azokat

28.5. 2015 8:32 Mérgező vegyi anyagok a kínai KFC éttermek csirketápjában, amelyeket egy helyi tenyésztő adott be nekik, mert megállapította, hogy gyorsabban nőnek. A német élelmiszerekben felfedezett rákkeltő dioxinok azután, hogy a helyi takarmánygyártó régebbi étolajokat adott hozzájuk, amelyeket csak biodízel előállítására szántak. Vagy az általánosan használt növekedési hormon, az ösztradiol 17-béta, amelyet az EU teljes rákkeltő anyagként ír le, az amerikai szarvasmarháknál gyakori, mert ez is elindítja és támogatja a tumor növekedését. És természetesen játékok genetikával és tenyésztéssel.

Mindezt sejteni lehet, hogy míg 25 évvel ezelőtt az állattenyésztők körülbelül 44 nap alatt több mint másfél kiló csirkét tudtak felnevelni, ma már csaknem két kiló csirkét nevelnek csak 34 nap alatt. És még kevesebb takarmányt költenek rá. Még egy 110 kilogrammos súlyú vágó disznót is csak 120 nap alatt etetnek meg, és nem annyira, mint körülbelül 180 napig, mint több mint két évtizeddel ezelőtt.

Az állattenyésztés hatékonyságának számos nehéz esete vagy szédítő változása ellenére a szlovák tudósok és ellenőrök azt állítják, hogy legalábbis Európában a mai takarmány sokkal biztonságosabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. És az is, hogy a takarmányok még nagyobb ellenőrzés alatt állnak, mint maga az étel. Peter Řeháček, a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet Takarmány- és Takarmányozási Főosztályának igazgatója, valamint Marian Uhrík, a Szlovák Takarmánytermelők Szövetségének vezetője egyetért abban.

Csontliszt nélkül, de.

Mindkettő a hús- és csontliszt emberi fogyasztásra szánt állatok takarmányozásának tilalmára támaszkodik a BSE-eset kitörését követően. Azóta baromfi, sertés és fiatal borjú esetében csak halliszt használható. Baromfinak és sertéseknek is adható vérliszt. Mindez megint nem a legjobban és etikusabban hangzik, de a tudósok szerint a hal- és vérliszt teljesen biztonságos.

Az antibiotikumok 2006-os tilalma az állatok növekedésének felgyorsítása érdekében szintén nagyon fontos volt az európai takarmányok biztonságának növelése szempontjából, azóta az uniós gazdálkodók csak igazán beteg állatok számára használhatják őket. Az antibiotikumok fogyasztásában azonban az EU tagjai között továbbra is nagy különbségek vannak. Szlovákiában tavaly egy kilogramm sertéshús előállítására 43 milligramm antibiotikumot költöttek, Csehországban azonban 80, Lengyelországban több mint 130, Németországban akár 200, Spanyolországban pedig még több mint 240 milligrammot (összehasonlításként egy penicillin tabletta 500 milligramm).

P. Řeháček és M. Uhrík szintén jelentősnek tartják a rákkeltő dioxinok előfordulásának jelentős csökkenését. A mai naptól eltérően a kukoricát néhány évtizeddel ezelőtt nyílt tűzön fűtőolaj-szárítókban szárították. És mint később kiderült, a nyílt tűz rákkeltő dioxinokat hoz létre az élelmiszerekben.

Alaposabb vizsgálat után számos kémiai adalékot is betiltottak a takarmányokban. "Az EU még most is ellenőrzi, hogy betilt-e bizonyos színezékeket és aromákat, mert ezek vegyi anyagok" - mondja M. Uhrík. A teheneket pedig már nem festik szintetikus festékekkel, hogy a tehenek ne szennyezzék a tejet, miután megnyalták őket. Ökológiai festékeket használnak.

A múlthoz képest a veszélyes toxinokat termelő gombák is kevésbé vannak veszélyeztetve. A régi penészes takarmányt fogyasztó állatból a toxinmaradványok az emberre is átjutnak. "Európa éghajlata elegendő a penészgombákhoz. Van itt akár 150 gombafajunk, amelyek rákkeltő toxinokat termelnek "- mutat rá M. Uhrík, hozzátéve, hogy a korhadt kukoricát jelenleg elégetik. Egyszer egy szeszfőzdébe ment, a maradékot pedig egy állattartó telepre.

Olcsóbb vezérlés

A detektálás olcsóbbá válása a gombák elleni küzdelem szempontjából is fontos. "30 évvel ezelőtt csak egy tel-avivi laboratórium tudta kimutatni a toxinokat. Egy teszt 25 000 dollárba került. Ma a laboratóriumok négy méreganyagot igazolnak 15 vagy 20 euróért "- folytatja M. Uhrík. Néha azonban problémák merülnek fel. Németországban két évvel ezelőtt akár három és fél ezer gazdaság jelent meg, Szerbiából behozott régi rákkeltő kukorica.

P. Řeháček hozzáteszi, hogy a takarmány és az előállításukhoz szükséges alapanyagok tárolásának ellenőrzése minden olyan vállalat ellenőrzésének része, ahová irodája belép. Elmondása szerint a gazdák nagyon odafigyelnek raktáraikra, mert maga a takarmány a legdrágább inputjaik része.

A Hivatal szerint a takarmány azért is biztonságosabb, mert átfogó ellenőrzésüket jelentősen szigorították. "Mindig kiderült, hogy mi legyen a takarmányban, és nem úgy, mint manapság, mi ne legyen ott" - mondja M. Uhrík.

Az EU óvatossága odáig fajult, hogy féltucat évvel ezelőtt megtiltotta a konyhai hulladékok etetését. Félve, hogy nem megfelelő szermaradványok kerülnek be.

A legtermészetesebb takarmányok azonban csak az ökológiai gazdaságokban találhatók meg. Állataik egyáltalán nem fogyaszthatnak ipari takarmányt, és csak a gazdaságban termelt takarmányt szabad használniuk. A melegebb hónapokban legelőkön élnek. "Az ökológiai gazdaságban nem használhatók adalékanyagok vagy szójabab. Ott igaz, hogy az állatokat csak az eteti, amit maga a gazdaság ad nekik "- teszi hozzá M. Uhrík.

Így az ipari takarmányok biztonsága előrébb lépett a múlthoz képest, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdés-vezérelt alkatrészek. Például a szőlőültetvények permetezéséből ismert anyagokat is hozzáadják a takarmányhoz. A sárgája sárgaságát elvarázsolják a kémiai pigmentek.

Az emberi fogyasztásra szánt állattenyésztés legnagyobb kockázata:

  • növekedést serkentő antibiotikumok
  • növekedési hormonok
  • a takarmány csalárd hizlalása régi technikai vagy elégetett módon
  • étolajok
  • takarmány termesztése nehézfémekkel szennyezett talajokon
  • a szója csalárd cseréje hús-csontlisztre
  • penészes takarmányból származó rákkeltő toxinok

Ezekről az eljárásokról, valamint arról, hogy a kevésbé ellenőrzött kisállattenyésztők hogyan viselkednek a falvakban, illetve milyen új disznók vagy szarvasmarhák táplálkoznak a jövőben, olvashat a TREND 21/2015 hetilap legfrissebb számában.