Ha egy doppingos bűnös nagy dózisban vagy hosszú ideig visszaél az anabolikus-androgén szteroidokkal (AAS), nagy a valószínűsége annak, hogy a ciklus során számos negatív hatást fog tapasztalni, amelyek közvetlenül összefüggenek az ösztrogén-koncentráció emelkedésével (pl. Extrém gátló hatás az endogén tesztoszteron termelés és a hipotalamusz-hipofízis-here tengelyének hosszú távú jelentős gyengülése, a gynecomastia kockázata, fokozott vízvisszatartás és az ezzel járó vérnyomásemelkedés, izomkeménység csökkenés, fokozott zsírtartalom a nőkre jellemző területeken - csípő, fenék, comb, a gonadotropin sejtek hosszú távú csillapítása és a here atrófiája esetén). A dopping gyakorlatban gyakorlatilag két módszert alkalmaznak a probléma megoldására:
- antiösztrogén hatású anyagok alkalmazása - ezek megakadályozzák az ösztrogének specifikus receptorukhoz való kötődését
- olyan anyagok alkalmazása, amelyek gátolják az ösztrogének termelését - specifikus enzimek gátlásával befolyásolják az ösztrogének termelését
A test ösztrogénjei az ún aromatáz szteroid androgén anyagokká, amelyek képesek aromatizálódni. Az enzimatikus aromatáz komplex (röviden aromatáz) a citokróm P450 csoport enzime, amely katalizálja egyes androgének C19 szénatomjának aromatizálódását és ösztrogénné való átalakulását okozza - pl. endogén tesztoszteront 17β-ösztradiollá és androszténdiont ösztronná.
Férfiaknál kis mennyiségű ösztrogént választ ki a herék és a mellékvese kérge is (kb. 10 mcg naponta), de döntő mennyiségüket (feltételezve, hogy 24 óra alatt 50-60 mcg) az androgének metabolikus aromatizációja okozza a májban és perifériás szövetek. A máj az aromatizáció fő helyszíne, de az aromatáz jelenlétét az emlőmirigy szöveteiben, a zsírszövetben, az agyban és az izmokban is kimutatták (a mérések szerint normális ember izma részt vesz az ösztrogének extracepatikus termelésében 25- 30%, zsírszövet 10-15% részesedés).
Az aromatáz felfedezése számos tudományos csoportot arra késztetett, hogy olyan anyagokat hozzanak létre, amelyek blokkolhatják annak működését és így csökkenthetik az ösztrogének termelését. Ezeknek a specifikus anyagoknak (az aromatáz inhibitoroknak vagy rövidített antiaromatázoknak nevezett) kutatása és fejlesztése már az 1960-as években elkezdődött, és az 1970-es évek óta (azaz amikor a daganatos sejteken szteroid receptorokat is felfedeztek), I. generációs felhasználása hormonális emlődaganatok kezelése, amelyekben bizonyított az ösztrogén receptorok (ER) jelenléte - az aromatáz inhibitorok nagyon hatékonyan blokkolhatják az ösztrogének termelését, és szintjük csökkentése után csökken a rák növekedésének stimulálása.
Az aromatáz-gátlókat kezdetben másodlagos rákgyógyszerként használták, főként rendkívül magas költségük és sokféle mellékhatásuk miatt, de némelyikük ma már hatásosságuk miatt is hatékony (és kevesebb súlyos mellékhatást jelentettek - de ez nem azt jelenti, hogy hogy biztonságban vannak.!) első vonalbeli gyógyszerekké váltak (a mellrák klasszikus első vonalbeli gyógyszere továbbra is a tamoxifen). Sok más gyógyszerhez hasonlóan az antiaromatázok is fokozatosan megtalálják az utat a bűnösök doppingolásához, de alkalmazásuk a teljesítmény növelése érdekében természetesen nem kockázat nélküli.
Jegyzet: A citokróm P-450 enzimek hajtják végre a legtöbb enzimatikus átalakulást a koleszterinből a biológiailag aktív szteroid hormonokká. Ezek hidrofób hemoproteinek, amelyek neve abból fakad, hogy hemocsoportjuk 450 nm hullámhosszon képes elnyelni a fényt. Az emberi testben részt vesznek a hormonanyagcserében (pl. Katalizálják az egyes szteroidtermékek oxidációját és oxidatív hasítását), és jelentősen befolyásolják más xenobiotikumok eliminációját.
xenobiotikumok - olyan anyagok, amelyek nem az emberi testben termelődnek, de farmakológiailag (gyógyszerek), endokrinológiai vagy toxikológiailag (mérgek) befolyásolhatják azt. A xenobiotikumok főleg a májban metabolizálódnak.
