenvedő betegeknek egész életükben laktózmentes étrendet kell kapniuk (9).
2. Koraszülöttek laktóz-intoleranciája a gyomor-bélrendszer éretlenségéből adódik. Az enzim termelése fokozatosan növekszik a terhesség korának harmadik hónapjától a gyermek születéséig. Az enzimaktivitás a terhességi életkorhoz kapcsolódik (a laktáz aktivitása a 23. héten: a teljes aktivitás 10% -a, 24 és 34 hét között az aktivitás 30% -a és 34 és 35 hét között eléri a teljes aktivitás 70% -át). Koraszülötteknek az elégtelen laktáz enzimaktivitás miatt speciálisan csökkent tejcukor tartalmú tejkészítményekre van szükség. Ezeknek a formuláknak az energiaértékét kiegészítik maltodextrin és glükózpolimerek, mivel a maltáz és a glükoamiláz aktivitása ebben a korban már összehasonlítható a teljes idejű újszülöttekkel (9,10).
3. Az elsődleges (felnőtt) laktázhiány a leggyakoribb, körülményeink között körülbelül hat gyermek és felnőtt esetén jelentkezik a harmadik életév után, amikor genetikailag meghatározott csökkenés tapasztalható az enzimaktivitásban. Valójában ez nem betegség, mivel az enzim aktivitása csak csökken, és nem nulla, sok ember elvisel egy bizonyos laktózmennyiséget a gyomor-bélrendszeri tünetek megjelenése nélkül. A laktáz aktivitásának csak 50% -a elegendő a klinikai tünetek nélküli hatékony laktóz-felhasználáshoz (9, 11).
4. Másodlagos (szerzett, átmeneti) laktáz-hiány akkor fordul elő, amikor a bélnyálkahártya károsodik, ahol a laktáz az első érzékeny enzim, amelynek aktivitása megszakad, ha a bél megfelelő körülményei megváltoznak. A laktóz intolerancia ezért számos fertőző hasmenéses betegség (bakteriális, vírusos, parazita) ismert szövődménye, még a bélnyálkahártya gyógyszerek (antibiotikumok, kemoterápiás szerek) vagy. néhány krónikus betegségben (lisztérzékenység, Crohn-betegség). A bél laktázkészlet csökkenését általában néhány héten belül korrigálják, miután a laktózt kihagyták az étrendből és eltávolították a bélbolyhok károsodásának elsődleges okát. A másodlagos laktázhiány leggyakrabban csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő (11).
KLINIKAI TÜNETEK
A vékonybélben megemésztetlen, emésztetlen laktóz bejut a vastagbélbe, majd tipikus klinikai tüneteket okoz, például: hasi fájdalom, puffadás, fokozott puffadás, hasmenés, egyes esetekben hányinger és hányás. Paradox módon néhány beteg hajlamos székrekedésre a megnövekedett metántermelés miatt. Azoknál a csecsemőknél, akik egyetlen étrendtől, azaz tejtől függenek, ezek a klinikai tünetek általános boldogulási kudarccal, súly stagnálással, fokozott ingerlékenységgel járhatnak.
Egyes betegeknél a tej bevétele után 30 percen belül, máskor akár 12 órán belül is jelentkezhetnek klinikai tünetek (12).
A hasi fájdalmat és a fokozott gázképződést az emésztetlen laktóz bélbaktériumok általi erjesztése okozza, amely melléktermékként rövid láncú zsírsavakat, hidrogént, metánt és szén-dioxidot termel. A béltartalom megnövekedett savtartalma és az emésztetlen laktóz fokozott ozmotikus aktivitása a víz és az elektrolitok fokozott szekréciójához vezet, ami fokozott perisztaltikát és hasmenést eredményez.
A betegek körülbelül fele nem számol be a tej és tejtermékek fogyasztásával kapcsolatos klinikai nehézségekről (13).
DIAGNOSZTIKA
• Az eliminációs teszt a legegyszerűbb diagnosztikai módszer.
Egyesek tipikus klinikai nehézségekről számolnak be a tej és néhány tejtermék elfogyasztása után, a laktóz étrendből való kivonása után a nehézségek megszűnnek.
