27.11. 2020 18:00 Míg más miniszterelnökök "csak" polarizálják a társadalmat, I. Matovič tovább megy
A politika leginkább a társadalmat azokra osztja, akik támogatják a jelenlegi kormányt, és azokra, akik ellenzik. Ez egy klasszikus választóvonal a demokráciában, amelyet a választások után megerősít a pszichológiában kognitív disszonanciának nevezett jelenség. A társaság hosszú évek óta Vladimír Mečiar, Mikuláš Dzurinda és Robert Fico támogatóira és ellenfeleire oszlik. Mindkét csoport nagyjából azonos erővel rendelkezett, amely időről időre egyik oldalra fordult. És ez így rendben volt, mert mindenkit csak a diktátorok tudnak megszerezni.
Igor Matovič kormánya azonban megszegte ezt a szabályt. Ma két egyenlő tábor nem áll egymással szemben. Abban az időben, amikor november 17-re nagy kormányellenes tüntetést terveztek, a gyűlések tiltása ellenére az ellenzéknek csak egy része és a társadalom egy része provokálta a részvételt. I. Matovič miniszterelnök valószínűleg az első miniszterelnök, aki nem polarizálja a vállalatot, hanem szétaprózza. Ilyen töredékek találhatók a parlamenti és nem parlamenti ellenzék szavazói között, de még a koalíciós pártok szavazói között is. I. Matovič a legnehezebb magjára támaszkodhat, de ez is csak a megosztott társadalom újabb töredéke.
Szükségünk volt egy vezetőre, kaptunk egy síró miniszterelnököt, aki nem is akart miniszterelnök lenni
Míg egy polarizált társadalomban előbb-utóbb a lakosság elsöprő többsége lesz, aki választási képviselői révén veszi át a hatalmat, a széttagolt társadalomban ez nehezebb. Az egyes töredékek ugyanúgy utálják egymást, mint a miniszterelnököt. Az eredmény az, hogy ha a parlamenti választások a következő hétvégén lennének, akkor I. Matovič valószínűleg a jelenlegi preferenciákkal alakítaná meg a kormányt, bár kisebb változásokkal a maihoz képest.
Ennek a helyzetnek meg kell felelnie a jelenlegi miniszterelnöknek. Bár népszerűsége zuhan, a széttagoltság továbbra is előnyös lehet. Ennek azonban nem kell örökké tartania. Peter Pellegrini növekszik az ellenzékben, akinek a "Smer2" életképesebb projektnek tűnik, mint a "Smer1" a tisztítás után. Csak idő kérdése, hogy mikor kezdi meg elsődlegesen idősebb testvérét.
Ha a polarizált társadalom jobb megoldás, amiben nem vagyok teljesen biztos, akkor P. Pellegrini a legvalószínűbb módja annak visszaadására. A legnagyobb potenciál abban rejlik, hogy az ország egyik fele utálni fogja, a másik fele pedig imádni fogja. Viszont meg kell nyernie a választásokat, amelyekre még várunk egy darabig.