Történetem pubertáskor kezdődött, férfim korától kezdve, 12 éves koromban, amikor még nem volt nálam több, mint kellett volna. Tudatalattiimban aggódtam amiatt, hogy egyszer meglesz a babám. Amikor megházasodtam, és vágyódtam a babám után, addig, amíg a nőgyógyász elmagyarázta nekem, hogy segítség nélkül ez valószínűleg nem lehetséges (hogy a policisztás petefészkek és a hormonális szintek, amelyek nem okoznak ovulációt, nem ismert állapot, de állandó. és visszafordíthatatlan, hogy a környezetből eredő valaminek tudható be, mert ez a probléma az utóbbi időben egyre nő a nők körében), és az asszisztált reprodukció központjához intézett. Mivel erkölcsi korlátozásaim voltak, és ezt az intézményt vállalkozásnak tekintettem, legalábbis a járóbeteg-hormonok 3-szoros ovulációra késztettek, és megpróbáltunk otthon fogamzani, sikertelenül.

fogant

Nagyon ideges voltam, nem tudtam magamon segíteni, amíg valóban el nem kezdtem gondolkodni a CAR látogatásán, miközben még fiatal voltam (26 éves voltam), és a testem egyébként is létfontosságú volt (bár több egészségügyi problémám van: működtetett 2 botot az egész gerinc mentén túlzott gerincferdülés és fekélyes vastagbélgyulladás esetén). A vágyam, hogy babát neveljek, nagyon erős volt . de a fogantatásának morális korlátai ugyanolyan nagyok voltak a torz és valótlan információk miatt, amelyek addig rendelkezésemre álltak a CAR-ról. És őszinte hívőként ekkor olvastam II. János Pál nyilatkozatait, ahol a fogantatás méltóságáról, az élet csodájáról írt ... valamint a MUDr cikkét. Harbulák, ahol azt írta, hogy még az asszisztált reprodukció segítségével fogant gyermek is csoda, mert sok esetben még az ő segítségükkel sem fog működni . Megpróbáltam megérteni. Imádkoztam a helyes döntésért és az orvosokért, akik meghatározzák a kezelési eljárást. Aztán nyugodtan éreztem magam, és átadtam Istennek.

A Gyn-5-ben Dr. Harbulak vett át minket, meglepetésemre ez nagyon gyorsan történt. 2015. április 1-jén a férjemmel az első konzultáción voltunk, amelynek során azonnal elvégezték a szükséges vizsgálatokat, 2015. április 18-án átesett az első megtermékenyítés és 2015. május 1-jén. 2 halvány kötőjelet láttam a terhességi teszten.

Ma a lányunk 5 hónapos és rendkívül boldog vagyok. A könnyek, melyeket korábban a bánatból árasztottam, öröm, érzelem és óriási hála könnyeivé váltak.

Egy nőt anyaságra szántak, én pedig több gyermeket szeretnék nevelni, ezért örülök, hogy a Gyn-fiv nem okozott nekem traumát, mert félek az orvosoktól, és lépéseink ismét oda fognak irányulni.

Örülök, hogy az orvostudomány is ismeri a megoldást ezen a területen, és kijavíthatja az emberiség hibáit. Ha okosan használják, és megvan a határa, amelyet mindenkinek meg kell határoznia…