• Kilégzési laktóz-tolerancia teszt a kilégzett levegőben lévő hidrogén meghatározásával.
A kilégzett levegőben lévő hidrogén meghatározása az egyik legmegfelelőbb nem invazív vizsgálati módszer. A beteg 2 g/testtömeg-kg (maximum 50 g) oldott laktóz-oldatot iszik. A laktóz beadása előtt és után a kilégzett levegőben a hidrogén koncentrációját analizátor segítségével 30 perces időközönként határozzuk meg. Az idősebb gyermekek és felnőtt betegek aktívan kilégzik a levegőt az analizátorba egy szájrész segítségével, de a teszt nem együttműködő betegeken és kisgyermekeken is elvégezhető, akik csak passzívan lélegeznek be egy speciális maszkot. Feltételezve, hogy a beteg laktóz-intoleranciával rendelkezik, az emésztetlen laktóz a vastagbélbe jut, és a bélbaktériumok feldolgozzák, ez a folyamat hidrogént szabadít fel, amely a bélfalon keresztül diffundál a vérbe, onnan a tüdőbe, és megnövekedett koncentrációját a kilélegzett levegő rögzíti. .
A teszt hamis pozitív lehet a bakteriális túlnövekedési szindróma szempontjából, hamis negatív az alacsony bélhidrogén termelésű betegeknél (a betegek kevesebb mint 10% -a). Ezekben a betegeknél ugyanazt a vizsgálati elvet lehet alkalmazni, de a kilélegzett levegőben lévő metán mérésével (14, 15).
• Laktóz-tolerancia teszt glikémiával
Laktózzal való feltöltése után az előző tesztben megadott mennyiségben
szabályos időközönként meghatározza a vércukorszintet. Mivel a laktóz a vékonybélben történő fogyasztás után természetesen glükózra és galaktózra bomlik, a glikémia emelkedik azoknál a betegeknél, akik képesek megemészteni a laktózt, míg a laktóz intoleranciában szenvedő betegeknél a glikémia nem elégségesen növekszik (9).
• Genetikai tesztek
A -13910 * T genotípus meghatározása csak a kaukázusi fajban korrelál a laktóz intolerancia diagnosztizálásának egyéb vizsgálataival. Nem használható afrikai, arab és ázsiai populációkban. Ezenkívül negatív lehet másodlagos laktázhiányban szenvedő betegeknél. Hátránya, hogy a vizsgálat során semmilyen klinikai tünet nem figyelhető meg, mivel a beteg nincs kitéve laktóznak, mint a korábbi tesztekben (16, 17).
• A laktáz aktivitás meghatározása a vékonybélből származó biopsziás mintákban
A vizsgálat invazív és endoszkópos vizsgálatot igényel a duodenumból vett mintavétellel, meghatározza a laktáz enzim aktivitását.
• A laktóz elleni antitestek meghatározása az IgA és IgG osztályban. Az anti-laktóz antitestek vizsgálata indokolatlan és félrevezető. Mivel a laktóz intolerancia emésztőrendszeri rendellenesség, és nem immunológia által közvetített reakció. Bár ezek a diagnosztikai módszerek gyakran ismeretlen okokból jelennek meg.
ÖSSZEFOGLALÁS
A tejcukor-intolerancia a tej által okozott gyakori emésztőrendszeri rendellenesség, amikor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot. A laktóz intoleranciát a laktáz enzim hiánya okozza a bélben, amely a laktózt glükózra és galaktózra bontja. Az emésztetlen laktóz a vastagbélbe jut, ahol a bélbaktériumok fermentációján megy keresztül, és emésztőrendszeri problémákat okoz. Míg a laktóz intolerancia csak emésztési probléma, a tehéntej fehérjére való allergia az immunrendszer reakciója, és a bőrön és a légzésen kívül egyéb tüneteket okoz. A tejfehérje allergia leggyakrabban az élet első éveiben jelentkezik, míg a laktóz intolerancia az életkor előrehaladtával növekszik.