75 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg megtörte Leningrád ostromát

csaknem

Ez volt az egyik leghosszabb ostrom katonai művelet, és az életvesztés szempontjából az emberiség történelmének egyik legvéresebb blokádja. Ennek során a város életkörülményei a túlélés határáig romlottak. Egyes becslések szerint több mint egymillió ember halt meg ostromlott Leningrádban.

75 évvel ezelőtt, 1944. január 27-én a szovjet hadseregnek a német hadsereg 872 napos ostroma után sikerült áttörnie a város blokádját.

1941-ben Nyugat-orosz Leningrád (ma Szentpétervár) Moszkvával és Kijevvel együtt a náci Barbarossa-terv egyik fő célpontja volt. A Szovjetunió második legnagyobb városa stratégiai jelentőségű volt. Meghódításával a németek egyrészt megszüntetnék a balti flottát, és gyengítenék a szovjet fegyvergyártást is. Leningrádban koncentrálódott az acélgyártás, a mérnöki és az elektrotechnikai ipar, mozdonyokat gyártottak ott, és a városban található az európai legnagyobb gumigyár.

A német hadsereg azonban finn csapatok támogatásával nem tudta közvetlenül meghódítani a Neve folyó városát. Ezért 1941 szeptemberében a német parancsnokság úgy döntött, hogy bekeríti Leningrádot, és hagyja éhen halni. Hitler feltételezte, hogy a város legfeljebb két hónapig képes ellenállni a blokádnak. Tévedett, két és fél évig tartott, és nem adta fel.

A Ladoga-tó maradt az egyetlen, legalább részben megmaradt ellátási útvonal Leningrádba. Az "életmód" néven ismert kapcsolat azonban korántsem volt képes fedezni a város védőinek igényeit, nemhogy lakói. A zord tél és a bombázások által súlyosbított éhség így riasztó méreteket öltött. A napi adagok fokozatosan szűkültek egy szelet kenyérre, és a kannibalizmus eseteit is feljegyezték.

A szovjet csapatok folyamatosan megpróbálták megtörni a blokádot, de csaknem 900 nap telt el. Az, hogy a leningrádiak pontosan hogyan fizettek életükkel a blokádért, nem egészen biztos. Az 1980-as évekig a szovjet vezetés legfeljebb 600 000 halottat engedett be, és ma a történészeknek általában több mint egymilliója van.