nyári

A nyári napforduló az a pillanat, amikor az égen a Nap az Egyenlítőtől a legtávolabb észak felé tart.

Pozsony, június 21. (TASR) - A nyári napforduló (Latin Solstitium, Gr. Heliostation) pillanata, a tavasz vége és a csillagászati ​​nyár kezdete 2014-ben, június 21-én, szombaton következik be. Az astroportal.sk honlap szerint ez 12: 51-kor történik. Ebben az időpontban a Föld éves körútja lesz a Nap körül olyan helyzetben, ahol a Nap az égbe vetül, 90 fokos ekliptika hosszában. Látszólagos mozgásával eléri a legnagyobb eltérést az Egyenlítőtől, és szimbolikusan kezd visszatérni.

Az égen lévő csillagok közül a Nap ezen a napon három csillagkép - a Bika, az Ikrek és az Orion - határán áll.

A nyári napforduló az a pillanat, amikor az égen a Nap az Egyenlítőtől a legtávolabb észak felé tart. A szolárkorong közepe ekkor a rák trópusa felett helyezkedik el, és a Nap a legnagyobb horizontot az északi féltekén éri el a horizont felett. A nyári napforduló napja az északi féltekén is az év leghosszabb napja - a nap a leghosszabb a láthatár felett. A déli féltekén ez a nap ismét az év legrövidebb éve. A nyári napforduló után az északi féltekén a napok a déli féltekén rövidülni és hosszabbodni kezdenek.

Szlovákiában a nyári napforduló megünneplésének leghagyományosabb szokása a sáska tüzének égése az év legrövidebb éjszakáján. Ez a hagyomány az ősi szlávok indoeurópai mitológiájából ered. A múltban a napfordulót egy új szakasz kezdeteként értették, amely alkalmas a természet és az ember erőinek regenerálódására. A nyári napforduló szertartásai többnyire június 24-re, Keresztelő János napjára koncentrálódnak. A pogány rítus így sok évszázadon át beleolvadt a keresztény hagyományba. Ezen a napon bővült a szentjánoskenyér-gyógynövények gyűjteménye, és a réten betakarított méznek gyógyító erőt tulajdonítottak. John nem ülhetett és nem moshatott. Szerencsés volt az az ember, aki elkapta a sáska légyét és magával cipelte.

A napfordulós ünnepségek többféle formában tartalmazzák a tüzet. A lányok egy héttel John előtt, Johnnál és John után indítottak tüzet. A tűznek esőt kellett idéznie, a hamuval pedig az új növényeket kellett megvédenie. Az égi boltozat csúcsáról való leereszkedés kezdetének elképzeléseit egyes régiókban a dombokról a völgyekbe süllyesztett égő kerekek fejezték ki. A fáklyák kidobása és a kerekek gyújtása a magas oszlopokon szintén elterjedt volt. A tűzben, amely a Nap erejét szimbolizálta, az emberek egy darab tésztát, szilánkokat vagy kenyérdarabokat tettek. Ezek a cselekmények a szlávok eredeti áldozati szertartásainak maradványai voltak a kereszténység kezdete előtt. A tűz nagy tiszteletnek örvendett, nem volt szabad kölcsönkérni vagy kialudni. A lehető leghosszabb ideig el kellett viselnie az égést.