Az elmúlt 15-20 évben a gyógyszeripar sikeresen előállított számos új aromatáz-gátlót, amelyeket gyakorlatilag az egész világon alkalmaznak az orvostudományban. Összetételükben, alkalmazási módjukban és hatékonyságukban különböznek egymástól. Ha figyelembe vesszük a végső hatást és az összetételt, az antiaromatázok négy alapcsoportra oszthatók:
A hatás szerint felosztjuk őket:
- nem szelektív hatású aromatáz inhibitorok - nem csak az aromatázt befolyásolják, hanem más citokróm P-450 enzimek működését is befolyásolják, vagyis az ösztrogéntermelés mellett gyakran csökkentik a mellékvese glükokortikoidok, mineralokortikoidok és androgének termelését
- szelektív hatású aromatáz inhibitorok - csak alacsony dózisokban befolyásolják csak az aromatázt, ami azt jelenti, hogy szelektíven csak az ösztrogének termelését befolyásolhatják, anélkül, hogy más negatív hatással lennének más szteroid hormonok termelésére
Kémiai összetételük szerint felosztjuk őket:
- nem szteroid inhibitorok - nem szteroid szerkezetűek, orálisan beadott tabletták formájában adják be (pl. aminoglutetimid, anasztrozol, fadrozol, letrozol)
- szteroid inaktivátorok - felépítésükben ún szteroid mag, és nagyobb dózisok vagy injektálható intramuszkuláris beadás (pl. atamesztán, exemestante, formestán) szükségesek a nem szteroid antiaromatázok új generációihoz képest, hogy hatékonyak legyenek
A nem szteroid inhibitorok és a szteroid inaktivátorok közötti különbség abban a hatásmechanizmusban is megmutatkozik, amellyel csökkentik az aromatáz aktivitást.
Bizonyos esetekben az antiaromatázok regisztrált ún Az ATC osztályozásokat csoportokba osztják a termelésbe történő bevezetésük időbeli szempontjai szerint, ill. klinikai orvoslás:
- 1. generációs aromatáz inhibitorok - például. aminoglutetimid (ORIMETEN, CYTADREN), bizonyos fenntartásokkal a tesztolaktont is (TESLAC, FLUDESTRIN)
- aromatáz inhibitorok II. generációk - például. formesztán (LENTARON DEPOT), exemesztán (AROMASIN), fadrozol
- aromatáz inhibitorok III. generációk - például. anasztrozol (ARIMIDEX), letrozol (FEMARA), vorozol (RIVOZOR)
Jegyzet: A gyógyszerkészítmények anatómiai-terápiás osztályozásában (úgynevezett ATC - megkönnyítheti a hivatalos gyógyszerekről szóló információk megtalálását a különféle gyógyszerekről és gyógyszerekről) az antiaromatázok szakaszokra oszthatók:
L - daganatellenes és immunmoduláló anyagok
L02 - endokrin terápia
L02B - hormon antagonisták és rokon anyagok
L02BG - enzim inhibitorok
L02BG01 - aminoglutetimid
L02BG02 - formesztán
L02BG03 - anasztrozol
L02BG04 - letrozol
L02BG05 - vorozol
L02BG06 - exemesztán
Az aromatázinhibitorok területén folytatódnak a kutatások, és a gyógyszeriparnak jelenleg más (többnyire csak a szűk szakmai közönség által ismert) anyagok állnak a rendelkezésére, amelyek hatékonyságát bonyolult vizsgálatok igazolják. Kevésbé ismert antiaromatázok a következők:
- rogletimid (piridoglutetimid) - a hozzá hasonló aminoglutetimidhez közeli szerkezet alacsony hatékonyságot mutatott a széles gátló hatású tesztekben; az alkalmazott napi dózis 400-800 mg között volt
- atamesztán - egy szteroid aromatáz inhibitor, amelynek hatékonysága összehasonlítható a III. inhibitorok generálása
- pentrozol - egy nem szteroid aromatáz inhibitor