logopédus

Hurrá, a babánk hároméves! Óvodába kezd. Eddigi rövid életének újabb nagy mérföldköve. Tetszeni fog neki ott?

Találsz barátokat? Megtanul rajzolni? Verseket mond és énekel nekünk otthon? Megtanulják-e egy kéményt tíz kockából egy kézzel építeni? Kölcsön adnak egy barátjának egy kedvenc játékautót? Kérhet teát? Meg tudja csinálni? Meg tudjuk csinálni?

Ezek és sok más kérdés jut a legtöbb szülő eszébe. Csak az idő fogja megmondani, hogy mik lesznek a válaszok. Minden azon múlik, hogy megfelelően tudunk-e kommunikálni más gyerekekkel és tanárokkal.

Az óvodákban a gyermekek nagy korbeli szétszórtsága (három-hét év) miatt beszédteljesítményük is viszonylag eltérő. Vegyes korosztályokban ez nagy előnyt jelent azoknak a gyermekeknek, akik még mindig kezdeti tapasztalatokat szereznek a kommunikáció terén. Sokat "kikukkanthatnak" az idősebb barátok közül. Minden spontán és erőszakmentesen történik. A gyerekek verbálisan és nonverbálisan játszanak és kommunikálnak a játék során. Segítségre van szükségük a kockákból való útépítéshez? Játszanak a szőnyegen, és riasztaniuk kell másokat, hogy teret engedjenek nekik, hogy leugorjanak a padról? Játszani akar Jožekkel az egyik konyhában, és meg kell kérdeznie, tud-e vele csirkét sütni? Sárga zsírkrétát akar adni? Meg kell kérnie.

Az óvoda óriási hozzájárulást jelent a gyermekek életéhez. A gyermek megtanulja a szociális készségeket, amelyeknek köszönhetően képes túlélni a gyermekcsapatban, kommunikálni más gyerekekkel és felnőttekkel, megvédeni helyét, együttműködni és versenyezni, felismerni a tekintélyt.

Beszédfejlesztés és logopédiai megelőzés

A csapat többi gyermekének hatása vitathatatlan a beszéd fejlődésére. Ugyanilyen fontos a tanárok szerepe, akik ebben a tekintetben a gyermekekre összpontosítanak:

  • Három éves gyermekeknél inkább figyelemmel kísérik a beszéd tartalmát, bővítik a szókincset, figyelik a mondat felépítését, megtanítják őket növelni a mondatban szereplő szavak számát, támogatják a helyes dallamot és a beszéd ütemét, figyelnek a beszéd higiéniájára. A "Miért?" Kérdés feltevésével a gyerekek nemcsak kíváncsiságot mutatnak, hanem kommunikációs kapcsolatot is kialakítanak.
  • Négy éves gyermekeknél tovább bővítik szókincsüket, és tagoltságukat már figyelemmel kísérik. Rímek és versek segítségével pontosítják az artikulációt. A gyermek szavait idegeneknek is meg kell érteniük. Ha a gyermek kihagyja a K és G hangokat, és nem tompítja őket, az óvoda tanárai tapintatosan figyelmeztetik a szülőket, hogy klinikai logopédust kell keresni.

Hogyan kell kinéznie egy ötéves óvodás beszédének? Megfelelő szókinccsel rendelkezik, problémamentesen létesíti a kommunikációs kapcsolatokat, minden hangot hibátlanul ejt és képes egyszerű történetet elmondani. Fejlesztenie kellett volna az iskolába való sikeres belépéshez szükséges további készségeket. A kezének egyértelmű oldalirányúnak kell lennie, képesnek kell lennie az íróeszköz helyes megtartására, és szándékosan meg kell tartania a ceruza nyomát. Átfogóan készen kell állnia arra, hogy első osztályba lépjen. A gyermeknek gondoskodnia kell önmagáról, holmijáról, és szülei nélkül kell kibírnia. Ha egy hang nem szólal meg, akkor a logopédiai klinika látogatását nem szabad elhalasztani.

A beszéd megfelelő fejlődéséhez nagyban hozzájárul a mesék hangos felolvasása is. Rajtuk keresztül a gyermek megtanulja a nyelvet, bemutatta a helyes artikulációs mintát, ösztönzi a fantázia, bővíti passzív szókincsét, fejleszti az emlékezetet és a képzeletet. A mesék gazdagítják a gyermek ismereteit és erkölcsi viselkedési mintáit, erősítik az önbizalmát. És közvetlenül az óvodában mindennapos lehetőség a mesék elolvasására, barátságos lefekvés közben.

Az óvodák előnye a logopédiai pillanatok is, amelyek inkább logopédiai prevenciót jelentenek. Csoportokban zajlanak, és a gyermekeknek nemcsak a tanárban, hanem az osztálytársaikban is példaképük van. A beszédszervi motoros képességek gyakorlását általában olyan mondókák, versek és dalok követik, amelyek természetesen hozzájárulnak a beszéd fejlődéséhez. Ezeket általában mozgás és ritmus kíséri. Fontos a fonémikus hallás fejlődése is.

Minden óvoda szerepe a gyermekek átfogó fejlesztése, ennek természetesen része a beszédfejlődés is. A tanárok megpróbálják minimalizálni a gyermekek beszédhibáit, mert felismerik a helyes kiejtés és beszéd fontosságát, mint az egyik legfontosabb kommunikációs eszközt.